Filmkritika

Felpörgetve

Hubay József kritikája
2004. február 6. 06:43

Sylvester Stallone nálunk most bemutatott (igazából tavaly áprilisi) autókázását megnézzük. Az első talány, hogy miért mutatják be, sőtpláne hamár mégis, akkor miért most? Stallone filmbe öntötte régóta dédelgetett vágyát, az egy dolog. Annyira nem friss az elgondolás, hogy amikor kivánszorgott agyából az ötlet, akkor még nem a veterán fajagyerek szerepét gondolta magának, hanem a feltörekvő ifjú titánét. Ezen túltesszük magunkat, Stallone csinál magának egy filmet, de hogy miért kerül a mozikba is, nochdazu ráadásul a Forma 1 szezon kellős közepén, az ám az igazi kérdés. Amikor kéthetente profi közvetítéseket nézhetünk a tévében, bőven telenyomva háttér- és istállóinfókkal, akkor nagy elbakizás ez a premier. Mintha a téli olimpia kellős elején láthatnánk egy jó kis síelős thrillert, aminek a fele a pályán játszódik, vagy a Manchester United-ZTE találkozó napján egy drámát egy gyúró és egy pályaedző között dúló gyengéd homoszexuális viszonykáról. Csak úgy, valahol. Ráadásul Bernie Ecclestone, a F1 mindenható ura, túl sokat kért a jogokért, így a helyszín nem is a Forma 1, hanem a CART bajnokság…

A Felpörgetve úgy kezdődik, hogy nem pörget föl: elénk tárja a nagy igazságot, amit nem is akartak eltitkolni: itt most lóerők és gumik lesznek, biza. Négykerekűek koptatják az aszfaltot hosszasan és kétlábúak acsarkodnak, viszálykodnak egymás közt érdektelenül. A fiatalka nagy reménység eléggé satnya figurácska, amikor nem a favoritot szorongatja a pályán, olyankor laptopon gyakorol valami tragikusan ócska szimulátoron, ami egy rossz kanyarvétel után közli, hogy hány százalékkal kellett volna lassabban mennie (kb. a DirectX 1.0 idejéből…) Kip Pardue bújt a bőrébe, de lötyög rajta, van, hogy egy egyszerű mondata közben háromszor is kameraváltás van, mintha úgy kellett volna összevágni, mert nem bírta egy szuszra elmondani. Játéka vízszerű: íztelen, színtelen, szagtalan. Till Schweiger állítólag a Estella Warrent (a hülyéje), aki át is pártol, a satnyához, majd vissza, szóval igazából pattog ide-oda, mint labda a csocsóasztalon. Mindeközben kanadai válogatott szinkronúszó lévén bemutat egy kis vízibalettet is. Ez még csak a második filmje volt, a későbbi Majmok bolygója után majd nem lesz ilyesmire szüksége. Burt Reynolds az egyetlen hiteles figura, mivel pár évvel korábban el nem lehetett képzelni nélküle olyan B-filmet, amiben autókról volt szó, kezdve az Ágyúgolyófutamnál és végezve a Smokey és a banditánál. Így aztán, kivénhedve a mezőnyből, teljesen OK, ahogy szemét módon dirigálja tolószékből az egyik istállót. Gina Gershon a szokott vértahó formát alakítja édesdeden, semmi új, de legalább a megszokott színvonalát hozza. Az 56 éves Stallone papa pedig visszafogottan söpröget a pályán kivéve, ha megkattan és berregni kezd, vöööm vööööööm vöööm vötöm vötömm - jelleggel és olyankor mindenkit átugrat, aki az útjában van(!). És aprópénzeket szed fel a hátsó kerékkel az aszfaltról, jajjjj. De van ám itt még hülyeség szép számmal. A bukásoknál az autók akkorát repülnek, hogy átszállnak három országhatárt és fejjel landolnak egy tavacskában. Mi sem természetesebb, mint hogy az élen álló pilóta ilyenkor fogja magát, satufék, fordulás, és huss ki a pályáról, odazúz menteni. Sőt nem is csak ő, a fair play dönget ezerrel, és mire a helikopteres mentőalakulat is odaér nagysokára, addigra már csak asszisztálhat az ölelkező élsportolóknak. Nem értek a CARThoz, de azt tudom, hogy az üzemanyagként használt methanol nem ég a vízen, és pláne nem sárgán. Az is meglepné továbbá hozzánemértő fejemet, ha egyszerre ketten ki tudnának állni ugyanabba a boxba, és ha kerékcsere után az új gumi (még a boxban!) csupa kavics volna. Azt sem tudom, hogy egy szezon alatt mennyiszer lehet variálni a pilótákat, de talán tucatnyinál azért mégiscsak kevesebbszer kellett volna, és a rajt előtt két perccel meg végképp ne mááá. Az egyetlen jelenet, ami autós látványosságügyi szempontból ér valamit, az akkor van, amikor a satnya megkattan a fogadáson, bevágódik az egyik kiállított (és természetesen csurigtankolt) versenyautóba és kisüvít az utcára. Stallone utána és kettecskén legyorsulják az esti csúcsforgalmat, romba dől az újságos, rököny a visszapillantókban, stb. Csakhogy a valóságban ezért nem egy sovány 25.000,- dolláros bünti járna, hanem tripla villamosszék gázkamrában… De az legalább vitathatatlan, hogy a 600 lóerős masinák nem makettek voltak, mert akkor nem ilyesmi névtelen kaszkadőrök ültek volna bennük, mint Montoya, Alesi, Villeneuve…

Röpködnek a hangzatok, miszerint hinni kell magunkban és az isten is megsegít. Meg a ne add fel, míg egy darabban látod magad. Egy-egy ilyen zamatos párbeszéd után pedig jönnek a jómellű csajok és a hangoskodás: megint kiértünk a pályára, megint megyünk pár kört, megint jönnek a semmitmondó rádiózások (nyomd a gázt, siess, ne maradj le), kővagány sajtótájékoztatók, és utána megint megbeszéljük a versenyt… Spirális ismétlődéssel közelg a szezonvég, aholis az utolsó futam utolsó tíz centije dönti el az egész bajnokságot, ahhhh. Ennek sincs semmi alapja, mert igazából tudjuk, már évek óta csak egy kérdés van; mikor dől el, hogy Schumacher az összetett világbajnok: húsvétkor, vagy esetleg csak pünkösdkor…

Ott van tönkretéve, ahol elkezdődik, egy sokak által rajongott témát eleve félgőzzel próbál elcsámcsogni (CART vs. Forma 1), és úgy, hogy nem tud többet, jobbat érdekesebbet mutatni, mint a valóságos közvetítések. Talán télen, a holt szezonban lett volna keresnivalója, de így még a nemrajongóknak is szemet szúr a sok tucat hiba, amit sikerült belekövetni a filmbe.

Minek egyáltalán, és ha már mégis, akkor miért így?

Értékelés:

Felpörgetve

Játékidő: 116 perc

Rendezte: Renny Harlin

Szereplők: Sylvester Stallone, Burt Reynolds, Kip Pardue, Til Schweiger, Estella Warren, Robert Sean Leonard, Christian De La Fuente

Forgalmazó: Best Hollywood

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."