Filmkritika

Haláli hullák hajnala

Szilvási Krisztián kritikája
2004. október 7. 13:12

Már vártam! Mármint egy olyan filmet, amely kifigurázza a mostanság divatos zombi-mozikat (hopsz, elfelejtettem, hogy ezt a Z-betűs szót nem illik kimondani! Olyan… olyan rémes!). Szóval az utóbbi években (megint) eljött a ‘Z-nap’, egymásba érnek az élőhalott csapatok hordái, hogy fasírtként (tudod: rágva, nem belezve) tömjék tudatlan pofájukba a békés mozilátogató polgárság titkos félelmeit. Vagy - ‘ha már lúd, legyen kövér’-alapon - egyben lenyelve őket is. És megtörtént! Mármint a komédia. A nagy előd horrorparódiát, a Hullajó-t persze nehezen lehetne elhomályosítani, szerencsére a Shaun of the Dead (ez idő tájt még magyar cím nélkül) nem is erre tör. Csupáncsak görbe tükröt kíván tartani a Holtak hajnala-féle mozik elé (ezt angol címe is nyíltan jelzi), olyan brit humorral cukrozva meg az ötórai zombi-teát, amelytől belénk fagy a vér - hogy utat törhessen a mosolygás a bennünket körülölelő világtól, a minket szerfelett, nap mint nap izgató emberi kapcsolatoktól, és legelsősorban: egymástól. Úgyhogy az egyetlen, “képutánzó” megoldással élve (agykiloccsantás) csak azt mondhatom: gyerünk, üssünk szöget a fejekbe! Mármint a magunkéba.

Edgar Wright nem sokkal idősebb nálam. Csupán 3 nyomorult évvel! De máris képes volt arra, hogy megírjon és megrendezzen egy olyan filmet, amely valahol a kultikus Holtak hajnala és a paródiakirály Hullajó blaszfémikus keresztútján helyezkedik el. De be merte vállalni, habár csak tévésorozatos múlttal rendelkezik, mi pedig örülünk a bátorságának, mert a Shaun of the Dead nagyon jó! Története, bár nélkülöz mindenféle előre nem látható csavart (ahogy az a paródiákban illik), zökkenőmentes. Minden előre tudható, de épp ez adja meg azt a biztonságot, ami ahhoz szükségeltetik, hogy élvezhessük a spriccelő iróniát. Csont nélkül lapozunk Shaun unalmat nem ismerő napirendjében: cornetto a másnapos barátnak, nincs apró a koldus-zombinak, dodzsem a poroszkáló élőholtakkal (csak a testeken át!), agyonütni a kimért mostohaapát, molotov-koktélt tölteni (lánggal, nem a kezeddel) a zombik ostromolta kedvenc lebujban. Szóval átlagnap a földi pokolban, azaz gyógymód szerelmi csalódás ellen ‘a la Shaun. Ki merné azt állítani, hogy nincs kolbászból a kerítés egy lapos angol ürge tucatnapján?

szatirikus nyálfröccsöt: vásárlói kultúránk (a zombik végül is tökéletesen használhatók bevásárlókocsi-tologatásra), a maroktelefon még az élőholtak tekintetében is szent, vagy hogy egymás pusztítása nem több, mint egy jó móka. Shaun és kis csapata nemcsak a kerítéseken verekszi át magát, hogy a Winchester nevű pub-ba juthasson, hanem megismétli magát az emberré válás (egyeseknél CSAK felnőtté válás) útját is olyan karikírozott módon, amelyre csak a britek képesek. Abszurd jelenetek követik egymást, időnként annyira sűrítve, hogy az sajnos már jócskán csökkenti az élvezeti értéket (értsd: fásulttá tesz). A film stílusa rendesen illeszkedik a mai “jópofa” divatirányzatba, s bár a brit szellem tisztességesen érződik rajta, én több egyéniséget is elviseltem volna a rendezőtől. A figurák viszont 100%-ig élnek, karakteresek, jellemük szilárd, nem csapongó - ezzel adnak némi drámai vonást az egyébként színtiszta vígjáték-szatírának. Még a zombik is rendesen sminkeltek, habár tempójuk nem üti meg a mai, szintén divatos gyorsaságot, és épp ez a jó bennük (nekem egyébként egy tolókocsis élőhalott tetszett nagyon).

eltalált paródia! Minden benne van, aminek benne kell lennie, s bár helyenként eltúlozza a szerepét, és időnként dinamikája sincs rendben, mindenképpen érett a fogyasztásra! Egyvalamit érzek nem teljesen odaillőnek, bár ez bizonyára rendesen szubjektív: a film végi menekülős jelenetet, amikor Shaun és Liz “megtisztulva” emelkednek ki a pincéből. Szerintem nem lett volna muszáj ez a szájbarágós megoldás, na meg a végső poén (Shaun és a zombi Ed playstation-özik) sem ül annyira. Összességében azonban egy tehetséges rendező első szélesvásznú bemutatkozása látható, amely remekül vegyíti a visszataszító zombik látványt a szívünknek oly kedves csípős, angol humorral. A példázat-jellegről pedig az a véleményem: mindenkinek van otthon egy Liz-e, egy tunya jóbarátja, és néhány olyan ember a környezetében, akik csakis zombik lehetnek. Most már legalább azt is tudjuk, hogy jó lesz vigyázni a harapásukkal!

Értékelés:

Haláli hullák hajnala

Játékidő: 99 perc

Rendezte: Edgar Wright

Szereplők: Simon Pegg, Kate Ashfield, Nick Frost, Lucy Davis, Dylan Moran, Nicola Cunningham, Keir Mills, Matt Jaynes, Bill Nighy

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."