Filmkritika

Le a fejjel!

Ruprech Dániel kritikája
2005. március 6. 23:12

Ha vége a filmnek, és kijövünk a moziból, jobb esetben a film hatása alatt állunk. Felidézzük a jó jeleneteket, eltűnődünk pár képkockán, törjük a fejünk, mit csináltunk volna másképp. És ilyesmi. Észre sem vesszük, merre megyünk, hol is vagyunk. Jobb esetben. Rosszabb esetben azon gondolkodunk, hogy min is kéne ilyenkor gondolkodni. Én arra jutottam, hogy ez a film nem rossz, nem tudott felbosszantani, nem tudott lekötni, nem ért el nálam semmilyen hatást. Tehát nem lehet rossz. Mintha nem történt volna semmi. Másfél órás Gálvölgyi show. Maximum. De talán még annyi sem.

Persze lehet, én álltam rosszul a filmhez. Hisz állítólag a kitűzött cél teljesített részének arányát kell megszakérteni. Nos, nem kétséges, ez teljesen közönségfilm akart lenni. Ami nem baj. Nekem legalábbis. Tímár Pétertől ezt is kell várni. Szórakoztató, humoros filmet. Amit lehet szeretni. Mint a Csinibabát. Vagy akár a Zimmer Ferit. És sok egyéb mást is. Nekik van hangulatuk. Kicsit ráismerhető, kicsit nosztalgikus. A középkor már túl messze van. (Persze nem a Kádár-rendszert sírom vissza, nem is éltem benne. Csak a zene, a régi villamosok, Budapest, az elvtársos poénok, meg ilyenek.)

Visszakalandozva, itt máshogy kell hozzá állni. Észre lehet venni dolgokat. Orientálódási dolgokat. Pl. az abszurditást. Valaki azt írta: a magyar Gyalog galopp. A Gyalog galopp abszurd volt. S ezért nagyon vicces. Hogy úgy mondjam. Viszont itt nincs abszurditás, csak törekvés. De ez nem elég. A morbidság önmagában még nem vicces, s főleg nem abszurd. Attól, hogy levágott kezek, lábak, fél disznók repkednek a levegőben, még nincs ott abszurd. Csak pár tekercs mozgókép marad. Az meg nem film. Keverni a múltat és a jelent? Hátha az abszurd. Van olyan film, ahol ez jó. Ilyen szavakat használni, mint adóhivatal, vizsga, műsor, megmiegymás. Meg autogramot kérni és plakátolni, meg jegyeket adni a nyilvános kivégzésre. Itt nem üt. Nem hiányzik onnan, nem frappáns. Pedig lehetne. Nem tudom, kinek a hibája. Itt csak zavart okoz a jelenetek között gyors, villogó, videóklip szerű vágás, no meg Ganxsta Zolee “betétdalai” (bocsánat, a stáblistán már csak Döglégy néven futott), és úgy általában az aláfestő zene. Nem baj, ha kicsit pergős, de ebben a módban nem illett a filmhez. Nem értek a zenéhez, de talán más hangszer kellett volna.


A történet pedig? Hát, az gyenge volt. Kiszámítható. Jól ismert. Persze tudom, a poénok lettek volna a lényegek. Ha lettek volna, nem is hoznám fel a történetet. De nem volt sok. Az is csak mosolygós. Nem kacagtató. Utolsó remény, Dolák Saly Róbert. A szokásos figurát hozta. Én szeretem. Nem lett volna probléma. Csak hamar kifulladt. Még abban a pár percben is, amíg vásznon volt. Bajor, Gálvölgyi, Hernádi meg, mint mindig. Bohóckodott. Akár a Heti hetesben. Csak más ruhában. Még szerencse, hogy bár kis szerepekben, de feltűntek nagyon jó színészek is. Garas Dezső, a gonosz mágus és Szarvas József a kivégzendő rab. Ja és persze az új divat, könnyűzenei sztárokat szerepeltetni. Ganxsta Zolee már kipróbált. Rappelt Jancsónál, rappelt Sasnál, rappel most is meg játszik. Tulajdonképpen nem is vészes. Mármint a játéka. Ha lehet ilyenről beszélni ebben a szerepben. Szóval, egy kicsit összefoglalva, nem unalom, nem bosszantó, nem jó, nem rossz, másfél óra űr. Kiesés. Néha egy kis mosollyal. De azért ha le a fejjel, akkor ne legyen ez már így se. Én még bízom Tímár Péterben.


[ki]Kiegészítés.[/ki] A napokban megnéztem Jean-Luc Godard Megvetés című filmjét. Godard rendszeresen reflektál arra, hogy filmet forgat. Amit látunk, az film, nem a valóság. S ekkor kezdtem el gondolkodni, hogy volt ebben a Tímár filmben valami, amin hibásan átsiklottam. Tímár eddigi filmjeiből kiindulva, s beskatulyázva ezt a filmet a közönségfilmek kategóriájába nem foglalkoztam azokkal a képkockákkal, amikor pár percre felvillantak olyan beállítások, amik előre mutattak egyes jelenteket, akár olyan szemszögből is, amiket később nem láthattunk, vagy olyan kockák, amin a szereplők a kamerába, a közönségre néznek. Ezeket azért emelem ki, tartom fontosnak, s merem példának Godard-t felhozni, mert úgy gondolom, hogy ezek a képek a reflexió érzetét keltik. Vagyis, ők filmet csinálnak. A problémát abban látom, hogy ismerve Tímár korábbi filmjeit, amikben rendszeresen használ ehhez hasonló technikai trükköket, látszatra nem jelentenek többet, mint játékot a filmanyaggal. De mi van, ha mégis? Minek a segítségével tudom elválasztani akkor a közönségfilmeket, melyek tényleg nem akarnak többet adni annál, mint aminek látszanak, a magasabb kategóriáktól, amire ezek a felvillanó kockák engednek következtetni. Ha pedig így van, a film első olvasata felszínes volt, lehet, hogy több szempontból téves. Ettől függetlenül nem hinném, hogy túl sokkal emelné a film minőségét. Csak érdemes végiggondolni így is, mert így talán több iróniára bukkanhatunk, az egyébként tényleg gyenge poénok mellett. Nem merném állítani, hogy most igazam van, abban viszont biztosabb vagyok, hogy a fenti írásomban nem volt. S abban kifejezetten tévedtem, hogy a film semmilyen hatást nem gyakorolt rám. Mindezt két okból írom le, egyrészt, hogy kicsit korrigáljam felszínességem, másrészt, noha választ nem tudok rá adni, feltegyem a kérdést, hogy hol a határ. Hol engedhetjük meg magunknak, hogy tényleg csak annak tekintsük a filmet, ami. Vagyis szigorúan a történetre koncentráljunk, hisz nem hiszem, hogy pl. egy Steven Seagal vagy Micheal Dudikoff filmben bármilyen filozófiát is kell keresnünk, ill. hogy mikortól kell elkezdeni gondolkodni, az ilyen és ehhez hasonló jeleneteken.

Értékelés:

Le a fejjel!

Rendezte: Tímár Péter

Szereplők: Gálvölgyi János, Hernádi Judit, Bajor Imre, Fullajtár Andrea, Garas Dezső, Kamarás Iván, Dolák-Saly Róbert, Szarvas József, Murányi Tünde, Méhes László

Forgalmazó: HungariCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."