A nemzet aranya

Íme a rejtvény, most találtam szobám egyik elfeledett zugában, a lambéria mögé rejtve. Úgy írom ide, ahogy van, hátha együtt okosabbak leszünk. Illetve megpróbálom betűkbe önteni. (Lehet velem rajzolni egy lapra, úgy talán szemléletesebb.) Na szóval, ez egy ellipszis, vagy inkább egy elnyújtott kör. Vastag kontúrral rajzolva. Középen egy napra hasonlító valami ragyog (azért nem pontosan nap, mert a sugarai a belsejéből indulnak ki, nem a kerületéből vagy a kerületéről). Ha égtájakban beszélhetek az ellipszisről, és felül van észak, akkor délnyugaton egy szabályos, talpon álló háromszög van a papírra vésve, északkeleten viszont egy ugyanilyen a csúcsára állítva. Eddig oké? Jó, folytatom. Pont északon, a nap-féleség fölött, az ellipszis vonalán belül egy kicsike kör, délen, a nap-formaság alatt ugyanott két kicsi karika. És semmi több! Ezen kívül se színek, se árnyékolás, se satírozás. Kriptográfus legyen a talpán, aki megfejti. Vagy még az sem… De várjunk csak! Mi van akkor, ha a középső nap-izé nem is nap, hanem egy lyuk, amibe bele kell nézni? És a nap vagy lyuk fölötti egyetlen kicsi karika azt jelenti, hogy “előre”, a nap-valami alatti pedig azt, hogy “hátra”. De előre és hátra MIT? Szerintem a háromszögek adják meg az egész jelentését! Valami, ami a talpán áll balra le, és egy másik, amelyik a csúcsán jobbra fel. Hümm, hümm. Mi jut eszembe erről? Szimmetria. A rajz széthasítása. Ami aztán összeilleszthető. Váltakozva el- és előtűntethető. Egyszóval mozgó. Mozgó izé. Mozgókép! Film! MEGVAN!!! Heuréka! Ez nem lehet más, csak A nemzet aranya!

csak így lehet megcsinálni A Da Vinci-kódot! Na jó, kisebb csinnadrattával; kevesebb, de jobban kirajzolódó karakterrel, és több rejtélyes üzenettel. Ugyanis ez az a dramaturgia, amelyért Dan Brown is megnyalja mind a tíz tollát. Ha éppen nem dühében kaparja otthonában a tapétát, hogy ügyesen plagizáltak tőle egy olyan könyvet, amelyet még meg sem írt. Mert A nemzet aranya pontosan olyan, mint Brown nagy sikerű könyve(i): fordulatos, rejtélyes, száguldó. Ugyanott csendülnek fel ugyanazok az ütemek, mint az Angyalok és démonokban, illetve A Da Vinci-kódban. A nemzet aranya tökéletes high-tech kalandfilm, amely vegyíti a múlt agytekervényeket megmozgató hagyományait (ezek a kódok, rejtvények, etcetera) és a jelen kutatást-keresést megkönnyítő eszközeit. Úgy is mondhatnám, hogy meglepő harmóniát teremt fekete és fehér között, oly módon, hogy azok árnyalatban nem ütik egymást. Azért azt hozzá kell tenni, hogy mindezt nagyon is felgyorsítva teszi. Tudom én, hogy egy film maximális két órája alatt nem lehet tökölni, de akkor is túl gyorsan jönnek a megfejtések, nincs időnk egyáltalán csak átgondolni is a rejtvényeket. Vagy a cselekményt. Nagyon észnél kell lennünk tehát, ha nem akarunk lemaradni erről-arról. Ez a REM-es filmnéző üzemmód így egy kicsit ront is annak élvezeti értékéből, de még egyszer mondom, nem lehet máshogyan megoldani! Sorry, ez nem a filmek hibája, csak annak a témának, amely papíron hitelesebben él. Na de ki akar belekötni a gondolkodós, műveltséget feltételező kalandműfajba? Én biztosan nem!

A nemzet aranya a velejéig szórakoztató! Nem kell komolyan venni (másképp meg sem állna a lábán), ahogyan egyetlen kalandfilmet sem, de nagyon lehet szurkolni a “jók”-nak. Azoknak a főhősöknek, akik ugyan szinte képregényszerűen egyszerűek és szándékosan karikírozottak, mégis ott szólnak és úgy szólnak és olyat szólnak, amikor és ahogy és ami a szórakozáshoz a leginkább kell. A történet a film jellegének megfelelően nagyívű, átölelő, teret biztosító. Itt bizony kell is ez a tér (ellentétben más műfajokkal), hogy a hatás képes legyen kibontakozni és magával ragadni. Nincsenek a filmben felesleges poénok, hiszen az egész egy nagy mese. Olykor ámulatba ejtő és karfaszorító száguldás, olykor pedig nevetésre ingerlő és vidámságot ragályszerűen terjesztő látványosság. Magas szintű szórakoztatás, na! (Hm, hányszor is írtam eddig, hogy “szórakoztató”? Talán azért ilyen sokszor, mert valóban ez a kulcsszó!) Remekül váltják egymást a lassabb és pörgősebb (ismét egy általam meglehetősen utált szó) jelenetek, a valótlanságokat elsodorják az események, a kivillanó utalások (erről később bővebben) és önkritikák pedig megadják a filmnek azt a zöld lámpát, amely feltételek nélkül átengedi a hitelességet és a hiteltelenséget elválasztó sorompón. Hm, vajon mennyi érv kell még, hogy bebizonyítsam, A nemzet aranya egy baromi jó film?

A nemzet aranya benne van minden idők 3 legjobb kalandfilmjében. A másik kettő természetesen A múmia és az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag. Bár a kétezres évekhez igazítva, de megvan neki az a fajta patinája, mely a modern kalandfilmeket kell, hogy jellemezze. És van még egy érdekes dolog, aminek én nagyon örültem. A film nemcsak rejtvényekről szól, de a nézőket is játékba hívja. A forgatókönyvírók ugyanis telerakták A nemzet aranyát filmes utalásokkal; jelenetekkel, amelyek egykori karakteres mozikat idéznek. Én csupán ötig jutottam a felismerésben (Indiana Jones, James Bond, Ál/Arc, Komputerkémek, Armageddon), de biztos lesz olyan, aki az összeset megtalálja. Persze meg lehet fordítani a képletet, és lehet mondani, hogy inkább ügyesen lopkodták össze ezekből a nagy sikerű filmekből az egyes elemeket, de nem erről van szó! És ez azért biztos, mivel ezek az utalások a történet (sőt, a kivitelezés) szempontjából egyáltalán nem kardinálisak. Egyszóval véleményem szerint kétségtelen, hogy A nemzet aranya az utóbbi évek egyik legjobb és legügyesebben szerkesztett kalandfilmje. Aki pedig nem hiszi, kód se maradjon utána!

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!