Filmkritika

Kill Bill: második rész

tufee kritikája
2004. április 29. 00:18

A világ kétfelé oszlik. Van, aki kedveli Taratninot és van, aki nem. A Tarantino-fanok kétfelé oszlanak: van, aki minden filmjét szereti, van, aki nem. És a Kill Bill is ketté oszlik. Méghozzá két külön részre, két teljesen más hangulatú részre. Az elsőt már tavaly láthattuk, most megérkezett a második. Végre?

Vannak olyan filmek, amelyeket a folytatások nem tudnak felülmúlni, és vannak olyan filmek, amik több részre osztódnak (most pusztán tartalmi és ne marketing szempontból közelítsük meg a kijelentést). A Mátrix-saga utolsó két részét is egyben forgatták le, mondanom sem kell, ugyanolyan ”érdekesek” voltak. Sok akció, kevés duma, kevés gondolat. Ezzel szemben - már ha össze lehet hasonlítani egy Wachowsky-t és egy Tarantino-t - a Kill Billben van akció, vannak jó dumák és érdekes gondolatok is. És ezt lehet szeretni, meg nem is. Jaj, tudom, mondanám már a lényeget, ahelyett, hogy itt dobálózom a magasröptű fejtegetésekkel: jó film a Kill Bill 2? Nem. Maga a Kill Bill jó film. Maga az elgondolás, hogy egy bosszúra szomjas bérgyilkos lemészárolja gyilkosait nem egy elmés ötlet, azonban a megvalósítás “vérprofi” és szellemes.

Quentin Tarantino-t (Ponyvaregény, Kutyaszorítóban, Jackie Brown… stb) annyi páratlan ötlet gyötörte a Kill Bill vágásakor, hogy állítólag akkor kapott észbe: ezt a sztorit nem lehet egyetlen, 150 perces résszel elintézni! Ekkor odaállt a Miramax vezetőséghez, vázolta ötletét, ők meg vonakodva kissé, de belementek (a Miramax mostanság mindent bevállal - és jól teszi!). Aztán a főszereplőnek kiszemelt Uma Thurman várandós lett, mire Tarantino meggyőzte a producereket (és a Miramaxot), hogy érdemes várni rá, és érdemes lett. Rengeteget fejtegethetném a Kill Bill-kultuszt. Mesélhetnék a múltról, az elődökről, hogy egyes jelenet milyen Tarantino-kedvenc hatására született. Mesélhetnék a legendás színészekről (Gordon Liu, Sonny Chiba, David Carradine), akikért Tarantino megszállottan rajongott, és majd kiugrott a bőréből, amikor azok igent mondtak a filmjében való szereplésre. Beszélhetnék a jövőről, hogy Tarantino animációs sorozaton (prequelen) töri a fejét, vagy hogy a dvd-k soványka extratartalma miatt még jöhet egy hiper-szuper újrakiadás, sőt jubileumi! De inkább csak nézzük meg, mit kínál nekünk a jelen!

A második rész nem übereli az elsőt - ezt valahogy minden folytatásnál elvárjuk. Helyesbítek: nem übereli, hanem folytatja! Igaz, kicsit lassabb tempóban (“lassú víz partot mos”), de maradnak a látványos küzdőelemek, az ironikus beszólások, a tarantinói párbeszédek, és lesz egy számunkra - talán - meghökkentő végkifejlet. Semmi több, de mégis lezárja azt a varázst, amit az elsővel elkezdett, és mi nyugodtan dőlünk hátra székünkben. A Kill Bill története vizuálisan jól fel van építve: fekete-fehér és szemcsés jelenetek garantálják a szükséges háttéranyagot, ráközelítések és kamerabeállítások figurázzák ki (vagy éppen állítanak emléket) a régi kung-fu moziknak és Sergio Leone-féle spagetti westerneknek. Az audiomegközelítéssel sincsen baj. Tarantino messzeföldön ismert rendkívül óvatos és aprólékos soundtrack válogatásáról - nála az aléfestő dalbetét olyan, mintha egy frissen faragott asztalt belakkoznánk. Cukormáz az amúgy keserű történetekre. A brutalitás mondhatni alapkelléke - miképpen az első részben fröcsögött a vér, a másodikban is egyértelműen kellett, de mégsem ugyanúgy (lásd Uma Thurman és Daryl Hannah “szemtelenül” jó párbaját). A kezdő egy óra lassan telik. Már-már elalszunk, amikor a Menyasszony bosszúhadjárata hirtelen kudarcba fullad. Élve eltemetik és a cselekmény flashback-eken keresztül pereg tovább. Csak újabb harminc perc elteltével esik le, hogy ez a visszaemlékezés azért volt mert… Szóval maga a történet is alaposan ki van dolgozva. Már nem is tudom igazából, mit kéne írnom. Dícsérjem a színészek hihetetlen játékát? David Carradine-t, mert amikor megjelenik a vásznon, egyszerűen megfagy a levegő? Michael Madsen-t, aki szerepe szerint egy gusztustalan, idióta barom, mégis szánalmat érzünk a halálakor?

A Kill Bill azon filmek egyike, amelyeket nem kell képről-képre elemezni. Nem tartoznak a hollywood-i tucatgyártás termékei közé. Nem azért születnek, hogy sok bevételt hozzanak, hanem mert egy kreatív és szürreális elme egyszerűen filmre álmodja őket. Nem kell bennük hibát keresni, aki szereti, úgysem talál, aki meg utálja, az miért nézi meg újra és újra, hogy a kákán is csomót keressen? Egy szó mint száz - és itt most jön a szokásos zárszó - szerény személyem örül az ilyen filmeknek. Igaz, ezek tipikus réteg-kult mozik, de mi a fontos egy filmnél, ha nem a szórakoztatás? Márpedig a Kill Bill kettő az egyben, egy igazi filmcsemege csöpetnyi vérbe és morbid humorba mártogatva. Szép volt Tarantino!

Értékelés:

Kill Bill: második rész

Játékidő: 137 perc

Rendezte: Quentin Tarantino

Szereplők: Uma Thurman, David Carradine, Daryl Hannah, Michael Madsen, Michael Parks, Samuel L. Jackson

Forgalmazó: Best Hollywood

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."