Tiszta ügy

ügyvéd (Ashley Judd). A férj pedig katona (Jim Caviezel). Éppen a hőmérőzős korszakukat élik, amikor a higanyszállal egyenes arányban nő a libidó, mert gyereket szeretnének. Fiatalok, szépek, boldogok, és már kezdenénk irigyelni őket, amikor egy este szinte varázsütésre előpattan háromezer kommandós, és a pasit úgy letartóztatják, mint a sicc.

Mindidáig pár perc alatt eljutunk, és máris kezdődhet a kibontakozás. A férjet többszörös gyilkossággal vádolják, és katonai törvényszék elé állítják. A neje védené, de itt nem az ő szabályai szerint játszanak, így hát egy falvédőről frissen pattant katonai ügyvéddel, és egy mára már alkoholistává züllött egykoron sztárügyvéddel (Morgan Freeman) karöltve veszi fel a harcot…

Tehát törvényszéki kriminek indul a film és nagy vonalakban meg is marad ennél a műfajnál, bár helyenként belekap a thrillerbe is. Ugyanis a férjecskéről kiderül néhány érdekesség. Izgalmas lehetett volna, ha masszívan marad a film az első lendületnél, mert jópofa formai különbségek vannak a polgári és a katonai jogi megoldások között, de erre csak néhány vaskos utalást kapunk, sajnabajna. Ugyanis becsobban hamarost Freeman, és félig-meddig kézbe veszi az ügyet. Az sem egyszerűsíti az ügyet, hogy a zöldfülű, kirendelt katonai ügyvéd szinte még bojtár, és felbukkan Amanda Peet is, a feleség húgaként. (Úgy látszik, övé ma a “húgi-skatulya”, volt már Jennifer Anniston húga is a Ő az igazi-ban.) És kezdetét veszi a játék, miszerint ki kivel kerül össze ebből az érdekes ötösből a végére?

ügyvédje miként kínlódik a katonai jog hálójában, de az öreg iszapszemű rája (Freeman) felbukkanásával ez a kérdés egy csapásra megoldódik. A néző altatása szemét módon folyik, ugyanis erőszakkal terelik a visszaemlékezéses képsorok jobbra-balra a gyanút, mivel mindig másképp látjuk az eseményeket. Igazából nem is tudjuk meg sokáig, hogy mi történt egykor, de különben is, inkább azért szurkolunk, hogy a furcsa pár megnyerje az ügyet. Hogy mi is történt, az már nem annyira fontos, a sokadik variációnál elveszítjük az érdeklődésünket.

Két másik ügyes film jut az ember eszébe. Az egyik a klasszikus Egy becsületbeli ügy, ahol szintén katonai törvényszéken zajlik a történet, és úgy oldódik meg, hogy meg kell fingatni egy ezredest a bíróságon, aki a háttérből mozgatta a szálakat. Itt is van egy ezredes, bár félig sem olyan karizmatikus, mint Nicholson volt, őt is a nagy homály fedi, és erősen várjuk jelenését a tárgyalóteremben, de hiába. A másik az Egy igaz ügy, ahol Sean Connery volt a problémamegoldó. Freeman-hez hasonlóan ő sem gyakorló ügyvéd volt már, mikor felkérték a melóra, amit meg is nyert. De a film nem ért véget ezzel, sőt, akkor kezdődött el csak igazán. Most is ez a helyzet, mert a pert ugyan sikerrel befejezik, de a történetnek még korán sincs vége…

Pierce Brosnant és Brad Pittet is. Nem az évek száma a fontos, hanem a sárm! felkiáltással domborítják a Férfit a vásznon. Freeman most játszik másodszor Judd-dal közös filmben (A gyűjtő volt az előző), úgy tűnik bejönnek egymásnak, szinte ők a vadonat álompáros. De ha nem is egészen egymásnak termettek, jól kiegészítik egymást minden téren, és talán nekik kösznhetően megszületik az új mozitípus: fiatal jócsaj, és öreg róka együtt járnak az ügy végére. (Sean Connery és Catherine Zeta-Jones is tették már ezt. További lehetséges variációk: Jack Nicholson - Elizabeth Hurley, Al Pacino - Sandra Bullock, Robert de Niro - Bridget Fonda) Freeman évek óta a méltóságos öregurat alakítja egyedülálló ügyességgel, ehhez képest most egy lepukkant, alkoholproblémával küzdő, lecsúszott, fülbevalós, bőrdzsekis figura, szinte már Bruce Willis-i mélységekben (pl.: Az utolsó cserkész). Miatta és Judd miatt mindenképpen megéri a film a pénzét, de ha mindent összevetünk, akkor csak egy nem túlságosan eredeti, átlagosan ügyes alkotás.

Értékelés:

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!