Filmkritika

Fűrész

Hubay József kritikája
2005. február 6. 03:52

Ilyen címmel természetesen egyből arra gondol az ember, hogy valami darabolós, vérben tapicskolós, kulimászos, sikoltozós, ijesztegetős lesz. Tehát vagy nagyot legyint és dehogy dob ki rá egy ezrest, vagy pont hogy éppen ezért. Naná, hogy ha van kedve az embernek egy jó kis horrorhoz, akkor ezt választja. És nem is fog csalódni, sőt!

A Fűrész ugyanis messze nem asszociálandó a Texasi láncfűrészessel, hanem (ha már muszáj valamit keresni, akkor) sokkal inkább a He7edik és a nálunk mostoha módon bemutatott Kocka elemei lelhetők fel benne. (A Kocka című brutálisan alacsony költségvetésű pszichohorror bilétáját nemrég teljesen véletlenül halásztam le a téka polcáról, arról szól, hogy egy 3D-s labirintusban vergődnek benne emberek, és keresik a szabályszerűséget, amivel kijuthatnának belőle, és közben fogyatkoznak, mint a petárdaárusok január 3-ikán. Bár többször elaludtam rajta, de mindenképpen hökkentető az ötlet és a kivitelezés.) És bár könnyedén beigazolódik, hogy darabolós, vérben tapicskolós, kulimászos, sikoltozós, ijesztegetős, de véletlenül sem hasonlít azokra a megszokott horroráriákra, amikor az a lényeg, hogy adott idő alatt minél több humanoidot szétmiszlikeljen egy mechanikus horrojankó. A Fűrész idővel nagy ívben elkanyarodik minden korábban ismert klisétől és klasszikustól, hogy kialakíthassa az egyedi szájízű a történetet (ami leginkább olyan, mint a hányás ízű drazsé...), és úrrá lehessen rajtunk a rettegés, legvégül pedig a nagyszerű triplacsavarral pofán vágva az egyszeri mozimászkászt még jól meg is lepi.

Ahogyan ezt teszi, az a durva zsenialitás, ami már önmagában is megérne egy filmet: olyan helyzeteket teremt számukra, amiből csak akkor tudnak kikeveredni, ha szembefordulnak addigi gyarlóságukkal és valami olyat tesznek, ami nem volt rájuk eddig jellemző. És mivel ez így nagy bölcsész lila ködnek hangzik, illusztrálnám egy konkrét példával, hogy miről van szó: bácsi éldegél, de egyszer csak felvágja az ereit, persze nem rendesen, csak hogy vérezzen cseppet és a környezete felfigyeljen rá. Egyszemélyes büntetőosztagunk erre puff! bevágja egy drótketrecbe, és azt telenyomja éles szögesdtróthalommal. A ketrec mellé tesz egy órát, és közli bácsival, hogy ha X ideig nem kecmereg ki a kalickából, akkor a közeli kapu bezárul és neki jól annyi. Bácsi pedig próbálkozik, de nem nagyon ér el semmit, csak összeszabdalja magát a drótkazalban, de azt legalább végleg. Idő letel, kapu bezár, és sanyi. Ilyen és még durvább helyzeteket agyal ki tehát főhősünk, aki természetesen végig sejtelmes homályban, takarásban vagy álarcban leleddz (szerintem ez egy “d”, de helyt adtam a Word tiltakozásának…), övé a fölény, technikában, átgondoltságban és mindenben, nála a meglepetés, minden vonalon komoly parajelenség az arc.

Főszereplő hőseink áldozatok. Büntetős bácsi játékszerei, csapdába kerültek, éppen ismerkednek a játékszabályokkal - itt kezdődik a film. Eleinte nem is nagyon akarják elhinni, hogy mibe csöppentek. Velük foglalkozunk, nekünk is új a játék, és bár nem a mi bőrünkre megy, mi is törjük a fejünket, hogy mi a megoldás. Büntetős bácsi mindig jófejkedik: ad segítséget, tárgyakat, amiket okosan használva sikerülhet túlélni… időnként flashbackek szabják szét a jelent: ezekből megismerhetjük büntetős bácsi motivációját, illetve azt is, hogy miért ez a két ember “játszik” most éppen. A film végére letelik a kiszabott játékidejük, és meglátjuk, ki nyer, ki éli túl…

A Fűrész az iskolapéldája annak, hogy miként is kellene jó filmet csinálni. Ötlet legyen lehetőleg, méghozzá parádés, okos forgatókönyv és hajrá. A film kevesebb, mint 1,5 milla dollárból összeállt (ez szinte anyagköltség), 18 nap alatt felvették, és több, mint a 25szörösét hozta eddig. Ez általában Európában szokott menő lenni; valaki egyszercsak gondol egy nagyot és semmi pénzből hajmeresztő filmet csinál. (Michael Haneke: Funny Games, Ole Bornedal: Nattevagten) Ezeknek olyan bukéja van, hogy még 20 év múlva is emlékezni fogunk rájuk. Ritkán lesznek közönségsikerek, inkább csendesen kultuszfilmmé válnak. A Fűrész bár sikeres lett, mégis kultuszfilm lesz. (Pölö abból is sejthető, hogy betalált a film, hogy már Nyomasztóan életszerű és rémséges képek, és a zene, ami helyenként többet vállal magára hangulatfelelősségből, mint a vizuális eszközök. Nem beszéltem még a szereplőkről, Danny Glover parádés mellékszerepéről, a díszletekről, pedig volna mit. Mégsem írok többet, mert abban bízom, hogy már régen kedvet csináltam a filmhez, tehát már nem is olvasol, hanem úton vagy a mozi felé. Mert ebben a remekben minden tökéletesen együtt van ahhoz, hogy berosáljunk. Nemcsak az izgalomtól, de a gyönyörtől is…

Értékelés:

Fűrész

Játékidő: 100 perc

Rendezte: James Wan

Szereplők: Tobin Bell, Cary Elwes, Danny Glover, Ken Leung, Dina Meyer, Monica Potter, Shawnee Smith, Leigh Whannell

Forgalmazó: Budapest Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."