Filmkritika

Mérges pókok

Hubay József kritikája
2004. február 6. 07:20

Kari Wuhrer (most mint kőkemény seriff és mintaanya), mellé adták a mindig nyuszi David Arquette-et, egy tízéves okostojást és egy nagyszájú rastahajú feka kalózrádióst (hogy reprezentatív legyen a szociális minta) és kész a mentőcsapat. Időnként felbukkan egy-két fergeteges poén, miszerint: ”- Mi volt ez?! - Pók, ember!” Miután már elegen pusztulásztak sorjában, a mentőcsapat saját kezébe veszi az ügyet és a vadászpuskát: miközben folyamatosan azon verseng, hogy melyikük legyen a nagyobb hős, lassan rájuk szakad a végkifejlet, és ehetnek póksteaket egy évtizeden át, mert a többmázsányi monstrumok bizony tűzről pattantak lesznek 99 hosszú és érdektelen perc után. Töviről hegyire.

Kerülget a sírógörcs. Teljesen. Mert megnéztem ezt a dolgot. Pedig a műfajnak (nevezzük állatos horrornak) voltak és lesznek is szép darabjai. Azokkal nincs is semmi gond. Mert valahogy súlyt helyeztek a hihetőségre, ezáltal elérve, hogy izguljunk és féljünk kicsinykét, továbbá beleéljük magunkat a történésbe, illetve a moziból kilépve továbbgondoljuk, otthonra átültessük a helyzetet, mi lenne, ha…? Ez a sava borsa ezeknek a filmeknek. Ellory Elkayem rendező nyilván az állatkertben volt, amikor ezt a részt oktatták a rendező óvodában. Nochdazu ráadásul az a Roland Emmerich fogta a kezét a munka közben, aki maga sem tudott még olyan filmet letenni a vászonra, aminek ne lett volna legalább féltucat jelenete, ami harsány röhejességbe fulladt. Ők ketten aztán karöltve nagy ívben fittyet tettek mindenre, ami számítana, és elszórakozgattak a technika eszközeivel. Vérlázító szinten mentek el minden rémisztő lehetőség mellett, és hagyták, hogy komolytalanságba fulladjon az egész rémségesség. Egyetlen pillanat van, amikor sikerül A pókicák önmaguk azok, amik a félelmetességet száműzik a filmből, ugyanis szinte beszélnek. Nem elég, hogy egy közeliben láthatjuk, hogy szemük hirtelen összetett szemmé lett az eredeti pontszemekből, de olyan hangokat adnak ki, mint a szörnyecskék, artikulálnak, hörögnek, és emberi érzéseket intonálnak ki a fejükből. Valamint az sem utolsó, hogy meg lehet őket szólítani: Hé, pók! és már oda is kapják a fejüket… Gyorsak, mint a szél, nem sétáfikálnak fel, s alá, hanem akkorákat ugranak, mint két ólajtó és utolérnek bármilyen járművet. Bár a gravitációt nem sikerült rendesen lemodellezni, ez tisztán látszik a mozgásukon, de mindegy is, hiszen óriásiak és szőrösek, ki nem tojja le akkor meg, hogy ugrásaik olyanok, mintha zselés dróton rángatnák őket?!


A Csillagközi invázió találkozik az Evolúcióval és az Arachnofóbiával. Saját ötletre már nincs is szükség. Minden és mindenki hülyére van véve, elsősorban a néző. Mindez piti harmincmillió dollárból.

Megsaccolni lehetetlen és felelőtlen dolog, de talán 10 év kell hozzá, hogy bármelyik általános iskolás lurkó barkácsoljon ilyen filmet az otthoni számítógépén. Digitálisan letapogat egy kaszáspókot a sarokban, bescanneli, duplikálja, felnagyítja és animálja jobbra-balra. Egy nap alatt kész is a házimozi, erre a filmre meg majd úgy nézünk vissza, mint ha mi sem történt volna.

Értékelés:

Mérges pókok

Játékidő: 99 perc

Rendezte: Ellroy Elkayem

Szereplők: David Arquette, Kari Wuhrer, Scott Terra, Doug E. Doug, Scarlett Johansson, Leon Rippy

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."