Resident Evil - A kaptár

Zombi, sokak bizonyára rögtön George A. Romero nevével reagálnak. Ugyanis a fogalom és a személy-név közé gyakorlatilag egyenlő-ségjel tehető. Romero volt az, aki furcsa vendégként bemutatva eresztette közénk a zombikat, s az e témában egyre szaporodó moziknak irányt mutatott többek között Dawn of the Dead, Night of the Living Dead (Az élőhalottak éjszakája) vagy Day of the Dead című filmjeivel. A beszédes mondatok mögött pontosan az bújik meg, ami első hallásra sejthető: zombik minden mennyiségben. Úgyhogy amelyik film ebben a témában akar valami újat, rendkívülit, eddig nem lévőt mutatni, annak nagyon fel kell kötnie a gatyáját, ha versenyre akar kelni Romero “műveivel”.

Nos, a Resident Evil - A Kaptár című film esetében az a gatya nem volt szikla-szilárdan a derékra erősítve, így lassan, de biztosan csúszásnak indult a padló irá-nyába. Ez általános vélemény, én mégis bátorkodom valami olyannak a kijelen-tésére, ami a filmhez értők körében lincshangulatot idézne elő: A Kaptár nem olyan rossz film. Ugyan vajmi kevés köze van az igazi zombi-horrorokhoz, de ha a helyén kezeljük, s nem várunk (hogyan is várhatnánk) tőle többet, mint amit videójáték eredetije nyújtani tudott, akkor szerintem egészen szórakoztató (félel-metes és látványos) popcorn mozi kerekedik ki belőle.

Resident Evil filmbeli megfelelője túl futurisztikusnak tűnik. Valahogy nem igazán tudom összekapcsolni a sci-fit a zombikkal, pedig nem zárják ki egymást. Csak így elveszik az a feeling, ami a játék sajátja. Vagyis marad egy bugyuta horrorfilm, aminek ugyan nagyon jó a felütése (két szálon futó történet, wow!), de ahogy haladunk előre (illetve a külön-leges osztag), úgy szaporodnak a hibák (pl. mindig akad egy újabb fegyver, holott nemegyszer sírnak, hogy “ez az utolsó töltény”). Sokszor nem nagyon érteni, ki hol van éppen, és hogy került oda. De hát ez a tucat akció-horror-filmek sajátja. A Vörös Királynő kiiktatásáig azonban szerintem még egész tűrhető a sztori.

A sok rossz ellenére viszont én több jó pontot is felfedeztem! A díszlet, a hangok és a zene (amely nagyon illik a vágásokhoz) rendesen kidolgozottak, s az állandó hideg (többnyire kék) színek megfelelő hangulatot festenek a filmnek: érdekeset, izgalmasat, amolyan “sci-fi-set”. Néha persze logikai zökkenők vetnek gátat a színvonal (nem elfelejteni: popcorn-színvonalra gondolok!) folytonos tartá-sának, de a látvány, és főleg a két főszereplő csajszi átlendítenek ezeken a holt-pontokon.

Milla Jovovich a film fő-szereplője (mármint a történet szempontjából), mégis csak egy nő van a vásznon: Michelle Rod-riguez. A közös jelenetekben úgy “leveszi a pályáról” Millát, hogy szinte nem is látszik a vásznon. Lassú-lassú zombivá alakulásának folyamata meggyőző, s a “ke-mény katona” karaktere is reme-kül fekszik neki. Pillantása egyszer-re jéggé fagyasztó és feltüzelő (azért látszik, hogy férfi írja e sorokat…). Sokkal inkább látnám őt a Resident Evil folytatásában, az Apocalypse-ben. Bár kíváncsi vagyok, nélküle Milla képes lesz-e úgy a hátán cipelni a filmet, mint ahogy Michelle tette ebben az első részben.

Szóval, lehet velem egyet nem érteni (szép tőlem, hogy megengedem, nem?), de én mégis úgy értékelem a Resident Evilt, mint erős közepes tucathorrort. Nem hiszem, hogy annyira nézhetetlen lenne, mint amennyire mások mondják. Persze ha választanom kell, inkább a PC-s “verziót” játszom még egyszer végig.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!