Tapló Télapó

Billy Bob Thornton nagyon szélsőséges figura. Nem (csak) azért, mert mondjuk képes volt elvenni feleségül a józanságtól messze eső Angelina jolie-t (miért, aki a nyakában hord egy vérrel teli fiolát, az biztos, hogy magánál van?), vagy mert bevallottan szexfüggő. Nem, ezek magánügyek, amihez nekünk (nekem) semmi közünk (közöm). Marginalitása a színészetére vonatkozik, ami már közügy, elvégre ránk, nézőkre 100%-osan vonatkozik. Mert ő egyszer képes hihetetlenül magas fokon űzni ezt a szakmát (művészetet!), vegyük például a Pengeélent (aminek forgatókönyvéért Oscar-díjat is kapott) vagy a Szörnyek keringőjét, máskor viszont szerintem olyan mellékvágányokon köt ki, mint a Tapló télapó (ezt úgyis kifejtem részletesen). Mintha nem venné igazán komolyan az egészet. Máskülönben is furcsa figura ő! Ugyanis nekem az a meglátásom, hogy Thornton csakis főszerepekben képes hozni kontúros önmagát, a mellékkarakterekben nem működik, nincs hatással a nézőre az aurája (Armageddon, Igazából szerelem). Neki valódi tér kell mind fizikailag, mind érzelmileg, különben csak egy kétdimenziós papírmasé marad, melyet rossz esetben csak odaraktak, és jobb esetben is csupán beirányítottak a kulisszák közé. Ezért nem értem ezt a karácsonyi izét, ahol volt lehetősége kimutatni a figura foga fehérjét, mégis nagyon egysíkúan tette azt.

mintha az Amerikai pite karácsonyi különkiadását nézném. Pontosan azt a hányós-önkielégítős vonulatot, amelyről a trilógia elhíresült. Hányszor, de hányszor emlegették akkoriban, hogy öncélú az egész, csakis a tizenéves korosztály röhögésére készült, mindenféle intellektualitás nélkül (pedig ez nem is volt teljesen igaz!). Na nekem csakis ez maradt meg a Tapló télapóban! Az, hogy a felnőtteket akarja szórakoztatni debil és laposan eszement humorával (hányás, cigizés, bevizelés), pedig szerintem azért egy húszon felüli ember nagyobb kikapcsolódási igényekkel bír. (Úristen, vagy megint nagyon-nagyon naiv lennék?) Mert nem a pitések humora volt öncélú, hisz az a korosztály még vígan a próbálkozós korszakában leledzik, hanem a Tapló télapó. Ha valaki megmondja nekem például, hogy a Mikulás bevizelésének mi célja volt a filmben, keblemre ölelem! Oké, megint bele lehet magyarázni, hogy ez szimbolizálja, mennyire igénytelen a Télapó, mennyire nem érdekli semmi sem magában, sem maga körül, de azért ez már erősen csikorog! Én például magát Thornton karakterét sem értem. Most neki tulajdonképpen mi baja van? Miért utál mindent és mindenkit? Mert az apja anno, 40 évvel ezelőtt non-stop részegségében le sem izélte, vagy ha mégis, akkor ököllel tette azt? Ez nonszensz. Nagyon zavaros motivációk ezek, ezért nem is beszélhetünk a film folyamán személyiségfejlődésről, ugyanis baromira nincs honnan és hová fejlődnie. A Mikulás mintha az égből (a semmiből) pottyant volna a földre, hogy egy vígjáték keretében pénzt csaljon ki a szórakozásra vágyó felnőttek zsebeiből. Szánalmas!

A történet is hülyére veszi a nézőt. Oké, hogy ez egy vígjáték, és hogy nem a hitelességen van a hangsúly, de azért az már nagyfokú pofátlanság, hogy az “emberi életben” játszódik a film, és mégsincs semminek következménye: bedobják egy autó szélvédőjét? Rendben. Ellop egy kocsit a Mikulás a parkolóból? Semmi baj. Beköltözik egy idegen házba? Na és. Összezúzza a dekorációt a plázában töménytelen sok szülő és gyerek szeme láttára? No problem. Gyakorlatilag bármit megtehet, amihez kedve szottyan, se egy rendőr, se egy alkalmazott, de még csak egy félénk szülő sem vonja felelősségre/kérdőre. Ez egy szatíra esetében persze vígan megállná a helyét, de a Tapló télapó nem szatírának készült! Arról nem is szólva, hogy tényleg vannak olyanok, akiknek az a humor, hogy egy lehányt köntösű ál-télapó agyoncseszegeti az ártatlan gyerekeket, miközben csorog alatta a vizelet? Nekem ez nagyon-nagyon furcsa! Részemről maga a film egy nagy tévedés, méghozzá nem a humor, hanem a szánalmasság és az ötlettelenség köntösében! De hogy akkor is nekem legyen igazam, jól látható, hogy egy idő után a Télapó beleun a lapos-ostoba humorkodásba, és megpróbál valami sztorival előrukkolni a dagi kissrác és Thornton között. Mert ez engem igazol! Az meg a forgatókönyvírók inkompetenciáját, hogy mindez hiteltelen marad. Félreértés ne essék, nem karácsonyi giccsparádéra éheztem a Tapló télapó kapcsán, de nem is bugyuta ripacskodásra. Márpedig szerintem ízig-vérig ez utóbbi lett belőle.

a befejezést is elbaltázták. Ha az lett volna a vége, hogy szitává lövik a télapót és meghal, nagyon sokat mentett volna a filmen. De miért kellett megint happy end egy olyan stílusú filmhez, amely ezt nem követeli meg? Sajnos tudom a választ: csak a kassza, csak a kassza, hej, hej! És akkor jöjjön most Billy Bob Thornton! A Tapló télapóban bár van elég tere, és még egy jó kis érzelmi fejlődés is kinéz neki, ezzel ő nem törődött. (Vagy csak nem tudott.) Végig ugyanazt a lapos, foghegyről játszó figurát hozza, fikarcnyi különbség sincs az első percben és az utolsóban feltűnő karaktere között. Unalmas na, és nem hihető, hogy megszereti a gyereket. Ugyanis - mint már mondtam - nincsen motivációja. Egy ennyire nemtörődöm figura erőszak nélkül (értsd: forgatókönyv) nem szerethet meg senkit. Az meg már megint más kérdés, hogy Sue, a bárban felszedett csaposlány mi a fészkes fenét eszik rajta? Áh, nem jó ez a film sehogy se! Pedig annyira akartam szeretni, de mindennek a tetejébe ott volt még az a folyton nyivákoló törpe is, akit a legszívesebben becsomagoltam volna egy bőröndbe, és feladtam volna az Északi-sarkra. Száz szónak is egy a vége: nálam a Tapló télapó nagyon bebukott. Nem tagadom, van benne néhány jó jelenet és dialógus, de az egész nem áll össze egyetlen világos filmélménnyé, és ez a fajta bohóckodás különben sem az én humorom. Lehet, hogy a hiba csakis bennem keresendő, de erről már nem én tehetek. Mint ahogy a télapó sem arról, ha maga alá vizel.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!