Zombik városa

A Hullajó tett oda igazán ezeknek a filmeknek. 1992-ben a széles közönség előtt tökismeretlen új-zélandi rendező megmutatta, hogy a komolykodás álcáját nyíltan ledobva is lehet sokkoló, fröcsögős-szakadós-bugyborékolós horrorfilmet csinálni, méghozzá úgy, hogy sokkal többet mondjon, mint kaptafára készülő társaik. Mert Peter Jackson zombis mészárlása - annak ellenére, hogy az égvilágon semmi újítással nem kívánt élni a dramaturgia terén - úgy parodizálta ki az élőhalottak tömegeit felvonultató, túlzásba esett mozikat (hiszen a sok szerintük mindig több is), hogy bár szándékosan klisékből tákolta össze filmjét, mégis kevésbé zavaró és totálisan eredeti vizuális közhelyeket vonultatott fel, mint hasonszőrű, izzadságszagú társaik. Hiszen mint előző, nem túl rövidre sikeredett mondatomban, úgy a Hullajóban is dupla-tripla csavarok kaptak helyet, de még véletlenül sem a történet, hanem sokkal inkább a mondanivaló tekintetében. (Persze üzeneten pont azt kell érteni, ahogyan a végtelenül tré zombis moziknak mutat fityiszt.) Ez a gúny azonban nem azt jelenti, hogy minden olyan emberivadék, aki rajong az agyzabálós-kóborlós-hörgős horrorokért, egy IQ-kategóriába sorolandó a zombi főhősökkel, ó dehogy! Éppen ellenkezőleg! Azt jelenti, hogy vagy úgy lehet a leginkább ebben a műfajban értékes (érték: ijesztő, izgalmas, eredeti, sodró... stb.) alkotásokat létrehozni, ha a film magának is szépen beolvas, vagy ha roppant módon szerény, következetes és letisztult marad. Ámen.

szintúgy tökismeretlen ausztrál rendező (és író és vágó és satöbbi) ikertestvér páros okosan megtanulta a jacksoni leckét. Ők is az előbbi (azaz a parodisztikus) utat választottak, hogy filmre vigyenek egy műfajából kifolyólag eredeti zombi-horrort. A dramaturgiailag sodró, következetes és működő Zombik városát számos filmfesztivál tűzte eddig műsorára, sőt, a különböző jelölések és díjak sem maradtak el tőle. Michael és Peter Spierig (jegyezzük meg a nevüket!) filmjének magja egy önkritikus és iróniával telefröcskölt zombimozi, melyre olyan sci-fi héj van borítva, ami bőven túlmutat a sztorin. Mondhatom úgy is, hogy simán elüt tőle, mert ugyan mi keresnivalója van az UFÓ-knak az agyzabáló élőhalottak sorai között? Azonban pont ez a látszólag két, tökkülönböző dolog ad kölcsönösen értelmet a másiknak, vagyis teremti meg a Zombik városának hitelességét. Fura, nem? Hát még az milyen fura, hogy szinte márványsima az átmenet a két műfaj között! Mert ahogyan a film zombi-horrorból átvált sci-fi-be, az zseniális. Nemhogy a zökkenőt nem érezni, de még az a benyomás is megfogalmazódik bennünk, hogy “igen, hát persze, csak így van értelme”. A Spierig-testvérek úgy csavarnak az ujjuk (és nem kevésbé fantáziaviláguk) köré, hogy észre sem vesszük. Azzal érik el leginkább ezt a hatást, hogy teljesen hétköznapi, és bár bizonyos szempontból szélsőséges, mégis kötelező karaktereket zavarnak a zombik közé; olyan típusokat, akik biztos, hogy feltűnnek minden társaságban: az okoskodó, az akadékoskodó, a szerény, a gyáva, a kitaszított… stb. Simán úgy érezzük, mi is ott nyomulunk közöttük.

Az, ahogyan “lopnak” más filmekből. Viszont meglepő, hogy nem abból a célból teszik, hogy kigúnyolják őket. Szerintem legalább fél tucat filmsikerből vesznek át kisebb-nagyobb elemeket, építik be filmjük egy-egy karakteres pontján a történetbe - és se nem nevettetés, se nem parodizálás gyanánt. Csupán hatáskeltésnek, látványnak. Más tollával ékeskednek? Igen, de nagyszerűen teszik! A Zombik városában a pofátlanság kifizetődő és nem szánalmas. De azért gúny is van bőven. Például hogy a bolondnak vélt Marion állandóan fegyvert rángat elő. Hol a gatyájából, hol az ingujjából, hol pedig szinte a pucér seggéből. Jó nagyot is rúgnak ezek a fegyverek azokba az akció- és horrorfilmekbe, ahol mindig, még a legreménytelenebb helyzetekben is előkerül egy fegyver menekülés gyanánt. Na meg ott van például ez a savas (egyébként gyógyító) eső. Ismerjük a tényt, hogy minden egyes horrorfilmben vetkőzniük kell a női szereplőknek. Ha nem is teljesen, de legalább egy trikóra-bugyira, mert az olyan izgató, ha mezítláb tapicskolnak a vérben. Csak hát a horrorfilmekben a vetkőzésnek sosincsen elfogadható oka. Vagyis szánalmasak. Ám itt van a Zombik városa! Spierig-ék ezt nagyvonalúan oldják meg: végig esik az eső, amely savas, marja a ruhát, ergo uzsgyi ledobálni magunkról a gatyát-pólót. Akkora fricska ez, kérem, amely a világűrig hallatszik! Hogy a bociszemű, trampli szépségkirálynőről már ne is beszéljek. Ezt ugyanis mi kaptuk, emberek.

nagyon meglepett a látvány! Nem hittem volna ugyanis, hogy egymillió ausztrál dollárból ennyire futja. Nemcsak a zombik vannak sokan, nemcsak az effektek korrektek, de például a film végi repülőgépes jelenet magával ragadó, csakúgy, mint az UFÓ-k! Egyszerűen nem lehet belekötni sem a sminkbe, sem a művégtagokba-protézisekbe, sem pedig koreográfiába. A kamerakezelés teljesen profi, a beállítások és színek játéka lenyűgöző, és az a tévémaci-zene, illetve zongorapötyögés, amely többnyire szól, teljességgel illik ahhoz a western-hangulatú, lassított burleszk-stílushoz, ami különösen erős névjegyet nyom a filmre. Igaz, azt is meg kell említeni, hogy a Zombik városa kétszer-háromszor kissé leül a saját maga diktálta (mind sebességi mind pedig tartalmi) tempónak köszönhetően, de az alapötlet annyira erőteljes és vezérelt, hogy ezekből a pillanatnyi hullámvölgyekből a film mindannyiszor kilábal. A karakterek is jól megválasztottak, kontúrosak, bár néha mintha kicsit nem találnák egymással a hangot és a lehetőséget. Mindent egybevetve azt tudom mondani (méghozzá nagy örömmel mondani), hogy a Zombik városa a végletekig átgondolt, megírt és lepróbált film, amely nem kíván csupán csak egy gúnyolódós paródia lenni, hanem ötletet pumpál a zombi-horrorok megfeneklett kerekébe. Egyszerre osztja ki az élőhalottas mozikat, a kreativitásukat vesztett filmstúdiókat és valahol mélyen a nézőket is, mindemellett pedig jut ideje arra is, hogy megfeleljen a horror-műfaj magas szintű követelményeinek. Nem nagy kockázat kijelenteni tehát a részemről, hogy fogunk még hallani a Spierig-testvérpárról!

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!