Filmkritika

Szent Iván napja

Hubay József kritikája
2004. január 18. 18:01

Özönlünk a premier előtti vetítésre, jó is az. Pláne, ha a rendező és szereplők is jönnek, hogy utána jópofizzanak a nézőséggel. Érdekes a jelenség: - szép szóval - promótálnak egy olyan közönségnek, aki már éppen látta a filmet. Inkább alkotó-néző találkozó. Ha pörögnek a művészek, ez vidám szokott lenni, vagy ha van min röhögni, bármin.

előharangozás szerint itt az új Valami Amerika! Az volt régóta az első közönségsiker, ami kompromisszumok nélkül szórakoztatta széles e hazát. Az első fanyar döbi viszont érkezik hamarost: Szent Iván napjának már a negyedik percében hosszasan pásztáz a vásznon ingó-bingó kamera előtt a Vodafone helikopter. Mintha csak a Párizs-Dakar kezdődne a tévében… Fel is sejlik azonhirtelen: ez inkább mégis a Valami Magyarország lesz. (Meskó Zsolt rendező, film után menteget: akart egy budapesti madártávlatot, így legalább ingyen volt. Hisszük is, meg is értjük, de hát járjon már le végre valahára azon vastagon reklám ízű jelenések kora, amit talán a Szerelmes szívek nyitott meg anno exhas szégyentelenül! (Felejthetetlen: “Hát te olyan érzékeny vagy, mint ez a Fuji film!” - Jesszus!)

médiaszatíra van. Reggeli napindító műsor, láss csodát, az egyik műsorvezető Novák Péter höchstpersönlich. Hehe, önmaga gúnyája, ahogy fülét piszkálva Pesti Estet olvasgat unottan, miközben korunk bonvIvánja, Kamarás, aki itt is Iván, jólnevelten válaszolgat a bugyuta kérdésekre. De még az igen-nem válaszokat is az asszisztens tábláiról nézi le, miközben a menedzsere vezényli a kamera mögül. Végülis vicces. A menedzser (Fullajtár Andrea) amúgy topnő, naponta háromszor vált parókát és úgy pörög, mint egy energiaital-infúzióra kötött búgócsiga. Csendben szerelmes Ivánunkba, de ez csak később derül ki, és különben is csak alig. Szóval lényeg, hogy Iván most a felkapott, minden másodperce beosztva, még a nagyihoz sem ugorhat fel az Iván-napi sütire, mert az idő pénz, és addig kell ütni, amíg meleg. A sztárság múlandó, most kell rajta lovagolni, vagy semmikor. Van továbbá a nagy balhé, egy jótékonysági gigaesttel, ami a nap fénypontja lészen, két próba, három fellépés, két reklámfelvétel, és hat másegyéb közepette ez készülget a háttérben, mint fővonal. Ez a film szempontjából jó választás volt, itt könnyű viccesnek lenni, a színházi próbák sokféle helyzetet, konfliktust és figurát teremtenek. Jó poénokat kapunk, és a legjobb alakításokat is. Amikor a színész azt játssza, hogy ő színész, rendező, stagemanager, estébé, bőven van élményanyag, amit be tud mutatni. Mert különben a cselekmény többi szála satnya, mint a paradicsom télen. Akadnak felvillanások, például Básti Juli, aki korunk vérszopó marketingeseként bejövöget, és a brainstorming, brandelés, pozícionálás és kommunikációs átstruktúrálódás dönget olyankor. A központi kérdés, ami Ivánunkat emészti lelkesen (köbö déltől, mert az éjjel még semmi gondja nem volt az életével): teljesen eladja-e magát, és akkor tudja fizetni a lakásrészletet, a menedzsert, a kutyafüleszalámit, vagy esetleg próbálja meg inkább mégiscsak tisztán a színészmesterséget mívelni, szegényebben, de büszkén. Nahát: vetítés után mondja Kamarás, nem érti, miért szegezik neki mindenhol azt a kérdést, hogy sajátmagát játssza-e a filmben. De bízik benne, hogy ő nem ilyen. Vannak, akik ezt csinálják, de őket is meg lehet érteni, a pénz nagy úr. Beszél arról, hogy a mai napság a valóságshow-k jegyében bugyog, és észre sem veszi, hogy ezzel mintegy be is mártja a filmet: szinte már el is avult, hiszen ezekről semmiféle említés sincs benne.

Nem sikerült az eredeti célkitűzés, és akkor most az, hogy miért: A készítők görbe tükröt óhajtottak tartani a médiauniverzum elé: “ilyenek vagytok - ilyenek vagyunk, nem jó ez!” felkiáltással. Csakhogy ez a tükör nem lett görbe, olyan sík, mint a pinty. Ha bekapcsoljuk a tévét a nap valamelyik szakában, amikor éppen nem szappanoperától, vagy az iraki helyzettől hangos, akkor ezt látjuk. Fehéren-feketén. Azok mennek, akiket nyomnak, minden műsorból ők folynak. Az ötlet és az eredeti szándék dicséretes, sőt, de elpuffant halkan, mert nem sikerült kellő gúnnyal és szellemességgel, összefogottan megoldani. Kamarás Iván átalakulása pedig hiteltelen lett, egyrészt Meskó Zsolt, elsőfilmes rendező valószínűleg nem tudta vele átéreztetni kellőképpen a figurát, másrészt azzal bakizik a film nagyot, hogy egyetlen nap alatt játszódik. És ennyi idő alatt nem fordulhatott a bibliai Pál sem ekkorát, mint Iván. Ez a nap így, ahogy itt van, felér minden rémálommal. Megért volna egy hosszú, ügyesen bemutatott folyamatot, ha a főszereplő megcsömörlése áll a középpontban. Ha viszont a médiaszatíra a lényeg, akkor szegény Ivánnak nem kell véghezvinni ezt az átalakulást egy nap alatt, mert nem lehet. Bizonyítja ezt, hogy mikor feltettük a kérdést szegény Meskónak, hogy most akkor ezt a végét hogyan is gondolta, nem igazán tudott válaszolni. Sőtpláne pedig Kamarás is látható kíváncsisággal(!) várta a válaszát mellette. Kijöttünk a moziból, megálltunk, és csak csüngtünk a cigin szótlanul, némán, kérdőre vont homlokokkal.

Darvas Iván, a Tanár Úr, úgy ragyogja be a vásznat sajnálatosan rövid, köbö húsz percében, hogy az minden pénzt megér. Szinte senki nincs olyankor, csak ő. Isten áldja és éltesse még sokáig! Öreg haknivadászt játszik, aki pénzért ugyan sokat, de mindent azért mégsem vállal. (És hinti a sanyar életbölcseleteket: “Igen, a gyerek az kell. Bár a végén mind felnő és meghal”.) Remekelnek még: Jordán Tamás, Básti Juli és Mácsai Pál. Jól eltalált, remekbe szabott, röhejes arcok, öröm őket nézni. A másik oldalon, szinte csak Török Illyés Orsolya lézeng, akit egy általános iskola hetedik osztályának bármelyik lánytanulójával könnyedén lehetne pótolni.

Sokat akart a rendező, de nem bírta a forgatókönyv (vagy fordítva), ráadásul a humor forrása gyakran a valóság hű bemutatása akar lenni, amin inkább szomorkodunk, de ritkán tudunk nevetni. Sokat dobhatott volna a lendületen egy ütős filmzene válogatás, ami vajh miért nincsen? Nem kell Meskó Zsoltot temetni, mert sok helyen megcsillan valami a filmben, ezeket a csírákat kell keltetőgépbe tenni és megvárni, míg burjánzani kezdenek. [/b]Végül minden kezdő rendezőnek egy tuti tipp: tessék felkérni Darvas Ivánt, legalább egy rövidke szerepre! Akárhol is tart éppen a film, ő lendít rajta egy jó nagyot![/b]

Értékelés:

Szent Iván napja

Játékidő: 90 perc

Rendezte: Meskó Zsolt

Szereplők: Kamarás Iván, Fullajtár Andrea, Török Illyés Orsolya, Darvas Iván, Mácsai Pál, Básti Juli, Pindroch Csaba, Jordán Tamás, Szabó Győző

Forgalmazó: Budapest Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."