Filmkritika

David Gale élete

siz kritikája
2004. október 1. 15:56

Alan Parker filmjének megítélése. Parker nálam két aspektusból emlékezetes (és marad örökre is az). Egyrészt kiválóan teszi szemmel láthatóvá a valamilyen formában mindig “más” főhős belső gondolat- és érzésvilágát (a Madárka Madárkája, az Angyalszív nyomozója, az Evita Evája), másrészt olyan témákat választ, amelyek bár makrojelenségek, mégis legjobban az egyén sorsán keresztül mutathatók be (például a Lángoló Mississippi rasszizmusa, vagy a Gyertek el a mennyországba identitás-problémaköre). Mivel Charles Randolph története, a David Gale élete mindkét dimenziót egyesíti, keresve sem lehetett volna “hozzáértőbb” rendezőt találni, mint Alan Parker. A téma ezúttal a folytonos vitákat kavaró halálbüntetés, a független főhős pedig egy egyetemi filozófiatanár. Hm, a kettő együtt - így elsőre - nem túl eredeti sztorit ígér? Tessék kivárni a végét!

halálbüntetés kérdése körülbelül annyira állandó vitatéma a világon, mint az abortusz problematikája. Az ellenzők legtöbbször azzal érvelnek, hogy ember nem rendelkezhet egy másik emberélet felett, a pártolók pedig a Talio-elvvel jönnek (szemet szemért…) - azaz mindkét tábor a Bibliához nyúl, mint egyetlen és autentikus indokhoz. Szerencsére nekem nem tisztem a hangos véleménynyilvánítás (na jó, én “mellette” vagyok), az viszont igen, hogy a témával kapcsolatban (ellen)érveljek. Ezért mondhatom, hogy a David Gale élete csodálatos dráma! Először is, mert egyedi. Míg a hasonló filmekben (Ments meg, Uram!, Halálsoron) a halálbüntetés a film(ek) témájaként szerepelt, a David Gale-nél alanyként jelenik meg. Nem David Gale az áldozat, hanem maga a (halál)büntetés, melyet Gale és társai (a “cowboy”, Constance, a “dilettáns” ügyvéd) végül etikátlan módon próbálnak megfúrni. Ám korántsem elítélhetően, hiszen egy jó ügy (persze ez azért relatív) érdekében vállalt szándékos mártírságot szerintem nincs, aki megkérdőjelezhetne.

cselekménye nagyjából két fő részre bontható. Az első óra Gale múltjának szerencsére feleslegesen zavaró (hatásvadász) flashback-ek nélküli feltárására “megy rá”, míg a mozi második fele az ártatlanság bizonyításával próbálkozik. Az első óra lassú építkezését, “kívülálló” szemléletmódját folyamatosan veszi át a második óra gyorsuló lüktetésű, a nézői azonosulást segítő dramaturgiája. Örömömre Parker nem él a sokszor “jól bevált” szájbarágással, vagy döntést kényszerítő erőszakkal (téma, karakterek, érzelmek felé), helyette viszonylag objektíven szemlélteti a téma egy olyan aspektusát (a “becsapós” mártírságot), amely talán elgondolkodtatóbb, mint maga a halálbüntetés kérdése. Stílszerűen szólva, nem nyomja a kezünkbe a kulcsot, hagyja, hogy azt mi találjuk meg (vagy esetleg ne akarjuk megtalálni) önmagunkhoz. Azért mondtam a bevezetőmben, hogy Parker filmjének megítélése is akár percről percre változhat, mert ha a David Gale végi csavarok nem lennének, maga a mozi sem lehetne az, ami így. Ezekkel a fordulatokkal nyer értelmet igazán az a küzdelem, melyet Gale és csapata folytatott a halálbüntetés felszámolásáért, hogy aztán a végén a dráma ne a filozófia-professzor halála, hanem a kivégzések megvétózhatatlansága legyen.

a színészek. David Gale szerepében Kevin Spacey remek, mint általában. Játékában érzek valamit az Amerikai szépség karakterének cinikus fásultságából, de Gale-lé főleg azok a minimalista mozdulatok és mimikák teszik, melyek Spacey sajátjai. Alakítása úgy hideg, hogy érezzük, belül tombol a forróság, a tűz családja és munkája (hivatása, legyen az a filozófia vagy a DeathWatch-beli szerepe) iránt. Nagy fájdalom azonban, hogy Kate Winslet figurája kevés lehetőséget kínál a kibontakozásra! Winslet-et én remek karakterszínésznek tartom - lásd például a Peter Jackson-i Mennyei teremtményeket (igaz, Sophie?), vagy Richard Eyre Iris-át -, mégis kevés rendező veszi a “fáradságot”, hogy kihasználja ezt filmje érdekében (talán férje, Sam Mendes tisztában van ezzel a “vonásával”). A gale-i riporternő szerepe is csak átlagos teljesítményre kényszeríti, ezért is marad olyan “távoli” Bitsey szerepében. Viszont Laura Linney karaktere nagyon él! Ő az, aki valamelyest kiegészíti Gale figuráját, mintha személyiségének egy (teljesebbé tevő) része lenne. Kettejük közös jelenetei viszik a filmbe azt a dinamizmust, amely igazi életet lehel a film első órájába.

A David Gale élete nem szokványos dráma. Egyaránt hat az értelemre és az érzelmekre, mégpedig úgy, hogy nem dönt helyettünk. Kulcsokat kínál a szabadsághoz, rajtunk áll, melyiket fedezzük fel magunknak. S hogy végül is mi ez a szabadság? Kinek mi, én csak egyet tudok: nekem a szabad vélekedés saját meggyőződéseim kialakításáért.

Értékelés:

David Gale élete

Játékidő: 130 perc

Rendezte: Alan Parker

Szereplők: Kate Winslet, Kevin Spacey, Laura Linney, Matt Craven, Gabriel Mann, Leon Rippy, Rhona Mitra, Melissa McCarthy, Jim Beaver

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."