Filmkritika

Ébrenjárók

siz kritikája
2004. október 29. 15:54

haragszom Miklauzic Bencére! Mintegy három évvel ezelőtt két jóbarátommal azon töprengtünk, mi lehetne egy olyan filmnek a vége, amely 3 lúzerről szól (még véletlenül sem magunkat vettük alapul…). Egyöntetűen valami drámai befejezésen agyaltunk, mígnem beütött az isteni szikra! Az általunk elképzelt mozi végén a három főhős egymás mellett ücsörög egy heverőn. Éjjel van, képtelenek aludni, hát rágyújtanak egy-egy cigire. És ahogy a sötétben csendben üldögélnek, nem látni mást, csak a 3 cigaretta fel-felparázsló végét. Aztán nem sokkal később már csak két cigi világít a koromfekete szobában, hogy a végére az egyetlen életben maradó parázs is kihunyjon. Örökre. Egymás tenyerébe csapva ünnepeltük a mi kis zseniálisan szimbolikus és megható befejezésünket. Már a címet is láttuk: Halálvárók. Erre nem sokkal később jön egy ismeretlen srác, valami Kimondhatatlan Bence, és félig-meddig (ezért nem haragszom rá teljesen) elorozza előlünk a befejezést. Gyönyörűen megszerkeszt valami hasonlót Ébrenjárók című filmjében, mint amit elképzeltünk, idegenként mutatván fityiszt a mi kis képzeletbeli mozinknak. Pedig ott sem volt velünk a nagyszobában. Disznó egy mázlista! A fenébe!

Ébrenjárók nem arról szól, mint amiről a mi tervezett mozink szólna, de hagyjuk is itt abba a Halálvárókkal húzandó (erőltetett) párhuzamot! Legfőképpen azért, mert Miklauzic filmje pont az ellenkezőjéről szól: életvárásról. Három főhőse - Sanyi, Anna és Bandi - kétségbeesetten várja, hogy élete jobbra forduljon. Hogy megtalálja azt a keréknyomot, amelyben ezen a furcsán és igazságtalanul összetett világon boldogulni lehet. Mert boldogulni kell! Ha telefonok, cigaretták, fázisceruzák nélkül is, de muszáj! Épp ezért az Ébrenjárók (szimbolikus cím) nekem egyfajta földhözragadt útkeresés. Útkeresés, mert kulcsfigurái a boldogulást kutatják, és földhözragadt, mert csupa materiális dologban (cigaretta, csavarhúzó, jogosítvány) keresik azt, még ha időnként kézzel nem érinthető kitekintésekkel is (az Adria-szabadság). Sanyi, Anna és Bandi nem hisznek a csodákban. Fel sem merül bennük, hogy ezen a gyakorlatias világon (pénz, szabályok, előírások) ereje lehetne a hihetetlennek. Valahol igazuk van, de mire jutnak ezzel az álmokat meghazudtoló, biztosnak hitt szemlélettel? Nos, ebben a bátor iróniában rejtezik Miklauzic Bence és Maruszki Balázs forgatókönyvének nagyszerűsége.

időről-időre keresztezi egymást, sejtetvén, eljön majd a pillanat, amikor együtt “folynak” tovább. Az Ébrenjárók roppant ügyesen oldja meg a történetszálak váltogatásának kihívását. Igazi asszociációs láncot játszik a nézőkkel: egy “feldobott” téma, helyszín, tárgy, szó után vált át az ezekkel rokonsági-párhuzamot jelentő egyik főszereplőről a másikra. (Például amikor Sanyi lakókocsija kapcsán elhangzik az ‘Otthon’ fogalma, egy vágás után Bandi ‘Otthonában’ folytatódik a film - és ez következetesen így megy végig.) Ezek a váltások egyrészt jelzésértékűek (mindhármuk élete egy irányba mutat), másrészt olyan kontextust adnak a filmnek, amely túlmutat az egyéni sorsokon, mintegy példázat-jellegű mondanivaló-csokrot nyújtva ezzel a nézőnek. Harmadrészt pedig lüktetést visz a moziba, amely dinamika így egyértelműen nem az egyes jelenetekben, hanem azok átkötéseiben pulzál, feszes szerkezetet teremtve így. Nekem azonban néhol mégis kicsit leül a film, hiányzik az egyértelmű motiváció, felesleges jeleneteket érzek (pl. a virágtermesztő öregúr).

dinamikájának másik összetevőjét a karakterek szolgáltatják. A három főhős teljesen eltér egymástól. Nemük, koruk, hátterük, habitusuk, személyiségük, intellektusuk különbözik; máshogy reagálnak, máshogy viselkednek bizonyos helyzetekben, máshogy viszonyulnak adott szituációkhoz. Igazi “hárompólus”, melyek között nemcsak vibrál, hanem időnként (láthatatlanul ugyan, de) szikrázik a jó értelemben vett feszültség. Nekem egyértelműen és megdönthetetlenül Sanyi figurája (a zseniális, díjjal jutalmazott Gazsó György) a kedvencem, vele tudtam igazán azonosulni, pedig életkorban tőle állok a legtávolabb. Talán nem állítok túl nagy badarságot, ha azt mondom, e meghunyászkodó, békés kisember-figura köré egy teljes filmet fel lehetne építeni. Anna (a szintén remek Márkó Eszter) hármuk közül talán a “legélőbb”, ő tűnik a legkézzelfoghatóbb karakternek, ugyanakkor neki kell elviselnie a legsablonszerűbb figura hálátlannak tűnő szerepét is. Bandin (a visszafogott László Péter) azonban nem találtam fogást! Képtelen voltam azonosulni vele, sőt, bevallom, időnként irritált a vásznon való jelenléte, holott - elismerem - nagyon is megvan a maga helye a történet mondanivalójában.

Végül Pindroch Csaba (a filmben Anna vidéki testvére) neve kívánkozik még ki az ujjaim közül. Egyre jobban kezdem megkedvelni őt: a Valami Amerikában szerintem nem nyújtott túl sokat, a Kontrollban már remek volt, itt meg egyenesen brillírozik. Élvezet volt nézni a vidéki, egyszerű és kissé zavart sudribunkó figuráját. Szóval összegzésként azt tudom elmondani, hogy az Ébrenjárók szórakoztató film, időnként kitűnő keserédes jelenetekkel. Ugyan nem az, amit mi hárman a barátaimmal elgondoltunk, ám ez inkább csak az előnyére válik! De azért, ha a fene fenét is eszik, a Halálvárókat megcsinálom egyszer a mi kis saját befejezésünkkel…

Értékelés:

Ébrenjárók

Játékidő: 107 perc

Rendezte: Miklauzič Bence

Szereplők: Gazsó György, Márkó Eszter, László Péter, Pindroch Csaba, Almási Sándor, Bozsó Péter, Molnár Tamás, Hunyadi László, Lengyel Ferenc, Kovács Zsolt, Kardos János, Csuja Imre, Herskó János

Forgalmazó: Budapest Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."