Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2.

Bíbor folyók szópáros nincsen a címben, rá se jönne az ember, hogy ez a film voltaképp egy végtére is sikeres francia misztikus thriller folytatása - hát ha még csak az lenne! Ugyanis a második rész állítás sem igaz, a két filmben mindössze a fő karakter személye, Niemans felügyelő a közös. Ám a hazai forgalmazó résen volt, és nem véletlen fordította meg a címet Az apokalipszis angyali - Bíbor folyók 2.-re, finoman utalva rá, hogy ugyan a Bíbor folyókon alapul a történet, de mégis más. Ezt erősíti a film első öt perce is, amely után azt hihetnénk valami stílusos X-akták klónra váltottunk jegyet, pedig nem: az első percek izgalmaira alaposan rácáfol a maradék, kiszámítható bő egy óra.

Jean Reno), akik hi-tech kütyükkel felszerelkezve pillanatok alatt megállapítják a csoda okát: “a kolostor azért nem omlá le másnap reggelre, mert valaki befalazá oda egy embert, aki nem asszony”. Nyomozóink vért vesznek az áldozatból, majd lám-lám mire képes a technika, egy puszta DNS vizsgálatból kiszűrik az áldozat nevét, címét, telefonszámát, meg a bankkártyája PIN kódját. Ilyenkor már feszengeni kezdtem helyemen, és tudtam, hogy az elkövetkező másfél óra a kiszámíthatóság jegyében fog eltelni, de mindemellett biztos voltam abban hogy a “Jean, a profi” izgalmasabb síkra tereli a sztorit. Tévedtem. Kis idő elteltével pótolták a Bíbor folyókban elhunyt Vincent Casselt, és immáron az újra duóvá bővült egyszemélyes kommandó - amellett hogy élvezhető poénokkal fúrják egymást még - azt is kideríti, hogy a hulla nem véletelenül volt abban a kolostorban, és készülődik az újabb világvége. A szimpatikus magyar fordítás szerint tényleg az utolsó!

Yamakasi artisták csuhában) módszeresen gyilkolásszák le a tizenkét apostolt Jézus utolsó vacsorájáról, holott Jézus kórházban van és a német kulturális örökségek minisztere (az ötperces szerepében francianyelvtudásáról számottevő Christopher Lee) meg akar szerezni egy kulcsot, ami nyitja Isten saját kis naplójának fedelét. Igen, így első hallásra tényleg bonyolult, de ha az olvasó kiváncsi és bemerészkedik a vetítésre, már biztosan tudni fogja, hogy legközelebb ne becsülje meg mindazt, ami Luc Besson nevével fémjelzett. Ugyanis a jobb napokat látott francia író-rendező-producer felel a thriller forgatókönyvéért, igaz mostanság nem ebben a műfajban nyomta. Talán a változatosság, talán az ihlet hiánya késztette arra, hogy felturbózzon egy eredeti történetet, ami a végére képtelen volt hihetően összeállni (az első rész is egyébként valahol itt hibázott). Hiába csorog ötpercenként vér, hiába mutogatnak levágott kézfejeket, lábfejeket, kopasz fejeket: az apokalipszis témáját Hollywood-ban már csonttá rágták (lásd Ítéletnap, Stigmata) és a szexi “tudom-a-dolgom” történészlányok se jönnek már be mindenkinek. Inkább még három résznyi Taxi, de kérlek Luc, ebből a témából ez legyen az utolsó, vagy inkább pihenj le, koncentrálj, hisz 1999 óta úgy se rendeztél semmit - és az is bukás lett (Jeanne d‘Arc - Az Orléans-i szűz).

David Fincher Hetedik című opuszáé (talán Russel Mulcahy Újjászületésére emlékeztet - még témájában is - Christopher Lambert-tel a főszerepben). Némely jeleneten kétségkívül érezni a színfalak zártságát, a díszletek jelenlétét (kolostor), némelyiket viszont pont az rontja el, hogy tág a tér, de keveset mutat (házacska a tónál). A filmzene szokványos, alkalomhoz illő. Kivetnivalót nem találtam rajta, pedig A megtorló óta nagyon kényesen figyelem az elektronikus fúvosokat. Jean Reno nem bontakozik ki jobban, mint az első részben, de pusztán a jelenléte nyugtató, hiszen számomra még mindig az egyik leghitelesebb francia színész. Az új társ, Benoit Magimel a párosok közt megszokott izgága figura - a Zongoratanárnő szexuálisan felfokozott diákja után már csak rövidre vágott hajával is elég éles a váltás. A harmadik (fő)szereplő, minden filmben kötelező, kiegészítő hölgyről, Camille Natta-ról pedig már fentebb ejtettem pár keresetlen szót.

Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. nem az a film, ami miatt fél másodperc alatt elhagyjuk a mozitermet, de ugyanennyi időbe telik elmesélni a cselekményt, hiszen rendkívül sablonos eseményekkel, vagy korábban eldurrogtatott francia vizuális újításokkal dobálódzik. Végtére is egyszer mindent meg lehet nézni! Majdnem mindent.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!