Filmkritika

Háborgó mélység

Hubay József kritikája
1999. december 13. 21:11

Mostanság az egyik kedvenc téma az alapkő: nem kellene az embernek istent játszva belebabrálnia a világ génállományába, mert mindig becsúszik a gikszer, aminek köszönhetően ramazuri van (Jurassic Parkok, Mimic, stb.) Van már erről nemzetközi Harvard egyezmény is, ami tiltja a génmanipulációt, de örök hálás filmmatéria ennek megszegése, még ha alapvetően jóhiszemű szándékkal történik is. (Pedig sokkal izgalmasabb a gonosz hátsó gondolat - Brazíliai fiúk, ahol Hitlert klónozták újra, pláne több tucat példányban!)

Most is ez van, az egyik (és az egyetlen) jól eltalált mondat szerint “Isten legősibb gyilkológépét akarattal ruházták fel”. Cápák agyát növesztik meg, mert így majd buzog benne az a fehérje, amivel hanyatt lehet lökni az Alzheimer-kórt, mellékhatásként a dögök okosodnak. Hamarosan elszabadul a három a kiscápalány és lehet velük ölre menni.

Samuel L. Jackson, Michael Rapaport, Stellan Skarsgard, LL Cool J. és tsaik erőteljesen vergődnek az ötlettelenül összecsomózott párbeszédkezdemények hálójában. Attól kezdve viszont, hogy a kutatóbázist trópusi vihar kezdi áztatni, mintha dézsából, ezzel párhuzamosan az egyik tudós karját tőből leharapja teremtménye, és az érkező mentőhelikoptert az egyik cápaleányzó nekivonszolja az irányítótoronynak és (...) kellemesen pergő módon tökön ragadódik a néző, ijedezhet nagyokat és izgulhat vadul, nagyjából még 80 percen keresztül. Kellemes elegyét láthatjuk az Alien- és Cápa filmeknek - haverom mellettem lelkesen sorolta, hogy melyik képi idézet melyik Cápából való, illetve, hogy egy teljes mondat erejéig a készítők Rambot is megidézték, én meg kénytelen voltam magamban megállapítani, hogy mennyi tömérdek klasszikus van, amivel még nem kötöttem alaposabb ismeretséget. Nekem a zárt térben üldözősdiről főleg az Alien 3 köszön vissza, illetve a lentről felfelé kúszásmászásból a Poszeidon katasztrófa. Rejtvényfejtőknek ajánlott figyelni, mert előre kikövetkeztethető, kik fognak öntudatos humanoidból öntudatlan cápadesszertté átlényegülni, mint ahogy az is, kik nem. Előzményekből, mondatokból sejthető, hogy kiké lesz a bűn és a bűnhődés.

A fő probléma a hallányokkal (akiket készséggel beneveznék a speciális effektusok Oscarjára), hogy ugye okosak. Például felismerik a puskát (Alien 4!), hátrafelé úsznak - ami nem szokásuk, bekapcsolják a sütőt, szétcsámcsogják a megfigyelőkamerákat, stb. Ezzel lehetett volna valami izgalmasabbat is kezdeni, de csak időnként, véletlenszerűen jut a rengeteg eszüknek egy ebihalnyi szerep. Pedig valami nagy stiklit nyomhattak volna, valami igazán megdöbbentőt, de ez elmarad. A filmkészítők annyira el voltak foglalva a tökéletes modellekkel, hogy inkább a látványra összpontosítottak (sikeresen!), mint a meglepő mozzanatokra. Általában annyi a dögök szerepe, hogy egyszercsak ott vannak, és úgy kapnak valakit a foguk közé, mint Juli néni a sós stanglit. De ez azért a lehetőségekhez mérten változatosan zajlik. Ennek köszönhetően egy idő után az izgulás átvedlik kíváncsisággá: vajh a következő jelölt miként kapja be a csalit?

Néhány cseppel több humort talán elviselt volna még az eposz, bár a téma önmagában nem vidám, erről kár lenne vitát nyitni. Mert próbálkozás azért akad; az összes poéncsírát a fekete szakács (a rapper LL Cool J.) szájába adtak, ő is többnyire magányában humorozik. De a viccarány még mindig szerencsésebb, mint a film zenéje. A jó filmzene egyrészt feltűnően hangsúlyozza a látottakat, másrészt mégis észrevétlen. Hát ezt észrevettük! Trevor Rabin komponálása annyira másról szól, mintha a zeneszerzéshez véletlenül nem ennek a filmnek, hanem a Toy Story 2-nek a kópiáját kapta volna meg. Amikor bömbölni kellene a zenekarnak, lágyan riszálják a vonókat, amikor meg alfaállapotban szunnyad a cselekmény, harsány futamok özönlenek a zenekari árokból. A következő filmzenét Rabin-nek inkább a Tom és Jerryhez kellene írnia, talán ott nem téved ekkorákat!

Egy szó, mint kettő: aznap este választanunk kellett: vagy Tágra zárt szemek, vagy Háborgó mélység. A hatásos érveléssel (most valami agydurrantó, pihentető vadállatságra van hangulatunk, nincs kedvünk gondolkodni) cápáztunk inkább egy nagyot, és nem bántuk meg.

Értékelés:

Háborgó mélység

Játékidő: 105 perc

Rendezte: Renny Harlin

Szereplők: Thomas Jane, Saffron Burrows, LL Cool J, Michael Rapaport, Stellan Skarsgĺrd, Samuel L. Jackson, Aida Turturro

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."