Filmkritika

Galaxy Quest - Galaktitkos küldetés

Hubay József kritikája
2004. február 4. 05:00

Kedvenc kollégám heves ellenforradalomba kezdett, amikor megkérdezett, hogy a jelenlegi kínálatból mit nézzen meg a multimoziban és én nemes egyszerűséggel erre küldtem. Azóta sincs sejtelmem sem, miért. Talán megasűrűségű kommersznek hitte? Ebben nem is tévedett olyan nagyot, és akkor mi van? Vagy nem csípolja a sci-fit? Ezt nem tudom, de ez nem is igazán sci-fi, csak egy kicsit, inkább csak paródia, annak viszont nem olcsó. Tán Sigourney Weaverrel van gondja? Ezt meg nem tudom igazából, viszont ha ez a porléna, kapásból le lehet teríteni ezt az ellenérzést, ami esetleg a “Ripley-hadnagy tizenhetedszer is visszajön a halálból, hogy megküzdjön a ragacsoséssokfogúmicsodával”-imázsból ered. Hisz ezt már azokból a képekből is lehet tudni, amiken Sigourney vadítóan szőke parókában bögyösödik, szó sincs itt az amazon-a-talpán történetről. Az tagadhatatlan, hogy szerepeltetése még Oldalasfalván is az Alien-t juttatja az eszébe a faluszéli juhászbojtárnak. Éppen ez a poén, hogy őszőkesége jelen szerepe szerint viszont nem sok vizet kavar (tudom, zavar), merthogy kötelességszerűen mást sem csinál, mint hogy a számítógép által tiszta hangon, emberi nyelvezettel, szabatosan és közérthetően megfogalmazottakat elismétli a parancsnok számára. Legfeljebb olykor egyszerűsíti a mondatszerkezetet, ha jófejségből kicsit meg akarja erőltetni magát. Teszi ezt azért, mert az év egyik leghumorosabb vígjátékában szerepel, amiben csak úgy hemzsegnek a jóízű viccek, és még csak nem is korhatárosak, mivel messze elkerülik az altesti poénkodásokat - amivel noha semmi bajunk, mégiscsak jól meg lehet lenni nélkülük, így is lehet nevettetni, no lám.

egyes amerikai Star Trek-rajongókat sikerült ezzel vérlemezig sérteni… Ezt nem is kommentálnám inkább, mert ők úgy tűnik, nem tudják, hogy a paródiák egyik alapvetése: ahhoz nyúlnak a témaválasztásnál, ami elismerten jó, amit ismernek, szeretnek az emberek, különben az eredménynek nem volna célközönsége.

Az alapfelállás erősen ismerős: a Galaxy Quest tévésorozat színészei olyannyira beskatulyázódtak, hogy forgatás nem lévén semmilyen munkát nem kapnak, ezért jobb híján napról napra rajongó klubokban lépnek fel beöltözve, eldarálják a filmes szállóigéiket (“Soha ne add fel, soha ne hátrálj meg” - és további elmegubancok), és szórják autogrammal a jónépet, akiknek persze ezek az órák életük nagy momentumai. (Lehet rajtuk röhögni teli szájjal, aztán elgondolkozni: vajon mink elmennénk-e egy olyan fellépésre, ahol Keanu Reeves, Carrie Ann-Moss és Lawrence Fishburne feszít fekete szerkókban, vagy a hosszú hajú Travolta rázná a háját a fekete parókás Uma Thurmannel tánckaröltve. Én ott volnék az első sorban, az hétszentség) De még mindig nem jutottam el az alapfelállásig: szóval egy nap fura figurák érkeznek négyen, földönkívüli emberformáknak öltözve és vezetőjük elbaltázott kántáló hangon közli a sorozatban a kapitányt alakító Tim Allennel, hogy jönni kellene menteni, mert gonosz ellen van, és ők az utolsó reménysugár, mintegy. Ugyanis azok a szerencsétlenek fogták az űrből a tévéadást, de figalmuk sincs róla, mi az a film, színészet, forgatókönyv, olyan az agyuk, mint a delfineknek: fejlett bár, de fantáziájuk nincs - azt hiszik, történelmi dokumentumokat látnak. Mellesleg az osztag tiszta Holló Színház, és a főnök kis jó indulattal még Gallára is hasonlít. Technikailag sokkal előbb vannak, mint mi; felépítették a filmben szereplő űrhajó tökéletes igaziját, és elvárják a szupercsapatot a szuperküldetésre. A kiégett, megcsömörlött színészek, akiknek még légpuska sem volt a kezében soha, egy “valós” űrcsatában, mint győzedelmeskedő hősök, a mindenre elszánt, megtestesült gonoszság ellen (aki egyébként Predator-pókszerű konfiguráció, csak fél méterrel alacsonyabb). Ebben a szituációban rejlik néhány poénlehetőség, akárki meglássa. És még akkor is, ha evidencia: a végén győz a jó, garantáltan királyul szórakozunk az egészen. Mert bárki bármit, az azért vicces, hogy a legénység egyik tagja, Alan Rickman, rendre azon kesereg, hogy igényes Shakespeare-színész létére olyan szöveget kell darálnia napestig, amitől bélsarat hány. Vagy hogy mikor a kapitány először ül az (igazi) űrhajóban, de azt hiszi, csak egy újabb részt forgatnak, így humorizál: “na jó, akkor most kapcsoljunk a kettes képernyővédőre”. A díszes társaság, aminek tagjai addig tömény és igényes jellemparódia egytől az utolsóig, lassan átszellemül azzá hősseregletté, akiket a tévésorozatban játszanak. Bár egy pillanatig sem felejtik el, hogy nekik valójában semmi keresnivalójuk az űrben, a forgatókönyvbéli jeleneteket és mozdulatokat felidézve próbálnak úrrá lenni a helyzeteken, több-kevesebb, de végül mindenképpen sikerrel.

Hogy akkor tehát honnan is ismerős az alapfelállás? Valamikor innen indultam, ugye. Hát a közelmúltból pölö az Egy bogár életében láthattuk, miként menti meg a cirkuszos parádézós rovargaleri a buta hangya kérésére furfanggal az egész bolyt a gaz sáskától.

Remélem, a kolléga azóta már látta a Galaxy Questet.

Értékelés:

Galaxy Quest - Galaktitkos küldetés

Játékidő: 102 perc

Rendezte: Dean Parisot

Szereplők: Tim Allen, Sigourney Weaver, Alan Rickman, Tony Shalhoub, Sam Rockwell, Daryl Mitchell, Enrico Colantoni, Patrick Breen, Missi Pyle, Justin Long

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."