Filmkritika

Kardhal

Hubay József kritikája
2001. november 23. 03:26

Régen láttam már ilyen szellemes felütést egy film elején, sőtpláne az akció műfajon belül. Alig bírok magammal, de naná, hogy nem mesélem el! A lényeg, hogy tilos akár egy fél percet is késni a moziról! Már csak azért sem, mert a filmtörténet talán leghosszabb flo-mo-ját nézhetjük végig röviddel a kezdés után, és az nem akármilyen durranás az arcunkba. A flo-mot a Matrix nyúlta át a vászonra a reklámfilmekből. Flo-mo (flow motion - nagyjából: áramló mozgás) volt például Trinity lebegése a film elején, amikor felrúgta az egyik rendőrt, és úgy láttuk, hogy a levegőben lebeg, a kamera pedig körberohan körülötte egy szemvillanás alatt, ami fizikai képtelenség. Így nem is kamerával, hanem egy körben kihúzott sínről, száznál is több fényképezővel oldották meg a dolgot. Szinte egy időben, minden szögből lefényképezik a jelenetet, és ezeket a képeket számítógéppel egy folyamatos, körbejáró képpé mossák össze. Ha ehhez sikerül (és mindig sikerül) valami agypréselő hangeffektsort varázsolni, akkor eszméletlen audiovizuális élményt kapunk. A Kardhal elején ráadásul egy hatalmas utcai robbanás dönget, amit több flo-moból varrtak össze, 188 fényképezőt használtak hozzá és 600 kép/mp-s felvételt lassítottak ki (24 kép/mp a normál felvétel). Lesz továbbá belső kamerafahrt az “interneten keresztül”, mintha mi is ott száguldanánk a vezetékekben és látványosan körbehurcolász egy óriási teherhelikopter egy autóbuszt tömérdek felhőkarcoló közt. A busz tömve van élő bombává alakított túszokkal, akiket egyébként John Travolta pereputtya személyesít meg. Mi kellhet még?

Ponyvaregény, Szóljatok a köpcösnek, Ál/Arc, Rés a pajzson…) Most korlátlan hatalommal bír, jobbkormányos, golyóálló sportkocsijának csomagtartója kéziágyúval van kibélelve, szemvillanással irányít maga körül mindenkit, és forintban ki sem lehet fejezni, mekkora összegek felett diszponál. Mindenkinek mindenre egy percet ad, és utána kész. Ráadásul Houdini a bokájáig sem ér. Halle Berryt sikerült összevarrni szörnyű autóbalesete után - kirepült a szélvédőn -, szebb, mint volt, ebben a filmben dögösebb és többet mutat, mint valaha, hála a mindenség urának. Hugh Jackman is ügyesen helyezkedik, rövidesen bekerül az extragázsis sztárok közé. Világbajnok hackert alakít, akit még a Windows-os pasziánsztól is eltiltott az FBI. Viszont szeretné visszakapni a lányát elvált feleségétől, ehhez egzisztenciára van szüksége, így elvállal egy “lehetetlen” melót, 10 millió dollárért. Sokat láthatjuk munka közben, és ezzel együtt jön az egyetlen hajmeresztő ökörség a filmben: a kódfeltörés minden fázisa úgy jön le a képernyőn, mintha valami animációs bűvöskocka volna, látványos, színes, szájbarágós effektusokkal. Holott ilyenkor csak betűk és számok kavalkádja létezik a monitoron, amin a hackeren kívül senki nem ismeri ki magát. De ugye azon nincs mit megmutatni…

Trav az elején előad a hollywoodi filmekről és panaszkodik, hogy mekkora hülyeség, hogy a rossz fiúk sosem nyernek a filmekben. Tény, hogy amikor mégis, akkor az a film egyszerűen nem lesz átütő siker, de “az élet néha izgalmasabb”. Csak hát tilos kiengedni a moziból a frusztrációval fülig telt nézőt. Kicsikét hazavágja ezt a kezdeti, szolidan gúnyos kritikai hozzáállást, hogy aztán mégiscsak egy Közönséges bűnözők-szerű befejezést kapunk, ahol fordul a világ és lenyelhetjük a gombócot a torkunkból.

A profizmus fojtogató, nehéz szaga leömlik a vászonról, kiáramlik az ajtó alatt és még a mozi előtt is mindenkinek a nyakára tekeredik. Ez lehet az egyetlen, szokatlan szépséghibája az alkotásnak, hogy annyira a helyén van benne minden, hogy szinte már érzéketlen a történet. Mindenki tudta a dolgát. Joel Silver két producertársán kívül még hat technikust hurcolt magával a Matrixból, ez garancia a kép- és hangminőségre. Paul Oakenfold, a “világ legjobb DJ-je”, eszelős mixeket produkált filmzeneként, külön dicshimnuszt érdemel. Minden figura korrekt, a történet is ehető, szép megoldások adják egymásnak a kilincset, csak ... éppen ... az egyedi hangvétel, valami önálló elegancia, egy eredeti felállás hiányzik az egészből ahhoz, hogy egyedülálló lehessen. Dominic Sena rendező a sáros ebben, aki már a Tolvajtempót is eltolta kissé. Most nem rontott el semmit, csak éppen az az aprócska plusz dilinyó nincs meg benne, ami egy rendezőt zsenivé tesz, hiába minden.

A Kardhal szeptember 16-án ment utoljára az amerikai mozikban. Ez a szeptember 11-i terrortámadás miatt érdekes, ugyanis Hollywood rémült kapkodással reagált az eseményekre, minden terrorista-témájú, erőszakos filmprojektet leállítottak vagy félretettek, az összes forgalomban lévő mozit és trailert visszavonták alapos retusálásra, amiben a World Trade Center tornyai látszanak, stb. A film náluk addigra éppen már kifutotta magát, de például Angliában még csak hat hete ment. A forgalmazó kérésére leállították az angliai vetítéseket is. Hiszen van benne durva akció bőséggel, illetve fő témája a terrorizmus. Magyarország az átlagosnál valamivel nagyobb késéssel kapta meg a kópiákat. Mi tehát a háborúnak valószínűleg csak a szelét érezzük a mozi szempontjából. Viszont azok a filmek, amik még nem készültek el… Schwarzenegger friss észbontása, a Collateral Damage már a bemutatót várta díszdobozban, tűzoltót játszott, akinek a szeme előtt ég bent a családja egy hatalmas házban… Jackie Chan új forgatókönyvét pedig át kellett írni, mert hogy a WTC ablakpucolóját játszotta… az az előzetes sem úszta meg, amiben a Pókember a két torony közé feszítette hálóját… Majd az idő vasfoga mindent megold.

Értékelés:

Kardhal

Játékidő: 99 perc

Rendezte: Dominic Sena

Szereplők: John Travolta, Hugh Jackman, Halle Berry, Don Cheadle, Camryn Grimes, Vinnie Jones, Sam Shepard, Drea de Matteo, Rudolf Martin, Zach Grenier, Angelo Pagan

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."