Star Wars III. rész - A sith-ek bosszúja
Star Wars (magyar keresztségben Csillagok háborúja) cím ne mondana semmit. A Birodalom sötét erői ellen harcoló lázadók, élükön az utolsó Jedi lovaggal, Luke Skywalker-rel minden sci-fi rajongó emlékezetébe mélyen beivódott. A kezdetben bukásra ítélt történet előtt nem volt megállás: az 1977-es Új reménységet további két epizód követte; szerzője és egyben rendezője, George Lucas mai napig az egyik legismertebb figura Hollywoodban. Neki köszönhetjük többek közt az Industrial Light and Magic effektcéget és Indiana Jones alakját. A korábban szakmai körökben vizsgafilmjével (THX 1138) sikert arató Lucas talán maga sem hitte volna annak idején, hogy mitológiai elemeket halmozó, a Jó és a Rossz örök küzdelmét feldolgozó és egyéni környezetbe helyező trilógiája ilyen hatalmas sikert és rajongást gyűjt be világszerte. 1997-ben mutatta be a hármas, első fejezetének digitálisan felújított és kibővített változatát, mellyel párhuzamosan bejelentette: további három, a trilógia előzményeire koncentráló filmet készít elő. Felújítási mániája korábban kezdődött: vizsgafilmjét először 1971-ben bővítette egész estés játékfilmmé, majd 2004-ben - meglovagolva a Star Wars sikerét - annak felturbozótt változatát is saját cégére, az ILM-re bízta. Legutóbb ugyan azt nyilatkozta a Star Warsból több rész már nem készül, mégis nehezen hisszük, hogy valaha képes lesz leállni (legfrissebb értesüléseink szerint tv-sorozat van tervben A Jedi visszatér utáni időszakról). A speciális változat után tavaly a DVD kiadás kapcsán - ígéretét megszegve - újra hozzányúlt a régi mozikhoz, majd Darth Vader arcát Hayden Christensenére cserélve kijelentette, hogy mától ezt tartja az első, hivatalos Star Wars trilógiának. Nem így rajongók millió, akik kétkedve figyelik a “mester” lépéseit, s egyre biztosabbak abban, hogy az öregedő szakállas urat bizony elcsábította a Sötét oldal makulátlan ereje: a jó öreg pénz.
Baljós árnyak tele volt antipatikus, de mégis humorosnak szánt karakterekkel (Jar-Jar Binks) és indirekt módon visszahozott szereplőkkel (C3PO, R2D2), akik bizonyítottan garantálták a tizenéves vagy annál fiatalabb korosztály közötti sikert, egyszerre kedvezve a SW-galaxis hűséges rajongóinak. A második felvonásban (A klónok támadása) már érezni a kreatívitást, de azon kívül, hogy láthattuk Yoda mestert pattogva harcolni és, hogy - egy pillanatra ugyan, de - felvillant a sötét oldal csábítása, bizony továbbra sem tapasztalhattuk a történet aprólékos kidolgozottságát.
Sajnos a befejező rész is hasonlóképpen végezte. Erről persze nem az a rengeteg ember tehet, aki áldozatos munkájával próbálta benépesíteni a digitális Köztársaság (illetve a Galaktikus Birodalom) minden zegét-zúgát, hanem maga Lucas, aki az alapsztori (Anakinből Darth Vader) mellett képtelen volt csavart vinni a történetbe, ezért - és mert lévén, hogy prequel-ről beszélünk - teljességgel kiszámítható. Ha visszanézzük az utóbbi három epizódot, képtelenek vagyunk elhinni, hogy sehova sem lehetett beszúrni egy ”én vagyok az apád, Luke”-szintű csavart! A sztori mindhárom részben lineárisan pereg, jól megszokott medrében, előre meghatározott “főellenség” és “legyőzője” szisztémában, ám sehol egy érdekes karakter - adrenalinszintünket csupán a régi jó ismerősök viszontlátása emeli magasba. Emellett némileg jellemző a kissé bugyuta párbeszédek, bölcsességek felbukkanása is, például Anakin szájából a következő: “Ha nem vagy velem, akkor ellenem vagy”. Hoppá.
George mostanság bulvárlapok tucatjainak nyilatkozza, mennyit szenvedett a harmadik rész forgatókönyvének megírásával, ami nem csoda, hiszen utoljára 1994-ben írt eredeti szkriptet Radioland Murders címen és az abból készült film finoman szólva is gyengére sikeredett. Az azóta eltelt évek a Star Wars és Indiana Jones-filmek után learatnivaló babérok betermeléséről szóltak. 1998-ban bevállalta az új trilógia teljes rendezői munkálatait, miközben az eredeti filmek közül is azok arattak nagyobb kritikai tetszést, melyeknek irányítását kiadta kezei közül. De hát ilyen ez a Lucas, a rajongóknak akart kedvezni és nem a kritikusoknak. Csak arra nem gondolt, hogy egy mozi habár lehet filmtörténelmi jelentőségű, az nem feltétlen jelenti azt, hogy egyben remekmű is…
A sith-ek bosszúja cím elgondolkodtató. A már ismert hatalomátvételen kívül ugyanis nem történik semmiféle bosszú a közel 140 perc alatt. Persze megjelenik néhány utalás, mely szerint a Galaxis egészét régen a Sith-ek uralták, de erről talán ildomosabb lenne meginterjúvolnom egy Star Wars régészprofesszort. A történet túlságosan rövid ahhoz, hogy több, mint két órát pazaroljunk rá, és éppen itt üt vissza az az ötlettelenség, amelyről az előbb értekeztem. Habár nem ásítozzuk végig a filmet, de a moziból kifelémenet nem fogjuk érezni azt a jól megismert bizsergést, mindössze néhány lélekemelő jelenet alatt, amelyek amúgy is a régi trilógiához köthetők.
Dooku gróf elrabolja Palpatine kancellárt és a két Jedi lovag, Anakin Skywalker és Obi-Wan Kenobi kiszabadítására siet. A közel 20-30 perces, de látványos mentőakció után már érezni az időhúzás mágikus erejét, de összképet csupán a vége felé kapunk. Miután kiszabadítják a Szenátus vezérét az megkörnyékezi Anakint, aki fokozatosan, mindössze újabb 20 perc leforgása alatt átáll a Sötét oldalra. Kissé könnyed módja az átváltozásnak, de a lélek tükrének és tipródásának celluloidmegjelenítése mindig is kemény feladatot állított a forgatókönyvírók, jelen esetünkben Lucas elé. Egy pontban határozottan érezni, ahogy felgyorsulnak az események, maga az átalakulás pedig látványos és a maga nemében “elegáns” folyamat, példaként a lávatenger elől megmenekült Vader új testének “elkészítése”, amelyet durvább metaforával ugyan, de egy Audi A5-ös összeillesztéséhez is mérhetnénk. Az egyedüli titok, ami váratlanul érhet, hogy a Birodalomnak Anakint nem csupán kapzsiságának és gyengeségének köszönhetően sikerül a Sötét oldalra csábítania.
A sith-ek bosszúja bővelkedik az újabb múltidéző karakterekben (Chewbacca, Birodalmi osztagosok kezdeti páncélja), de kétség kívül az új trilógia legmeghatározóbb és legjobban sikerült darabja. A szórakoztatónak vagy kisebb paródiának szánt jelenetek a helyükön vannak, a drámai jelenetek lenyűgözőek és a látvány is pazar, annak ellenére, hogy erőltetettnek tartom Lucas, a digitális technikához történő görcsös ragaszkodását (ha kellőképpen figyelünk a díszletekre, bizony csak elvétve fogunk “hús-vér” kartonlapokat találni).
A külföldi kritikák kiemelik Hayden Christensen erőteljes alakítását, ezért képtelen vagyok tovasiklani mellette. Valóban. Sokkal szenvedélyesebben és érzékelhetően nagyobb átéléssel hozza a figurát, mint két éve, ezzel bizonyítva, hogy megállta helyét a Galaxis legrettegetebb urának tartott Vader figurájának megtestesítésekor. Hayden mellett Natalie Portman (Amidala hercegnő) és Ewan McGregor jutnak több szerephez, a maradék színészcsapat csupán kellékei a műnek, melyben mindenki kellőképpen hiteles. Bár egyes karakterek idő előtti likvidálásával nem vagyok kibékülve, hiszen azok személyiségéből eddig nem láthattunk sokat, ezért bíztam benne, hogy na végre most kiderül aminek ki kell derülnie. De hát egy ilyen, többszereplős eposz mellett ennyi ábrázolás teljességgel érthető, csak akkor minek annyi megasztár és legenda, ha nem használjuk ki adottságaikat? Ja persze: nézőcsalogatásnak.
John Williams (E.T., Cápa) már elmúlt 73 éves, ám továbbra sem lehet benne csalódni! A sith-ek zenei anyagában ezúttal is az erőteljes vokális betétek kapnak helyet, melyek a kiemelt jelenetek drámaiságához tökéletesen passzolnak; csak a nyitóstrófa után lezajló harc alatt vettem észre, hogy ide igazából valami más jellegű motívum illett volna.
Tehát összegezve eltelt 6 év és George Lucasnak úgy tűnik benőtt a feje lágya, mert végre egy élvezhető prequel epizódot hozott össze. S habár a direktort közel sem tartom zseniális író-rendezőnek, azért az új Star Wars-trilógia, kiegészülve záró fejezetével mindenképp filmtörténeti mérföldkő és össze sem hasonlítható azzal a zioni majomkodással, amit a Wachowsky-testvérek műveltek a saját maguk által teremtett legendával. Ennek ellenére viszont - ahogy már korábban is hangsúlyoztam - A sith-ek bosszúja nem egy remekmű. Csak varáció a világ egyik leghosszabb meséjének majdnem középső fejezetére.
Star Wars III. rész - A sith-ek bosszúja
Játékidő: 134 perc
Rendezte: George Lucas
Szereplők: Hayden Christensen, Natalie Portman, Ewan McGregor, Samuel L. Jackson, Ian McDiarmid, Frank Oz, Kenny Baker, Anthony Daniels, James Earl Jones, Jimmy Smits, Keisha Castle-Hughes
Forgalmazó: InterCom
Tovább a film adatlapjáraKommentek
Legyél te az első, aki hozzászól!
Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!