Filmkritika

Anyámat!

tufee kritikája
2005. április 15. 13:07

Ahogy Gaben kollegámnak hihetetlen érzékenységgel sikerült kiválasztani a 12. Titanic Filmfesztivál leggyengébb alkotásait, addig én ezidáig egészen kellemes filmélményekkel gazdagodtam. Aztán beültem a spanyol-francia-osztrák-portugál koprodukcióban készült Anyámat!-ra és lelki világom az egyszerre hatalmas adag abberációs tényező miatt valóságos sokkot kapott. Természetesen láttam már cifra műveket, de idáig azt gondoltam azok kizárólag a művész kifejezésének alapvető kellékei és nem önhatalmú, botrányépítő eszközök.


Adott egy nehezen megfigyelhető történet, melyben a tizenéves Pierre (Louis Garrel) hazatérve a katolikus kollégiumból egy autóbalesetben elveszíti édesapját. Persze ez hősünknek nem okoz igazán gondot, mert ő valójában édesanyját, Héléne-t (Isabelle Hupert) szereti, ám jobban, mint azt a manapság elfogadott társadalmi erkölcsök szerint illene. Az addig konzervatív környezetben nevelkedő Pierre számára hirtelen nyílik meg valami új világ, az erotika és a testiség kíméletlen, perverz és rideg elegye, melyben saját anyja a túravezető és ahonnan a kijárat körvonalai fokozatosan elhalványulnak, minél méllyebbre hatol az erkölcsi fertőben.

A rendező fő táptalaja egy beteg anya-fia kapcsolat, majd mindezt fűszerezi egy jó nagy adag kíméletlen, pornográf erotikával, leszbikus szeretőkkel, véres szado-mazo játékokkal. Ezek összesége, hatalmas mértékű dózisa az, ami hihetetlenné teszi a cselekményt, s ennek következtében a félidőre elveszti maradék logikáját, hogy módszeresen gúnyolja ki önmagát. A záró képsorokban a megtört és összezavarodott, anyja üvegkoporsója előtt rejszoló Pierre látványa minden, csak nem művészi; mégis hatalmas bátorítás affelé, hogy döbbenetünkből felocsúdva egyszerűen kinevessük a francia direktort.


Christophe Honoré és alkotása nem több, mint egy elmebeteg kortársai felé intézett kétségbeesett kiáltása: ”Én is tudok ám provokálni, ha nagyon muszáj!” Egy szorosabb anya-fia kapcsolat bemutatásához egyáltalán nem lennének szükségesek efféle primitív filmes eszközök.

Értékelés:

Anyámat!

Játékidő: 110 perc

Rendezte: Christophe Honoré

Szereplők: Isabelle Huppert, Louis Garrel, Emma de Caunes, Joana Preiss, Jean-Baptiste Montagut

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink

  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."

  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."

  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."

  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."

  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."