Filmkritika

Fekete kefe

Peto kritikája
2005. február 5. 11:45

A semmi és a valami. Választhatsz. Fekete és fehér. Ezek között a határok között mozog Vranik Roland első filmje, a Fekete kefe.

Az elnehezült akaratlanságban mozgó négy fiatalembernek foggalma (direkt a két gé, így hangsúlyosabb) sincs, hogy mihez kezdjen önmagával. Valamit dolgozniuk kéne, dolgoznak is. Sodorja őket a luxusfolkszvágenes fickó, akinek az arcát nem látni. Talán ő maga Godot, akire várnak de, mivel arca láthatatlan, nem ismerik fel. Egyébként, a Fekete kefe pontosan a Godot-ra várvára emlékeztetheti a nézőt. Vannak emberek valahol. Amit csinálnak, értelmetlen; nem vezet sehová. Kéménytisztítási átalánydíjat szednek be, a zsebük mégis teljesen üres marad. Kéményt bélelnek, a kémény azonban mégis béleletlen. A dialógusaik üresek, céltalanok. Mintha Csehovnál Irina azt mondaná: “Menjünk Moszkvába, Mása”. Erre Mása: “Jó! Menjünk, Irina”. És mindketten ülve maradnak. A négy fiú fekszik a tetőn, napoznak, belerévednek a semmibe. Pedig a luxusfolkszvágenes fickó segítségével, aki érthetetlen módon a tehetetlen pechfógel külsejű srácokra bíz többszázezer forintnyi anyagpénzt, lehetne átlagprolisorsuk. A sok semmi közepette azért ez alatt a 24 óra alatt történik egy s más a fiúkkal: a kakas meg a viadal, a kecske meg a káposzta, stb.

Olyan világban történik mindez, ahol a groteszkbe fullad minden. Hiszen a groteszk humortalan humora nélkül a semmi elviselhetetlen lenne. Olyan világban történik mindez, ahol végletes ellentétek csapódnak egymásnak: ahol a Krisnások központjában a legmodernebb, mindent tudó takarítógéppel tisztítják a márványt és a garázsban számtalan luxusaudi parkol. Ebben a világban Pohárnok Gergely rendkívül igényes kameráján keresztül itt-ott meglepetésszerűen fölbukkanó képekkel találkozik a néző, ahol a tökéletes szimmetria és az egymást kioltó ellentétpárok keverednek egymással.


Itt, a fekete-fehér fényképezés a koncepció szerves része. A minimalizmus határain belül mozogva, tehát a film ott fejeződik be, ahol elkezdődött. És ez alatt az egy nap alatt ugyan közelebb kerülünk a négy fiúhoz, de mégsem annyira közel, hogy az abszurdan mulatságos kalandjaikon keresztül igazán megérintene minket sorsuk nincstelensége.

Értékelés:

Fekete kefe

Rendezte: Vranik Roland

Szereplők: Bánki Gergő, Réthelyi András, Hajduk Károly, Hernádi Csaba, Nagy Zsolt, Balikó Tamás, Gáspár Imola, Andrew Hefler, Barabás Kiss Zoltán, Kardos Róbert

Forgalmazó: Budapest Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."