Filmkritika

Dallas Pashamende

Ruprech Dániel kritikája
2005. március 24. 16:52

Pár évvel ezelőtt láttam a Cigányok idejét. Pár napja bemutatták a Dallas Pashamendét. Ezért megnéztem most is a Cigányok idejét.

A Dallas rendezője Pejó Róbert vagy Robert Pejo. Édesanyja magyar, apja román, Bécsben majd Párizsban nevelkedett, most Amerikában él. Egy forgatókönyvvel a kezében hosszú évek huzavonája után visszatért Magyarországra, stábot toborzott és ment Romániába forgatni. A forgatást betiltották, a film rossz színben tűntette fel a román államot, legalábbis ezt állították. Mindenféle mondvacsinált okokra hivatkozva beperelték az alkotókat. A perek elhúzódtak, a nyárból tél lett, Romániából Magyarország. De a film elkészült, most itt van. Meg lehet tekinteni.

Egy férfi, Radu apja halála miatt hazatér a szeméttelepre épült zárt közösségbe, szülőhelyére. Nem akar sokáig maradni, de muszáj. Az autóját szépen lassan részeikben szétlopják, autólopásba keveredik, ja és persze találkozik régi szerelmével, Oanával. Szíve megdobban, noha van menyasszonya, s a dobbanást a lány szíve is viszonozza. Neki egy verekedős szadista férje van. És így szépen elódázza az indulást. Persze mindemellett még ott zsarnokoskodik a szemétszállítást intéző főgonosz is, aki mindent elkövet, hogy megkeserítse az amúgy is keserű helyiek életét. De itt van Radu, a remény, akit először nem szívesen, majd hipp-hopp megszeretnek.  A tanító, aki iskolát akar a gyerekeknek, aki segít önállóan szállítani a szemetet, aki szembe mer szállni. Aki rájön, hogy itt a helye.

Nem véletlenül említettem Emir Kusturica filmjét. Párhuzamba nem tudnám állítani a kettőt, inkább alá-fölérendelő viszonyba. Ez a film ugyanis nem sikerült jól és a film készítésének történetében keresendő az összes ok. Ez a világ nem a rendezőé. Megpróbáltak ugyan egy hiteles színhelyet konstruálni, hiteles szereplőkkel, díszletekkel, “jelmezekkel”, mert soha nem felejtik el hozzátenni, ilyen létezik. De amíg Kusturicánál érzem a kamera és a szereplők közötti kapcsolatot, ahogy követi őket hosszú beállításaiban, foglalkozik velük, s emberekként, ott élő cigányokként kezeli őket, nem pedig színészekként, addig a Dallasnak múzeumi hangulata volt, hideg és távolságtartó, nagy totálok, jelzés szintű események, amik a világot igyekeztek volna felépíteni. Minden jelenet csak a főszálra fókuszálja a figyelmet. Wim Wenders egyszer régen azt mondta, a képeket megölik a történetek. Csak a kép képes igazat mondani, a történet hazudik. Pár évre rá, pont az ellenkezőjét nyilatkozta, de erre a filmre a korábbi álláspontja illik. Ez egy sokadszorra eljátszott sablonsztori. Ha belegondolunk, még Lynch Kék bársonyának is hasonló az alaptörténete. A baj csak az, hogy ez a film nem sokkal ad többet. Persze, én elhiszem, hogy nagyon realisztikusan próbálták megteremteni a miliőt, hogy figyeltek a részletekre, a szokásokra, a viselkedésekre, a nyelvezetre, de mindez nem tudja megragadni az embert. Ezért kellett egy ütős történet, ami izgalmas, ami megrázó, amire bejönnek az emberek, ahol nincsenek árnyalatok, a jó az jó, a rossz pedig rossz, nem kell gondolkodni, csak ráhangolódni és átérezni, egy olyan film, ami közönségfilm gyanúsként indul útjára. Mert azt Pejónak is be kellett látnia, hogy ő nem Kusturica.


És a Cigányok ideje. Az összehasonlítás kikerülhetetlen, mert néhol fájdalmas a koppintás. Amíg a jelenetnek, ahol a fátylat fújja a szél a Cigányok idejében, amit Prehan és a húga néz, van értelme, addig a Dallasban a két beszívott gyerek előtt megjelenő nejlonzacskó lebegése semmitmondó és lírainak látszó felesleg lesz csupán. Kár, hogy a szereplők is olyanok, mintha Kusturica adta volna kölcsönbe. A kis közösség néma bolondja, a magát hercegnőnek képzelő idős hölgy, a helyi kiskirály mintha csak átszöktek volna ebbe a filmbe. De csak díszletnek, mert arra nem volt idő, hogy karakterükhöz illő epizódokban komolyabban is bemutatkozhassanak. Így jártak. A főszál sokkal jobb, erősebb, s különben is, ez kell a népnek. A régi szerelem, Oana halála is kötelező. Meg kell történnie, hogy jól lássuk, itt minden történet rosszul végződik. S a férfi elmegy. Elmegy, amivel felborul az egész megváltó mártír tudat, miszerint itt fog élni, iskolát alapít, s tanítani fogja a szemétdombi kiskölyköket. Nem, a szerelme halott, ő távozik. Gyermeke itt marad, ő tudja, ide való. S mindenki meghatódik, mindenki szomorú. S végre nekünk is, magyaroknak is van egy filmünk, ami a romákkal foglalkozik. Hogy politikailag minél korrektebbek legyünk. Nem mindenféle egyszerű kis cigány mindennapja. Nem. Az túl snassz. Szerelem, tragédia, vér és könnyek. S a mozi sikeres lesz. Csak nem hiteles. Csak nem értek el vele semmit. Se a roma kérdésben, sem a magyar filmtörténetben. Így nem marad más hátra, mint élvezni a Bogdán Zsoltnak, Székely B. Miklósnak, s az elbűvölően bájos Gryllus Dorkának a játékát. Mert az tényleg jó.

Értékelés:

Dallas Pashamende

Játékidő: 90 perc

Rendezte: Pejó Róbert Adrian

Szereplők: Gryllus Dorka, Bogdán Zsolt, Székely B. Miklós, Hollai Kálmán, Jónás Judit, Nyári Oszkár, Dorel Visan, Radu Amzulescu

Forgalmazó: Budapest Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."