Az elveszett világ: Jurassic Park 2.

Michael Crichtonnak a dögök felélesztésére, de ez egy gyakorlott írónak nem lehet porléna. Elmesélteti Mr. Hammond-dal (Richard Attenborough), hogy a Jurassic Park egyik szomszédos szigetén állították elő a szauruszokat, és csak onnan vitték őket a végső helyükre (ami az első rész alapján ugyan nem egészen stimmel, de hát nem kell mindenre pontosan emlékezni). Ez a sziget most tökéletesen be van népesítve szauruszokkal. Zavartalanul élnek a természetben. Most az a cél, hogy megfigyeljék, lefilmezzék, kutassák őket. Valamivel emberibb kezdet, miután Mr. Hammond az első rész végén állítólag belátta, hogy az ember nem képes a természet szabályait technikával befolyásolni. De értelemszerűen semmi sem megy zökkenőmentesen, és a megfigyelések lassan átmennek kölcsönös, kiegyenlítetlen, viszont éppen ezért izgalmas vadászatba. A történet meglehetősen lényegtelen, mint általában azokban a filmekben, amikben jelentős részt vállal a számítógépes technológia és az akció. Végy egy szigetet, sok dínót, néhány pozitív és negatív hőst - ez utóbbiakat dínó- és raptortápláléknak - és kezdődhet a nagy zabálás. Az egyszerű recept ellenére sikerült egy komoly fejtörést okozó problémát belevarrni a filmbe: a kikötő (partnak rohanó) hajón miért is bújt vissza a t-rex a kívülről lezárt rakodótérbe, ha előtte az utolsó szálig mindenkit kiirtott a fedélzeten? Igazából persze ez nem annyira fontos, jók a képek, inkább borzongjunk háborítatlanul.

(Jeff Goldblum) üdvözölhetjük egyedüli túlélő(figura)ként az első részből, ha eltekintünk a Hammond-unokák cameo-fellépésétől. Bár Malcolm az első részben végig hűvös és vicces maradt, okos szövegeivel mégis az övé volt a legtöbb jó poén, most sajnos övé lesz a tudálékos nagyokos szerepe, aki mindent jobban tud, aki időközben avatatlan paleontológia szakértő lett és aki mindig mindenhol az utasításokat osztogatja. Ezzel elveszítette azt a charme-ot, ami az első rész legrokonszenvesebb figurájává tette, amiért nagy kár. Egyetlen igazi poénja van, az viszont egy tök jóóóóó szóvicc.

a szauruszokra állig felfegyverkezett modern zsoldosok vadásznak. Az embernek köszönhetően egy t-rex és kölyke a lakott szárazföldre is eljut, ahol a legnagyobb felfordulást és károkat okozza. Felfedezhetőek viszont a régi, jól bevált jelenetek is, miszerint emberi testek agresszív átváltozása húsdarabokká, repülő autók és a többi. Mindenesetre új a lelkiismeretes környezetvédő figurája, aki minden eszközzel azon van, hogy akadályokat gördítsen az állatok befogása és lemészárlása útjába. Elgondolkoztató az InGen, a dinoprodukciós cég egyik vezető mérnökének a kijelentése is: “A dínók nem képezhetik állatvédők vitájának tárgyát, mivel a cég találta fel előállításuk módját, szabadalmaztatta azt, s így az állatok a cég jogos tulajdonát képezik.” Ez persze nem befolyásolja az állatvédőt, aki ott tesz keresztbe a vadászoknak, ahol tud, és persze ezzel is gondokat okoz. Ezáltal a Lost World több igényességet mutat fel, mint a Jurassic Park: gondolkoztatni próbál. A szauruszok a fauna elemei, és mint ilyenek, védelmünket és gondozásunkat igénylik, vagy csak olyan felnőttek veszélyes játékszerei, akiknek nem volt gyerekszobája. Szerencsére nem nagyon tudunk elmélyedni ezekben a magasröptű elmélkedésben, mert ott jön egy…

Ami a technikát illeti, a Lost World ugyanolyan jó, mint az Jurassic Park, bár még mindig nem lehet nem észrevenni, hogy a legtöbb dínós jelenet sötét termekben, éjjel vagy zuhogó esőben játszódik, miközben a nappali fénynél továbbra sem tökéletes a számítógéppel előállított állatok megvilágítása az eredeti fényviszonyokhoz képest.

a film után mégis az az érzésünk, hogy egy harmadik rész már nem kellene. Valószínűleg megint izgulhatnánk egy kicsit, de gyakorlatilag a Jurassic Park és a Lost World között sincs sok különbség. Talán harmadszorra már unalmas is lenne egy kicsit. Még akkor is, ha a záróképnél láthatjuk, hogy egy csomó állat ottmaradt a szigeten, köztük szárnyas húsevők (amik elrepülhetnek a kontinensre!) és tudjuk, hogy a nagy t-rex és kölyke a nyílt tengeren hajózik vissza a szigetre, hogy a történet egy - erősen valószínűsíthető - kasszasiker esetén zavartalanul folytatódhasson. Javaslatok a harmadik részhez: mi lenne, ha a dínók csak és kizárólag sűrűn lakott szárazföldön tombolnának (vagy Disneyland-ben?). Esetleg ezzel egyidejűleg jöhetnének valami földönkívüliek, amik felismernék a lehetőséget a dínókban, szövetkeznének velük, és közösen próbálnák kiirtani az emberiséget. Ez mindenképpen fokozást jelenthetne az első két részhez képest…

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!