Filmkritika

Godsend - A teremtés klinikája

siz kritikája
2004. október 8. 15:30

Klónozás. Érdekes a dolog, mivel napjaink egyik legvitatottabb orvosi szenzációja (őssejtek meg minden) mintha egyenértékű lenne a leprával! Mintha a legtöbb filmes úgy gondolkodna: én ugyan nem nyúlok hozzá, nehogy valami bajom legyen belőle! Egy kezemen meg tudom számolni, hányan kísérleteztek eddig a témával, és ha bátran ki merem jelenteni, hogy nem a memóriám a hibás, még az öt ujjam sem szükségeltetik hozzá. Pedig, ahogy mondani szokás: a téma az asztalon (utcán) hever. Mark Bomback (a Die Hard 4. írója) bezzeg nem finnyáskodott! Rátenyerelt a kérdésre, és félelmetes sztorit faragott köré (legalábbis ő azt hitte, de erről később!). Aztán, mint producer, ha már belevágott, filmre is vitte Nick Hamm rendezésével. Ám én Anglia egyik legelismertebb színházi direktorát lassan kezdem óvni a thrillerektől! Első ilyetén próbálkozása, A gödör ugyanis nem ütötte meg a kívánt mércét (izgalom meg minden). A Godsend pedig mintha annak a thrillernek a klónja lenne: ígéretes téma, méltánytalan filmrevitel. Mert A teremtés klinikája magyar alcímet kapott film részeiben sem olyan, mint amilyen lehetett volna (fordulatok meg minden). Nos, a meg minden helyett szinte semmi.

Godsend forgatókönyve akár sárga, kávépettyes, agyongyűrött lapokból is állhatna, szóval csupa olyanból, mintha nem mai szerzemény lenne. Hiszen az eredetiségnek a szikráját sem lehet felfedezni benne! A történések és “fordulatok” (és ide most tényleg kell az idézőjel!) nyomon követése közben egyetlen, dacos szó ugrabugrált lelki szemeim előtt: unom! Unom, hogy mindig ugyanazokat a karaktereket látom; unom, hogy a hülyeséget misztikumnak álcázzák; unom, hogy ostobának és igénytelennek hisznek! Unom, mert ezerszer láttam más filmekben, és mert nem vették a fáradságot, hogy az ígéretes téma mélyére szálljanak katalizátor gyanánt, hanem csak ijesztőnek vélt klisékkel tömjenek, mint IQ-gyenge kacsát sablon-nokedlivel. Egy-egy jól szerkesztett jelenet (képek, vágás, zene) még nem garantálja, hogy nehezebb lesz a farmerom ott hátul, ha tudom, mi fog történni! Sőt, ha el se hiszem! Mert a Godsend dramaturgiája mintha szándékosan építene arra: csak nehogy izguljon a néző, csak nehogy elhiggye, amit lát! Ez pedig meglehetősen ocsmány dolog!

egy másik idegesítő (vagy éppen mulattató - nézőpont kérdése) probléma. Mintha a színészek (ha nem is pályát, de) műfajt tévesztettek volna! Szerintem senki (de legfőképpen önmaguk) sem tudja megmagyarázni, hogy a zseniális drámai színész De Niro és a jópofa, könnyed, vígjátéki aktor Kinnear mit keres egy thrillerben? Úgy járkálnak a kulisszák között, mint eltévedt turista az erdőben, és próbálnak valami olyasmit elhitetni a nézővel, ami nem is létezik. Nem is beszélve Romijn-Stamos-ról (ez idő tájt különben már nem is Stamos), akinek a vamp-szerepek, az erős karakterek fekszenek, épp ezért a Godsendben, ha van egyáltalán szellem, az ő maga. Átlátszó papírmaséként próbál együtt folyni a történettel, mindhiába. És még a mellei sem látszanak az egyetlen erotikus jelenetben, akkor meg végképp - minek? A szereplők éppoly halottak, mint a történet szerint az igazi, 8 éves Adam, nem ártott volna ezt elmondani az írónak és a rendezőnek sem! Talán egyedül csak a kisfiút játszó “színész” (Cameron Bright - The Butterfly Effect) nyújtja azt, amely, a silányságtól megmentve, középszerűvé teszi a filmet.

haszontalan másfél óra érzésével töltött el a Godsend. Csalódást okozott a története, a témához való viszonyulás és a színészek. Pedig tényleg lehetett volna jó, mivel a klónozásban nemcsak egy nagyszerű thriller, hanem akár egy sci-fi (Alien 4), egy vígjáték (Közös többszörös), egy akciófilm (A 6. napon), vagy egy dráma lehetősége is benne rejlik. Épp ezért az a legnagyobb baj, hogy olyan nyúlt a témához, aki nem akart belőle többet kihozni, mint egy szellemesdibe oltott zagyvalékot! Mert ezt nemcsak a magamfajta minőségi filmbarát gyomra (agya, érzései) nem veszi be, hanem a korrekt szórakozásra (értsd: történet, realitás) vágyók sem. Legalábbis szerintem, bár azt el kell ismernem, néha meglep, milyen filmek képesek kasszasikerré válni. Szerencsére ebben az esetben erről szó sincs! Csak nehogy “klónozzanak” még egy hasonlót, hátha az bejön! Akkor már inkább a…

Értékelés:

Godsend - A teremtés klinikája

Játékidő: 102 perc

Rendezte: Nick Hamm

Szereplők: Greg Kinnear, Rebecca Romijn-Stamos, Robert De Niro, Cameron Bright, Jake Simons, Elle Downs

Forgalmazó: SPI International

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."