Filmkritika

Elátkozottak

siz kritikája
2005. július 6. 17:22

Na csak beírtam a keresőbe: farkasember (meg azt is, hogy vérfarkas, de arra csak könyveket, filmeket, játékprogikat dobott ki). Hogy mi mindenre képes az emberi hiedelemvilág! Ugyanis ezt a definíciót találtam: “A farkasember, bár feltételezhetőleg Európa északi részéről származik, mindenütt megtalálható. Az ember csak harapás útján válik farkasemberré. (Az átváltozás folyamatát lásd alább!) A megharapott személy egész hónapban normálisan él - habár tudatában van annak, hogy mivel áll szemben - , csak teliholdkor változik át. A farkasember abban különbözik más varázslatos lényektől, hogy kifejezetten az emberre vadászik.” Aztán következett egy szemléletes, kézzel rajzolt ábrasor, aszongya hogy: “A farkasemberré válás (harapás elszenvedése után, teliholdkor) folyamata”. Jó, mi? Tudom, a hiedelemvilág emberi múltunk (és jelenünk) gyökeres része, nem is áll szándékomban gyalázni, de azért az megmosolyogtató, amikor egy ilyen adoma ujjnyi vastag könyvekben jelenik meg, mint használati útmutató! Bár az is igaz, hogy napjainkban a mesevilág és a valóság olyannyira kezd összefolyni, hogy ember legyen a talpán, aki még tudja, éppen melyik oldalon is bámészkodik. Na jó, lehet, kicsit tódítok, mégis hiszem, hogy sokan vannak, akik bólogatnának. Mert számukra a túlzás és a kritikátlanság egymást támogató tészta, amelynek mindenképpen benne kell lennie a filmes lábasban. Na ők boldogan kóstolgathatják az Elátkozottak című katyvaszt.

Mi bajom is van Wes Craven legújabb borzongatásával? A tinihorror ellen végül is nincsen kifogásom, nem tagadom annak létjogosultságát, mivel mi máson retteghetnének a tizenévesek, ha nem egy tinihorroron? Hiszen számukra például a Macskafogó már régen kevés, viszont mondjuk a Fűrész még nagyon sok (s ha nem a vér miatt, akkor annak lelki aspektusa okán). Úgyhogy tényleg marad a tinihorror, mondom, teljesen jogosan! Csakhogy Craven-nek nem ez a műfaja, s ez két ponton is világosan kiütközik. Az egyik, hogy ő maga egyáltalán nem látszik a film(b)en, szerintem valahol hátul szunyókált a forgatás alatt; a másik pedig, hogy ennek ellenére mégis túl sok a vér és az undor az Elátkozottakban. Szerintem itt ki is lóg a tiniláb, és ha nem vigyáz az óvatlan néző, könnyen le is harapja valami fenevad azt a kapálózó lábszárat. Egyébként meg az ijesztegetésnek szánt elemek sablonosabbak már nem is lehetnének; a “megfordul és hirtelen beleütközik, miközben felcsendül a cintányér”-jelenetek például nem tudom, kinek jönnek még be, mert ha a mai, tinihorroron szocializálódott nemzedék nem látott még ugyanilyenből ezret, akkor egyet sem. Igen, tisztában vagyok vele, hogy tiniszemmel kellene vizslatnom a filmet, de állítom, a mai fiatalok 90%-a sokkal harcedzettebb ezen a téren, mint lassan középkorúvá nemesedő önmagam. (Na jó, nagyon-nagyon lassan.)

De ami a pálmát viszi ostobaságban, az a történet. Kérem, attól még, hogy valaki tizenéves, még nem csonthülye, kikérem magamnak a nevükben is ezt a devalváló hozzáállást! Mert bár Kevin Williamson neve (el)ismert a szakmában (az ő tollának köszönhetjük például a zseniális Sikolyt!), mégis úgy viselkedik, mintha egy ostoba pornófilmhez adná a tintáját. Igen, nincs semmi félreolvasás, pornófilmet mondtam. Hiszen ennek a műfajnak a sajátja, hogy a cél (a testi “akció”) érdekében villámgyorsan megteremtik a szituációt. Hogy aztán az milyen, hiteles-e vagy van-e benne akár csak egy csepp gógyi is, az kit érdekel? Az Elátkozottak is kreál egy lyukaktól hemzsegő, hihetetlenül bugyuta alaphelyzetet, csak hogy minél előbb a lovak közé lehessen csapni (átváltozás, vér, satöbbi). Mert ki hiszi azt el, hogy a főszereplő testvérpár szüleik halála után egyedül éldegél abban a hodály házban? Mégis ki tartja fenn/el az otthont/öcsikét és miből? Ja meg, hogy a balesetben valamilyen állat megkarmolja őket, de még egy nyamvadt tetanuszt sem kapnak a mentősöktől, hanem csak úgy hazasasszéznak? Mondom, alig várta már Williamson, hogy rémszitgethessen! A film azonban - első hallásra talán meglepő, de - nem itt bukja a legnagyobbat! Sőt, ha mondhatom, a történet elejének alakulása félig-meddig még ígéretesnek is mondható. Megbuggyantam volna? Mindjárt kiderül.

a szememnek nem hihettem, az egyszer biztos! Mert hogy 35 milliós költségvetés mellett a farkassá mutálódott kutya úgy nézzen ki, mint a Garfield című filmben Őmacskasága, azért az már vicc. Méghozzá igen rossz tréfa! Hogy a film (majdnem) végi teljes egészében mutatott átváltozásról már ne is beszéljünk, ami olyan, mintha hirtelen rajzfilmbe váltana át az Elátkozottak. A nézővel szembeni ekkora pimaszságtól nekem a pofám leszakadna, úgy látszik, Craven-nek és társainak szupererős ragasztó tartja az arcbőrét. És ez még mindig nem a mélypont, kedves közönség! Történt ugyanis, hogy a csúnya (női) farkasember megszökött hőseink és a zsaruk elől, mire a tökös (bocs, az pont nincs neki) Ellie elkezdett utána kiabálni, hogy vastag a combja, meg nagy a feneke. Erre visszajött a vérfarkas, és mancsának középső ujját felemelve mutatta a véleményét Ellie-nek, mire a zsaruk szitává lőtték. Na ekkor hittem azt, hogy megbolondultam. Vagy egyenesen végzetes veszettséget kaptam. Ugyanis Wes Craven, minden létező agysejtjét feledve ironikus paródiát akart faragni filmjéből. Azt hiszem, ezt már kommentálnom sem kell… Összefoglalva azt tudom mondani, hogy ezt az (el)átkozott filmet csak a matematika nyelvén lehet értékelni, az ugyanis egyetemes. Tehát az a 4 pont, amennyire taksálom az Elátkozottakat, így jön össze: Christina Ricci melle + a tükörterem + a dübörgő hanghatások + a csupán másfél óra. Ennyi és nem több. Lehet, bugyután látom a dolgokat, de a film sem izmosabb.

Értékelés:

Elátkozottak

Játékidő: 97 perc

Rendezte: Wes Craven

Szereplők: Christina Ricci, Jesse Eisenberg, Shannon Elizabeth, Scott Foley, Omar Epps, Scott Baio, Milo Ventimiglia, James Brolin, Illeana Douglas, Robert Forster, Judy Greer, Milo Ventimiglia, Portia de Rossi, Joshua Jackson, Michael Rosenbaum, Mya

Forgalmazó: Best Hollywood

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."