Filmkritika

Kabinláz

siz kritikája
2005. június 7. 15:37

Azért mindennek van határa! Pontosabban kellene, hogy legyen. Mert az valahogy mégsem járja, hogy derült égből idepofátlankodik egy sose hallott srác egy horrorfilmmel, és kenterbe veri a nagy (vagy csak nagynak képzelt, reklámozott… stb.) ”öregeket”. Mert hát így akkor mi végre a tapasztalat, ugyebár? Gyanítom, Eli Roth nevét még a megszállottság kórságától hajtott filmvájárok sem ismerik. Ez a ‘72-es születésű amerikai srác azonban annál jobban tudja, mitől döglik a légy. A húszabáló légy, mely hasonlatban jelen esetben a legyet a horrorra éhes közönség, a húst pedig, nos hát az emberi hús jelenti. Szóval ez a Roth nevű csávó jött, látott, és elég sokat vitt. A nagyobb stúdiók pénzt nem kímélve versengtek filmjének terjesztéséért (na jó, talán cseppnyit túlzok), mert érezték, hogy ebben nagy biznisz lehet. Mint ahogy lett is, elég csak az amerikai kritikákra pillantani. Mielőtt azonban nagyobb félreértés esne: a Kabinláz nem váltja meg a világot! Nem tesz elénk sosem látottat, nem ijeszteget sosem tapasztalt módon és mértékben, és nem bilincsel a székhez sosem érzett béklyókkal. Egyszerűen csak úgy kotyvaszt, hogy abból nem lesz katyvasz. Hanem egy ízletes (értsd gyomorforgató) mozi. Minden cuccot belehajigál, ami a keze ügyébe akad (testrészek, veszett állatok, üldözősdi, cicik és szex, humor… stb.), de úgy keveri el, hogy ne lógjon ki a… az emberláb. Ha kannibál lennék, azt mondanám: meg kell zabálni!

A sztori olyan pofonegyszerű, hogy nem is érdemes rá szót vesztegetni. Valószínűleg így voltak ezzel ők is (Roth és Randy Pearlstein), amikor írták. Nem egyszer láttuk, de nem is kétszer. 5 fiatal az aktuális főiskolai szemeszter végeztével egy hétre egy erdőközepi bungallóba (cabin) megy kikapcsolódni, hogy ott egy húsevő fertőzés támadja meg őket, egytől egyig eltakarítva porhüvelyüket erről a világról. Pontosan az a sztori, ahol nem a dramaturgia, nem a karakterek, nem a párbeszédek és nem a hitelesség a fontos. Hanem a rettenet, az undor, a vér és a feszültség. Nos, ehhez képest az elsőként letagadott elemek is erősen állnak a lábukon! Már maga a felütés is üzenet: ahogy az első kockákon egy egész nyolc tized másodperc alatt vágják kocsiba magukat a főhősök, hogy elhúzzanak az ismeretlen erdőség mértani közepébe. Mindez azt jelzi: “nem akarjuk álcázni, hogy ez az egész mire is megy ki valójában.” Nem bizony, a film rögtön felkér bennünket, hogy vonatkoztassunk el a valóságtól! Dehogyis akar a sztereotípiáktól elütő karaktereket építeni (egy szexbolond páros, egy félénk-szégyellős páros, és egy magányos, ütődött srác) egy drámainak vázolt történetben. Ez ugyanis minden horrorfilm halála. Ha úgy tetszik, ez az a fertőzés, amely ellen csak keveseknek van vakcinájuk. Hát Roth-nak volt, bármennyire is meglepő. De még mennyire!

nem hágja át a “van esély a túlélésre”-alapszabályát; nem lelkizik és problémázik a legfeszültebb jelenetekben; és nem tesz úgy, mintha itt valami rendkívüli történne. Tudniillik egy horrorfilm attól horrorfilm, hogy semmi nem különleges (rendellenes) benne! Sem az, ha halottak kószálnak az erdőben; sem az, ha alienek kelnek ki a testedből; sem pedig például az, ha feldarabol egy szadista gyilkos. Ezek egy horrorfilmben hétköznapi dolgok, máshogy nem is működnének, ezért kapitális hiba úgy tenni, mintha példátlan történések volnának! Ezek csak nekünk, nézők számára meghökkentőek, így fejtik ki hatásukat a horrorfilmek. De vissza a Kabinlázhoz! Az egyébként is nagyon mutatós i-re Roth azzal teszi fel a pontot, hogy úgy ironizál, hogy a film mégsem válik paródiává. Ezt azért nem könnyű elérni, mert egy icipici kis komolytalankodástól is felengedhet a feszültség, hiszen a horrorok másik jellemzője, hogy csak egy hajszányira állnak a komédiától. Nekem két ilyen momentum tetszett különösen: amikor Paul a tó közepén úszó deszkán fekve közli Karen-nel, hogy a srác, aki megcsókolta őt (mármint Karen-t), mekkora egy nyálgép, holott Paul pontosan a nyálas fickók etalonja; illetve mikor Jeff ordítozva jön ki a bungalóból, hogy sikerült élve megúsznia az egészet, mire a kunyhó előtti rendőrök szitává lövik. Remek, és csont nélkül passzoló poénok.

Élethű a vér, a sebek, az elhullott végtagok. Sőt, ha őszinte akarok lenni, én néhányszor még kevergő gyomromat is éreztem. (Úristen, csak nem ittam én is ABBÓL a vízből? Jézusom, segíts!) Engem ugyanis normál esetben taszítanak a mészárszékké fajuló akciók, márpedig a Kabinláz vége jócskán ezen a mezsgyén araszol. Itt már tényleg érezni az öncélú gyomorforgatást (például az az elütött szarvas minek kellett? Ennek nagyon nem örülhetnek a megrögzött állatbarátok, még ha csak trükkről is van szó). Ám ez is csak a tervszerű fricska része, no meg a felfelé ívelő dramaturgia kényszerítő erejének tudható be. A film minden egyes percén érezni azt az átgondoltságot, amely szavatolja, hogy a Kabinláz ne csak egy legyen műfajának felejthető darabjai közül. Hanem felzárkózzon ahhoz az élmezőnyhöz, amelyet Wes Craven Sikolya vezet letaszíthatatlanul. Összefoglalva: annak ellenére, hogy Eli Roth filmje helyenként taszítóan idegesítő, néhol agyzsibbasztóan kiszámítható, a végére pedig felvesz egy vicsorgó “lássuk csak, mennyi undort bír el a néző”-attitűdöt, az utóbbi idők egyik legjobb, legkeményebb, legátélhetőbb horrorfilmje. Kulcsa abban rejtezik, hogy nem veszi hülyére a nézőt, illetve egészségesen és tervszerűen adagolja a különböző alapanyagokat (például nem azért kellenek bele cicik, hogy a férfiak felizguljanak? Hanem, akkor miért is…?). Egyszóval alázattal viseltetik a műfaj iránt. Csak így tovább Eli Roth! (Ja, és dobjál nekem lécci egy különösen ropogós női felkart a kondérba!)

Értékelés:

Kabinláz

Játékidő: 93 perc

Rendezte: Eli Roth

Szereplők: Rider Strong, Jordan Ladd, James DeBello, Cerina Vincent, Joey Kern, Robert Harris, Hal Courtney, Matthew Helms, Richard Boone

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."