Vejedre ütök

Ahogy a film kezdődik, az maga a Kész átverés. Bekurék indulnak a leendő apósékhoz, és a következők történnek: az utolsó taxit elviszik előlük, de aztán az utas megkönyörül rajtuk és átengedi az autót. A világ összes villanyrendőre zöldbe fakad előttük. A reptéren közlik velük, hogy tele a turistaosztály, s kénytelenek ugyanazon az áron első osztályon utazni. Bekur bőröndje pont akkora, amit még fel lehet vinni, de az utastéri csomagtartóba már nem fér be, mire megjelenik ugyanaz a stewardess, aki az első filmben leszállította, és… kedvesen elviszi a bőröndöt a kapitány szekrényébe. Szinte már azt vizslatják, mikor bukkan fel Jáksó a pezsgővel. Hát élet ez így? Mintha csak holdkórosok volnánk, vagy rossz filmre ültünk volna be. Hiszen mindenki emlékszik, hogy az Apádra ütök akkora katasztrófafilm volt, hogy a fal adta a másikat, kenterben verte a Holnaputánt és az Armageddont egyszerre. Itt meg most úgy fest, mintha minden olyan simán menne, mint a format C.

Lesz itt felfordulás bőséggel, hiszen Byrnes-ék (a De Niro által vezényelt família) most Bekurékhoz utaznak egy esküvő előtti jópofizós ismerkedésre. De Niro: -  Egy ügyvéd és egy orvos? Teljesen nyugodt vagyok. A valóságban Bekur apuka legalább 20 éve nem praktizál, előtte se volt nagy szám, de azóta nem is nagyon csinál semmit, az anyuka meg szexterapeuta, a hatvan éven felüli párokat vezeti vissza a szexualitás sárgaköves boldog útjára. Teszik mindezt Miamiban, az örök nyár hazájában, felszabadultan turbékolva. Na ebbe az idillbe toppan be a Byrnes család. A készítők nem ruletteztek, amikor a Bekur szülők szerepét Barbra Streisandra és Dustin Hoffmanra osztották: mindketten túl nagy kaliberek ahhoz, hogy ne kerekedjen ki ebből egy oltári vígjáték. És mivel az első film is bőven osztotta a poénokat, a két új karakterrel még inkább megvolt erre a lehetőség. (Képzeljük csak el a márványmerev Byrnes papa arcát, amikor Bekur papa inni hívja: - Gyere, berúgunk és belebrunyálunk a tengerbe!)

Több jut a színészeknek, mint a tragédiák mellett asszisztálni: a két család közti brutális ellentétre van kihegyezve a film, szerencsére. (Bár azért Malőr és Bekurék kutyája között történik egy s más.) És mivel a Bekur szülők agresszíven lazák, mindenáron a jót keresik mindenben, és a végletekig optimisták - nem hajlandóak gazsulálni Byrnes papának, hogy bekerülhessenek a bizalom körébe. Ennek köszönhetően úgy követik egymást a vicces jelenetek és párbeszédek, mint mezei internetezők a friss ügynöklista-portálon. Ebből fakad is egy kis porbléna, miszerint a film szinkronizált sajnos és nagyon halk a magyar szöveg. Azt gondoltam, hogy majd most jól lemaradunk minden második poénról, de végülis valahogy ez mégsem így lett, mert verbális gag-ek után általában vicces szituációk érkeznek, azt pedig látni is elég. Viszont nem tudok egyetérteni azzal az alkotói (írói) elgondolással, hogy mennyire jó is az, hogy számos szituációt visszaköszöntünk az első filmből. (Családok közti sport csata, hazugságvizsgálósdi, stb.) Van benne koncepció, értem is, de jobban díjaztam volna, ha teljesen új, eredeti helyzeteket látunk csak. Ugyanígy nem biztos, hogy nagy ötlet volt visszahozni Owen Wilsont, mint Interneten felszentelt papot (Joey ezt a trükköt már 4 évvel ezelőtt bedobta a Jóbarátokban). Mindez viszont gyakorlatilag alig ront bármit is a tetszésindexen, mert a régi szituációkban új poénok nyomulnak, csak kicsit bogozgattam a kákát.

Érdekes, hogy De Niro (bár az egyik legnagyobb élő színész óriásként tartjuk számon) soha nem volt üzletileg olyan sikeres, mint a legutóbbi vígjátékokban (Apádra ütök, Csak egy kis pánik, stb.) Keresztapák jobbról, Taxisofőr balról, ezek a vígjátékok emelték a népszerűségét és a gázsiját az égig. Még érdekesebb, hogy a method acting pápájának tartják (ilyenkor szokás megemlékezni a Dühöngő bikáról és a Rettegés fokáról, amikben hízott és gyúrt, mint a güzü), ezekben a vígjátékokban mégis kevésbé alakít nagyot. A nagy ötlet ott burjánzott föl, amikor a Csak egy kis pánikban komplexusos maffiózó szerepét eljátszotta. Hiszen ma (és évtizedek óta) egy valamire való gengszterfilm elképzelhetetlen nélküle. A Csak egy kis pánikban pedig ugyanazt játssza, amit korábban, csak éppen röhejes figura lett és ezért nagyon hálás volt neki a közönség, hogy ezt be merte vállalni (nagy nehezen!) Az Apádra/Vejedre ütökben is lényegében “csak” egy merev pasas, aki önmagában megállná a helyét az életben, hisz egy nagyonis beszabályozott világban él, de olyan környezetbe van helyezve, ahol harsány röhej tárgya lesz. A cselekmény nagy talánya tehát az, hogy melyik család győz: ki marad a bizalom körében és ki nem. Byrnesék lesznek-e Bekurizálva, vagy Bekurék kepesztenek rogyásig a bizalom köréért. Mivel ilyen anyagi sikernél kötelező folytatást faragni (a téma adott, úton van a kis Bekur), az már csak a kérdés, hogy hová sikerül mindezt fokozni.

Pompázatos vígjáték hálás szerepekkel és nagy színészekkel. Mivel a siker miatt a harmadik rész is garantált, a magyar címadásnak köszönhetően a folytatások során lassan végig ütlegelhetjük az egész családot.

Értékelés:

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!