Holtak hajnala

1940-ben, New Yorkban született férfi neve egyszer majd összekapcsolódik egy ‘66-ban, Green Bayben világra jött másik férfiéval? Méghozzá úgy, hogy a köztük lévő “mágikus” 26 évnyi korkülönbség kapcsolatukban majdan egy másik dimenzióban is pontosan 26 évet jelent? Mert George A. Romero-val és Zack Snyder-rel pontosan ez történt! A lánc pedig köztük egy bizonyos Holtak hajnala, a mondanivalóval “felszerelt” zombifilmek egyik úttörője. Melynek ötlete 1978-ban Romero fejéből pattant ki, hogy aztán 26 évvel később, 2004-ben Snyder újraforgassa a jogosan (pozitívan) elhíresült mozit. Arra az egyszerű kérdésre azonban, hogy melyik a jobb és értékesebb, nagyon nehéz válaszolni. Mert mindkettő hordozza a maga korának filmtechnikai színvonalát, eleget tesz az elvárásoknak, és még valamiféle üzenetet is átad. Jó, a ‘78-as kontúrosabban és aktuálisabban, de ezért mondom, hogy mindkettő megfelel a kor “színvonalának”! Ugye, érthető, amit beszélek…?

egyéb kapocs is a két film között. Például egy színész, Ken Foree és idézete: “Ha nincs több hely a pokolban, a halottaké lesz a föld.” Míg Foree az eredetiben rendőrként tolmácsolja nagyapja “intelmét” a nézőnek, addig az új Holtak-ban már tévéprédikátorként tudjuk meg tőle. Hja, a világ változik. Mint ahogy változnak a zombik is! Romero-nál még csak ártalmatlannak tűnő, poroszkáló, dülöngélő élőhalottak voltak, Snyder-nél azonban már szélvészgyorsan futnak, ezerszer vérszomjasabbak, és minden “lyukba” beférnek. Ez már nagy különbség az eredetihez képest, jelezvén, 26 év alatt a világ nemcsak technikailag fejlődött, hanem embertelenebbé is vált. Üzenete is megváltozott a csak látszatra szimpla horrornak ‘78 óta. Romero a fogyasztói társadalom kritikáját (és egyszersmind figyelmeztetését) fogalmazta meg filmjében, ám Snyder-nél ez már smafu! Mivel a 26 év alatt a fogyasztói léten bőven “túltettük” magunkat, ‘a priori’ vonásunkká vált, új üzenetet kellett találni, ami el is hangzik a “tévépap” szájából: a zombik nem mások, mint Isten vélekedése az abortuszról, a homoszexuálisokról és a házasságon kívüli kapcsolatokról. Ez azért elég groteszkkül hangzik, nem? De!

groteszkre térjünk ki bővebben! Szerencsére az új Holtak hajnala is rendelkezik egy olyan átfogóan cinikus atmoszférával, amely a groteszk jelenetekben nyilvánul meg: a zombikkal körülvett bevásárlóközpontban a “don’t worry, be happy” dallama szól; Andre pisztollyal védelmezi zombi feleségét és Peter Jackson-i Hullajó-kreatúrájú csecsemőjét; az emberek pedig karanténba zárva “játsszák” kisded játékaikat (sport, szex, szórakozás), amit életnek neveznek. Snyder-nél a műfaj is változott, mert míg az eredeti inkább volt utópisztikus dráma, mint vegytiszta horror, addig ez az új feldolgozás már egy apokaliptikus világot fest le a véráztatta horror eszközeivel. Egyik filmben sem az a fontos, hogyan kezdődött (vagy valóban Isten sújtott le, vagy a hadsereg egyik kísérlete szabadult el, mint rendesen), az in medias res-kezdés vért fröcskölő ostornyomként csap a szemünkbe. Snyder filmje tulajdonképpen minden ötletet kiaknáz, amely a szituációban lehetőségként rejlik, sőt, még vicces (kit lőjek le - Burt Reynolds-ot vagy Rosie O’Donnell-t) és elgondolkodtató (a táblákkal való üzengetés - kommunikációs visszalépés) megnyilvánulásokra is futja az erejéből.

olyan ösztönök domborodnak ki a még emberi embereknél is, mint irigység, önzés, saját territórium védelme, uralkodni vágyás, biztonságféltés - és ez a legijesztőbb! Az, hogy esetleg a vészhelyzetnek minősülő körülmények okot adhatnak a szadizmusra (mint például az eredetiben), vagy mondjuk saját magunk életének óvása egy másik feláldozása árán (a “pláza” biztonságiőr-csapata a remake-ben). A 2004-es Holtak hajnala épp ezért rendesen megállja a helyét a feldolgozási láz tombolásának kellős közepén. Sebessége “pörgős” (de utálom ezt a szót!), a kötelezőt szépen teljesíti (cselekménybeli fordulatok, kamerakezelés, vágás, zene), a pluszokat, mint jellemfejlődés, konfliktusok, a forgatókönyv “szabályos” fejezetei (5-ös osztás) - ‘szoszo’ megoldja. Ugyan a kezdéssel (amely szerintem lélegzetelállító módon lett felépítve) Snyder magasra tette saját magának a lécet, de szerencsésen átugrotta, ha a befejező “menekülés az életért”-horrororgiára gondolunk. Ezért összefoglalva remek szórakozásnak értékelhető a film ezzel a ‘78-as eredetiben elhangzó idézettel (szokás szerint saját pesszimista énem is idekívánkozik): “Vajon érdemes-e ezt a világot megmenteni? Már csak az idióták maradtak életben!”

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!