Filmkritika

Reszkess, Amerika

Hubay József kritikája
2001. június 25. 05:28

Jöttünk, láttunk, visszamennénk-ről (Veni, vidi, rückverc) és annak folytatásáról, amit a franciák dobtak össze, ‘93-ban és ‘98-ban. Hallván a sztorit és egysmás véleményt, inkább lemondtam az élvezetről. A filmben egy csavarral megfordították a szokásos időutazós balhét: nem a mai kor hősei keveredtek vissza a korábbi évszázadokba, hanem fordítva: középkori lovag és szolgája nyomul a XX. században. Az ötlet végülis jó. Azért beszélek látszólag teljesen másról, mert franciahonban eléggé bejöttek mégiscsak ezek a visszamennékezősök, világszerte majdnem 100 millió dollárt hozott az első (ebből USA fél millióval részesült) és úgy döntöttek, hogy megalkotják a tuti aranybányát. Mivel a második még harmadannyit sem kaszált odaát, mint az első, gondolták, átfazonírozzák a sztorit a mozi nagyhatalmának, Amerikának szájíze szerint. Realkották az egészet, ha jól tudom, lényeges változtatás nélkül. Leegyszerűsítették a főnemeshős (Jean Reno) nevét, adtak mellé egy amerikai színésznőt (Christina Applegate), aki legalább akcentus nélkül beszél angolul, és az egész ramazurit átnyekkentették Chicagoba, ott mégiscsak nagyobbak a felhőkarcolók. A döntés a következő eredményt hozta: a nyitó hétvégén több, mint kétmillió. Ez igen! Aztán megindult az öthetes menetelés, és a bevétel megállt 5 millió alatt. Ezt a money-gráfiai elemzést azért vezettem elő, hogy most leírhassam: mindezt 40 milliós költségvetés mellett! Ha valaki meg szeretné jelentetni az abszolút sikersztori inverz történetét, javasolnám neki, hogy ezt a befektetést vegye alapul.

Christian Clavier, aki odahaza ünnepelt színészisten, de az amerikaiak a nevét sem tudják kiejteni (pedig az övét még könnyebb is, mint McConaughey-ét.) Ez hiba volt, még akkor is, ha Clavier jól adja a tudatlan és hebehurgya szolgát, mégiscsak az idétlenkedő, akcentussal ripacskodó figura marad meg belőle. (Na persze nem a magyar szinkronnal.) Nem biztos, hogy elég történet egy kasszasikerhez, hogy ketten (később csatlakozik a varázsló is) átugranak 9 évszázadot és vadul vissza szeretnének kerülni a saját korukba. Ráakadnak leszármazottjaikra, közben a csodálatos angol WC-ben mosakodnak, lekardoznak egy ördögi terepjárót és két hányás között sírva kérlelik a sofőrt, hogy ne száguldjon 30-cal. Az első harmadban még vannak érdekes dolgok, igényesen van berendezve a korabeli kastély, van egy-két jó trükk, miután pedig megtörtént az időugrás, eleinte jópofák a poénok, vannak jó képsorok. Utána várnánk a folytatást, de az nem jön, mint BKV-ellenőr a síliften. Marad az idétlenkedés és a bugyuta poéncsírák végeláthatatlan sora, semmi árnyalt humor, semmi változatosság, folyamatosan a harsányan burleszkszerű, égbekiáltó hülyeségek. Időnként az ember még felnevet, vagy elmosolyodik, de utána dühös is lesz magára, hogy hogy tud úgy tenni, mintha szórakoztatná ez az agyatlanság. Annyi tökéletes lehetőséget rejt a téma, mint focipályán a fűszál, de mindegyik mellett úgy sétálnak el az alkotók, mintha radioaktív kisugárzás volna. Ugye ismerjük azt az érzést, amikor valami zajlik a vásznon, és mi szinte hangosan odaszólunk valamelyik szereplőnek, hogy mondd már meg neki, miért nem csinálod ezt vagy azt, ami az adott (és éppen ezért felesleges) konfliktust fél pillanat alatt feloldaná. Ilyenkor csak dühöngünk, hogy ez mekkora marhaság. Most például Reno nem mondja meg a nőnek, hogy mi is a helyzet valójában, pedig a falinaptárról egyből levette, hogy mi a pálya, (arra most nem térek ki, hogy a XII. században mennyire tudtak a nemesek írni-olvasni, mert hiányosak az ismereteim, de gyanítom, hogy itt is biceg a dolog) és csak hadovál össze-vissza. Szóval, ha valaki még nem ismerte volna ezt az érzést - ilyenkor kiabálnak a gyerekek a bábszínházban - akkor most talán megismeri.

A film közepénél jöttem rá, hogy ez voltaképpen egy mesefilm, ami még nem is volna gond, de nem felnőtt mese. Az Egy indián Párizsbannal, a Szabadnapos babával, vagy Az őserdő hősével említhetjük egy lapon. Gyerekeknek ajánljuk nyugodtan, érteni és szeretni fogják. Aztán néhány év múlva majd megnézhetjük főműsoridőben, valamelyik elmés műsorszerkesztőnek köszönhetően, a szent versenyfutás keretében az egyik kereskedelmi tévécsatorna műsorán.

Értékelés:

Reszkess, Amerika

Játékidő: 88 perc

Rendezte: Jean-Marie Poiré

Szereplők: Jean Reno, Christina Clavier, Christina Applegate, Matt Ross, Bridgette Wilson, Tara Reid, Malcolm McDowell, John Aylward

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."