Filmkritika

Csudafilm

siz kritikája
2005. január 21. 11:05

Nem bűn, ha bízik az ember a csodákban. Én is folyton folyvást várom, és még az sem keserít el túlzottan (na jó, néha-néha azért igen), hogy sosem jön el. Illetve eddig még nem jött el. Valahogy Ragályi Elemér is így lehetett vele. Miután az Apám beájulna forgatásán beleszeretett egy krétai szállodába (amely egyben a világ egyik legnagyobb konferenciaközpontja is), kiagyalt egy remek, kissé meseszerű, ám épp ezért pompás történetet. A sztori értéke nem egyedülállóságában rejlett (ugye mindenki emlékszik még az Örökség című, kelet-európai “blockbusterre”?), hanem az általa feltáruló, tengernyi vígjáték-szituációs lehetőségben. S ha már az ötlet az övé volt, úgy gondolhatta, miért ne csinálhatná meg az egészet (szinte) egyedül ő maga? Így lett a Csudafilm egyszemélyű alkotógárdája Ragályi Elemér. Csakhogy a csodákhoz nemcsak óhajok szükségeltetnek! Ahhoz ÉRTŐEN tenni is kell egy keveset! Épp ezért szaladt mammutfenyőbe az apró kis balta, mikor a kiváló operatőr nekifeküdt a forgatókönyvírás és rendezés gyorstalpaló, gyakorlatban véghezvitt elsajátításának. Amibe szerintem rendesen bele is bukott! Nemhogy elmaradt a csoda, de még egy pöttöm káprázat sem jött össze. Mert a Csudafilmmel nem az a baj, hogy több a hibája, mint a pozitívuma, hanem hogy egyáltalán nem működik, mint film. Nálam legalábbis semmiképp. Pedig én még hiszek az igazi csodákban.

alapötlete - mint már mondtam - remek! A 12 éve hajléktalan férfi életébe beüt az isteni mennykő: szállodát örököl Krétán (abból is luxusat). El is hurcolják szépen a megbízottak Görögországba, hogy vegye át az uralmat jogos jussa felett. Ami azt illeti, ő át is veszi. Nos, ez maga a film, amely lehetett volna kitűnő, szórakoztató, parádés, keserédes, sokáig emlékezetes, ésígytovább. Ám ezen jelzők közül Ragályi első mozijánál sajnos egyik sem használható! A Csudafilm nem valótlanságával vérzik el (a meséknél ez megbocsátható), hanem hiteltelenségével. Nem tudom, érezni-e a különbséget a kettő között? Arra gondolok, hogy a Csudafilm abban a leggyengébb, amit a címe hirdet. Mivel nem igazán film, hanem inkább jelenetsorok, történések erőszakkal összekapcsolt láncolata. Itt nem is arra célzok leginkább, hogy a dramaturgia lyukas, mint kedvenc sajtom (pl. egy tucat hajléktalan mindegyikének van érvényes útlevele), hanem hogy a jelenetek, a következmények, sőt, az érzelmek többsége is teljesen megalapozatlan! Légből kapottak, indok nélkül történnek. Mondom a példákat: Nikos (Kern András) az egyik pillanatban még lepedőben lohol a kukásautó után, “ellopott” rongyai után óbégatva, míg egy vágással később már megbékélten feszít hófehér öltönyében. Vagy Eleni (Katerina Didaskalou), a szálloda igazgatónője az egyik percben még teljesen ki van borulva az örökös mivoltán, viselkedésén, hozzáállásán, hogy egy snitt után már szépen rámosolyogva, szimpátiával viseltessen iránta. Hol az átmenet, az indoklás? Ilyen durva és megmagyarázhatatlan forgatókönyvi hibákkal ritkán szembesülök. És ez végig jellemző az egész filmre, így áll össze (illetve ezért nem áll össze egésszé) a Csudafilm!

két részre tagolható a film. Az első 45 perc szánalmasan ostoba ripacskodás, mely ugyan felvonultatja a magyar filmes színjátszás krémjét, ám olyan kétdimenziós sablonfigurák és fárasztó sitcom jelenetek formájában, hogy az nemhogy élvezhetetlen, hanem idegesítő (a hajléktalanok - bár Reviczky jó! - Família Kft.-s zűrzavara, a Rudolf Péter-féle Marionett-báb vagy Kern túl burleszkesre vett alakítása). A második 45 perc aztán már próbál film lenni, de ekkorra sajnos késő! A drámai jelentek nem állnak meg a lábukon (Kern 2 másodperces titkolt sírása a bárkán - Istenem, mi végre?), az egyébként remek szociográf jelenet (a tábortüzes szalonnasütés) elveszik a film bugyuta tengerében, a szerelmi szál (az autós jelenet) teljesen megalapozatlan, míg a befejezés egyenesen kínos. Úgy szeretném könnyed vígjátéknak nevezni a Csudafilmet, de ha egyszer nem megy?! Ez a minden kreativitást nélkülöző humor engem nem nevettet, sőt, éppen ellenkezőleg! Aztán az sem tesz jót a filmnek, hogy gyakorlatilag feliratos. Körülbelül ugyanannyit beszélnek benne görögül, mint magyarul. Miért? A nyelvi poénok kicsiny száma és satnyasága (hát valóban vicces egy pöszén elmormogott “bassza meg”?) ezt nem indokolja, hacsak nem a film majdani görög forgalmazása. Kár, hogy így a nézőnek kell meginnia az üzlet levét!

karaktereiknek nincs meg a megfelelő mélysége. Látszik rajtuk az erős megnyilvánulási szándék, csak hát a SEMMIBŐL és a SEMMIÉRT nem lehet építkezni (azaz ha a forgatókönyv és a film nem várja el tőlük). Így a Csudafilm megreked azon koprodukciós szándék küszöbén, hogy próbáljuk ki a görög-magyar filmes együttműködést. Ne legyen igazam, de Kálomista Gábor producer pénzcsinálási törekvései ezzel a produktummal jelentős falakba fognak ütközni. Összefoglalva: a Csudafilm nem éri meg a pénzét (380 millió Forintban állt meg a költségvetése)! Bár az operatőri munkában (na ja, Ragályi) és a vágásban semmi kivetnivalót nem találni, egészében véve nem áll össze korrekt filmélménnyé. Hiányzik belőle a megalapozottság (nem a meseszerűségre gondolok), a friss humor, és azok az érzelmek, melyek elősegítenék a főhőssel való azonosulást. A néző végig kívülálló szemlélő marad, nem ragadja magával a szituáció, ez pedig az élvezhetőség rovására csapódik le. Ragályi Elemér azt mondta, bármilyen is lesz végül a film, mindenképpen rendez majd egy következőt. Ha sikerül(t) a Csudafilm hibáiból tanulnia, az csak jobban valósulhat meg. Én mindenesetre mellette szurkolok majd! Hiszen nem bűn az, ha az ember bízik a csodákban.

Értékelés:

Csudafilm

Játékidő: 90 perc

Rendezte: Ragályi Elemér

Szereplők: Kern András, Katerina Didaskalou, Rudolf Péter, Reviczky Gábor, Kovács Lajos, Badár Sándor, Cserna Antal, Derzsi János, Hunyadkürthy György, Soós Edit, Ifj. Kőmíves János, Nagy Mari, Gordon Zsuzsa, Jordán Tamás, Keres Emil, Szarvas József, Szőke András

Forgalmazó: HungariCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."
A figyelmedbe ajánljuk