Filmkritika

Naqoyqatsi - Az erőszakos világ

BG kritikája
2003. december 28. 18:11

Egy ősi indián közmondás szerint a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Ez is lehetne a vezérfonala Godfrey Reggio “qatsi”-sorozatának, melynek harmadik része, a Naqoyqatsi azaz az Erőszakos világ címet kapta.

Az előző két epizód felépítéséhez képest nincs igazán nagy változás, a szöveg nélküli filmben most is az igen erős képi hatás érvényesül, melyet ezúttal is Philip Glass vissza-visszatérő motívumokra alapuló zenéje fest alá. Reggio megint csak igyekszik rádöbbenteni bennünket emberi gyarlóságunkra, csakhogy ezúttal mintha nem lettek volna annyira erőteljesek a képek, mint az első két rész folyamán. Azzal pedig, hogy az erőszakos, elgépiesedett világot nem természetes képekkel próbálta meg ellensúlyozni, némi egyensúlyt teremtve ezzel a világban, illetve önmagunkban, hanem jelenetei tele voltak számítógépes animációkkal, ezáltal az egész úgy tűnt, mintha fegyveres tüntetést szervezett volna a leszerelés és a béke érdekében. A képek ennek eredményeképpen erőszakossá és rideggé váltak, nem teremtve kibúvót, s nem mutatva kiutat a gépvilágból, nem úgy, mint az első, Koyaanisqatsi című részben, ahol a természet szépsége és érintetlensége foglalta keretbe elgépiesedett, monotonná és arctalanná vált világunkat. S bár Reggio sorozata mellett Az órák c. filmben is tevékeny részt vállaló Philip Glass zenéje illik az egymást követő, gyakorta ismétlődő képekhez, mégis egy idő után az az érzése az embernek, mintha a neves zeneszerző képtelen lenne a megújulásra, ehelyett évek óta a már jól bevált sémát alkalmazza műveiben.

Egy ősi mozis közmondás szerint nem érdemes megnézni egy film folytatását. Reggio esetében ez csak némileg igaz, bár aki látta az első, illetve a második részt, annak lehet, hogy nem tetszik majd a trilógia utolsó epizódja, s úgy jön ki a moziból, hogy jó, jó, de az első volt a legjobb.

Értékelés:

Naqoyqatsi - Az erőszakos világ

Játékidő: 89 perc

Rendezte: Godfrey Reggio

Szereplők: Fidel Castro, Bill Clinton, Albert Einstein, George Harrison, Adolf Hitler, Elton John, Henry Kissinger

Forgalmazó: UIP - Duna Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."