Filmkritika

Gladiátor

Hubay József kritikája
2000. május 14. 03:46

Napfény ízé-t most szándékosan nem említem, mert nem elég kommersz a MOZI minősítés kiérdemléséhez, sokkal inkább a NAGY FILM kategóriához tartozik, ha teccikérteni, mire gondolok… MOZI az, ahol zavartalanul átadhatjuk magunkat az élménynek, a 10 000 vonósból álló nagyzenekari dübörgésnek, a 720 fokos panorámájú hiperszélesvásznú, százezres statisztériát felvonultató, nagyvonalú trükkökkel megtámasztott, de nem azokra épített igényes képfolyamoknak, amik az átgondoltan költött dollárhalmoknak köszönhetően jöttek létre. Mindezek középpontjában pedig a HŐS, aki hol tündököl, hol hanyatlik, de megannyi viszontagságos igazságtalanság után mégiscsak elnyeri. Ez a MOZI egyik variációja számomra, és ebből csak 2-3 születik évtizedenként. Nem csak erről szól a filmgyártás, nem is szólhat csak erről, hisz az unicum jellege azon nyomban lefeslene ezeknek a műveknek, és nem is készülne annyi film évente - bár ez nem volna feltétlenül hátrány.

Gladiátor igazi történelmi akciófilm, miért is kerülgessük, mint macska a forró háztetőt. Jó néhány előzetes felhangot hallhattunk, mik szerint itt az új, a digitális Ben Hur, a vetélytárs és hasonlók. Közelebbről megvizslatva a kérdést azt se tudnám, merre induljak. A mai mozinézőt sokban izgatja a technikai vonulat. Ebből a szempontból nyilvánvaló, hogy az összehasonlítás nem a legsportszerűbb, hisz a két film között, annyi idő telt el, ami alatt egy ember is erősen középkorúba hajlik, nemhogy a technika fejlődik fényéveket. Tény, hogy ha a Gladiátort 1959-ben mutatták volna be, bizony hörgött volna a világ, hogy lehetett ilyet forgatni, ahol annyi ember meghalt a munkálatok közben, mert különben miként lennének lehetségesek ezek meg azok a jelenetek, amik annyira hitelesek, hogy a saját anyjuk se ismerne rájuk. A számítógéppel restaurált Colosseumtól kezdve a csatajeleneten keresztül az arénában kaffogó tigrincsekig - amik picinyeg darabosak lettek -, rengeteg a digitális kiegészítés, de a nagyon vájtszeműek is mereszthetik, míg mindet kiszúrják. A Ben Hur idején a technikai lehetőségek soványabbak még erősen mechanikusak valának, ezért ott biza gigantikus statisztériával és díszletekkel érték el azt a hatást, ami ma néhány jól irányzott katintással létrejöhetett.

A gladiátor bosszúvágya sokkal megfoghatóbb és emberközelibb számunkra: mást sem óhajt, csak ölni, azt az embert, aki kivégeztette gyermekét és feleségét, viszont némileg bökkenés, hogy jelenleg éppen a császári trónuson terpeszkedik galádul.

Szögezzük le, a Gladiátor benne van abban a szűk körben, amire széles volumene miatt fogunk emlékezni. Russel Crowe végre első komoly főszerepében bizonyította, hogy képes egyedül megalapozni egy nagyfilmet, de mindenki más is prímán alakít. Joaquin Phoenix-szel az élen, aki mesterien sugározza a beteges hatalomvágyat, minden áron és mindenkin keresztül.

Mindenki megkapja a magáét, aki beül a filmre, széles ívű, okos megoldásokkal oldott fényképezés, hatalmas zenekari áradat és idegtépően görcsberántó karfamarkolászós akciójelenetek, csatában, arénában, gazdag koreográfiával. A germán horda elleni csatajelenet is tökéletes, semmin sem spóroltak, különösen mesteri az indítás, ahol Maximus, a hadvezér romantikus hangulatban valami énekesmadárt les a mezőn, mint egykoron Rákosi a búzakalászt, és némi svenkelés után rájövünk, hogy az előcsatamezőn vagyunk, ahol már erősen fortyog a levegő.

És bár tökéletesen adott minden és mindenki a szupermozihoz, amit meg is kapunk, valaminek valahogy mégis híján van a mű: hiányzik belőle a báj, máxemnyi humor, az önálló hangvétel, ami megragad és végigvisz minket a két órán, és ezt talán egy történelmi drámánál hiányként kellene megemlíteni. Egyetlen dolog van, ami számít: a (jogos) bosszú. De lehet, hogy ez csak nekem jelent minimális hiányérzetet, a mai filmtermőföldön még mindig bőséggel megvan minden, ami a kimagasláshoz kell, úgyhogy ott vannak a pontok!

Értékelés:

Gladiátor

Játékidő: 154 perc

Rendezte: Ridley Scott

Szereplők: Russell Crowe, Joaquin Phoenix, Connie Nielsen, Richard Harris, Djimon Hounsou, Oliver Reed, Ralf Moeller, Derek Jacobi

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."