Zuhanás a csöndbe

Félelmetes film a Zuhanás a csönd-be. Rémisztőbb, bizarrabb, mint a legtöbb vértől tocsogó horror imitáció, mint az egyre szaporodó másodvonalbeli, lélegzetvisszafoj-tásra kényszerítő suspense thrillerek. Azt a fenségességében dermesztő mozzanatot idézi meg, amikor az ember magára marad. A végtelen rezignáció és a hit pillanata ez egyben. A végességtől való abszolút elszakadás és vele egyidejűleg, a megvalósuló hit a végesség megragadásában. Annak paradoxona, hogy minél közelebb kerüljünk is a halálhoz, annál közelebb férkőzünk az élethez. Saját erőből, túl jón és rosszon, félelmen és dühön, kétségbeesett ordításon és fullasztó némaságon. Egzisztenciális rebellió, az egyén lázadása. Azé a szubjektumé, aki azáltal, hogy kézzel tapintja a megsemmisülést, valamiféle emberileg megmagyarázhatatlan, irracionális zónát jár be. Ahol létjogosultságot nyer az “elhessegethetetlen” Boney M. szám, amely a lemondás helyett, az elnyerést, az élet el-nem-veszítését jelenti. A lehetetlen lehetségessé-gének kérdését állítja Kevin Macdonald alkotásának középpontjába.

A Zuhanás a csöndbe körmönfont film, amolyan szo-katlan hibrid. Mellőz mindenféle szépelgést, hősi pátoszt, rózsaszín romantikát. A hegyi filmek kötelező kliséiből alig-alig szemezget. Már-már pragmatikusan száll alá feneketlen mélységekbe, hogy kíméletlen-ségében oly vágyakozás teljesen a halál után, elmondjon egy igaz történetet. Pontosabban, elmesél-tesse az elmesélhetetlent, azokkal, akikkel mindez megtörtént. Simon Yatessel és Joe Simpsonnal. 1985-ben a két brit alpinista megkísérelte ún. szabad-stílusban megmászni a megmászhatatlannak tartott Siula Grandét, a perui Andok nyugati oldalának magaslatát. A csúcs elérése utáni eufórikus pillanatokat hamarosan felváltotta a kétségbeesés. Leereszkedés közben Joenak meglazult, majd menthetetlenül kiszakadt a csákánya a porhó fedte jeges falból. Elszakadt térdszalaggal és törött csonttal volt kénytelen folytatni útját, rábízva magát Simonra, akinek hallgatása -látván a társával történteket- az utóbbi idők filmen megjelenített legkommunikatívabb karakterét hordozza. Nem tartalmatlan, kongó csend, hanem egy pillantás erejéig tartó néma kiáltás. Semmi érdemlegeset nem mond, és ezzel fejezi ki, amit mondani akar.  Majd megtalálva a megoldást, maga alatt ereszti Joet, egészen addig, ahol már nincs kapaszkodó. Csak függés és bábhoz hasonlatos reményfosztott himbálódzás. Tehetetlenség és aztán megmerevedés. Végül pedig zuhanás a csöndbe.

Kevin Macdonald a játékfilmes eszközökkel rekonstruált jelenetek mellett, elsősorban arcokra fókuszál, a felidézett történések által gerjesztett érzelmek őszinteségét akarja vászonra vetíteni. Joeval és Simonnal készített interjúk szolgálnak ugyanis a film alap narratívájáúl.  Ez a “megcsináltság” érzéstől mentesség, a lopott könnyek mindennél többet eláruló valósága az, amely a Reader‘s Digest stílusú olvasmányok által közvetített konklúzión túl, többlettel tölti meg Macdonald alkotását. Valahol a megmagyarázhatatlan tartományában sikerül a filmnek megragadnia azt az emberfeletti küzdelmet, amely csakis az ego “forradalmának” köszönhető. Kétes kimenetelű ez, de jelen esetben siker koronázza. A garancia erre azonban sehol sincs kőbe vésve. A Zuhanás a csendbe nem hősöket, nem bátor hegymászókat ábrázol, hanem makacs, szívós férfiakat, akiket a véletlen mellett, a fizikai tűrőképesség határain túli őrület védelmez attól, hogy küldetésük ne sikerüljön.

Kevin Macdonald filmográfiája (Oscar díj 2000-ben, a One day in Septemberért) és alpinista mozija, ékes példája annak a rendezői koncepciónak és dokumentumfilmes éles látásnak, amely a megfelelő arányérzékről tanúbizonyságot téve, balanszíroz “tetemre hívott arcok” és “megrendezett csöndek” között. Sikeresen pillant be, két hegymászó történetén keresztül (és az ő segítségükkel) abba a gleccserektől, szakadékoktól lyuggatta világba, ahol elvész minden, ami eddig oly ismerős volt. Nincsen többé semmi más, csakis tánc az élet és halál mezsgyéje közé kifeszített kötélen.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!