Filmkritika

Gyönyörű mocsokságok

Szilvási Krisztián kritikája
2004. április 22. 17:39

post (magyarosan poszt) latin elöljárószócskát. Korunkban szinte mindennek az überelt, groteszk reneszánszát éljük, s erre most - egy filmes alkotásnak köszönhetően - találtam egy tökéletes példát! Nem ma volt, mikor történelemből a piaci cserét okították nekem (azóta már én is taníthatom, de ez nem tartozik ide). Az ősidőkben jöttek rá, hogy azonos (becsült) értékű (érték=használhatóság), ámde különböző tárgyakat-dolgokat ki lehet cserélni egymással úgy, hogy mindkét fél (egyformán) jól járjon. Ezt az emberiség azóta is végzi, csak beiktatott egy közvetítő fogalmat(!): a pénzt. S ugyebár a “poszt” szócskától indultam el: mi van, ha a XXI. században egy konkrét piaci cseréhez két fél között nem kell közvetítő? “Reneszánsz” - mondhatnánk. És ha a tulajdonost cserélő áruk nevezetesen: egy vese és egy útlevél? Két olyan “dolog”, amely a piaci csere “feltalálásakor” nem is létezett (illetve a mai értelemben használhatatlan volt). Ennél groteszkebb dolgot én el sem tudok képzelni, és ha valaki erre azt mondja, hogy erre nem illik rá a mára jelzővé előléptetett POSZT szócska, hát annak lekapom a fejét!

Stephen Frears, bár a felszínen nem tűnik úgy, de kőkemény drámát rendezett Gyönyörű elnyomott lelkek Mocsok parazita emberek hálójában való vergődéséről. A brit rendező nem fél tabukhoz, rejtegetni való témákhoz nyúlni (pl. Veszedelmes viszonyok), ezt bizonyítja a Gyönyörű mocsokságok is, amely a bevándorlók és a szervkereskedelem egy történetbe öntésével örök kérdéseket tesz fel a nézőnek: Mennyit ér az emberi élet?; Mely összetevők a humanizmus katalizátorai?; Hol vannak az erkölcsiség-erkölcstelenség határai? A filmjében szereplő karakterek antagonisztikus figurák abban a tekintetben, hogy illegális bevándorlókként vagy menekültekként senkik és semmik a “befogadó” társadalom számára, mégis foggal-körömmel próbálnak a felszínen maradni. Az illegalitásban élők állandó, “Mindig rejtőzködnünk kell!”-jelszava irányítja az otthontól elszakadt életeket, és ezt nagyon, de nagyon könnyű kihasználni (no-bér, piszkos dolgokra kényszerítés). És ebben a “történetben” nem a bevándorlási hivatal játssza a rosszfiú szerepkörét, hanem azok a sokak(!), akik ebből az embertelen létből próbálnak és húznak hasznot!

színesek a Gyönyörű mocsokságok képei. Hihetetlenül jól választották meg a miliőt a filmhez, az atmoszféra élettől lüktető, és úgy vélem, a multikulturális sajátosságok és a különböző nációk eltérő jellegzetességei is tökéletesen átjönnek a vásznon (még úgy is, hogy nem ez áll a film középpontjában). A karakterek, éppen eltérő norma- és viselkedésrendszerük miatt, élesen elválnak egymástól, ez visz dinamikát abba a történetbe, amely éppen az illegális bevándorlók “idegensége” következtében áll a szereplőkkel való azonosulás útjába (ezt “szemlélteti” az is, hogy sokszor más textúrán keresztül leskelődik a kamera). A különböző nemzetiségű szereplők (török /francia/, nigériai, orosz) számukra idegen nyelven kommunikálnak egymással (angolul - ezt egy “normális” szinkron képes teljesen tönkrevágni), amely különös bájt és hatást (az otthontalanság, idegenség hatását) kölcsönöz a filmnek. Szintén tetszik, hogy Frears majdnem végig E/1-es elbeszélési módot választott (kivéve Senay jeleneteit). A határozott (drámai) ívű történetet sokszínű etno-zene teszi még tarkábbá, ezzel pedig a nagyszerű statikus(!) feszültségteremtés is eléri a célját.

dicsérendő színészi alakításokat is. A legismertebb név az aktorok stáblistáján a bájos pofikájú Audrey Tautou, mégsem ő a főszereplő. A török menekült Senay szerepében bele van zúgva “lakótársába”, Okwébe. Addig rendben van, hogy egykor Amélie-ként elkápráztatott bennünket, de azóta is ugyanazon arcát mutatja, ami kezd már kiábrándítóvá válni. Sajnos úgy fest, Tautou nem több, mint egy angyali naiva. Nagyon remélem, hogy tévedek! Chiwetel Ejiofor az igazi főhős, Okwe szerepében simán lejátssza Audrey-t a vászonról, erről 7 fesztiváljelölése (4-et meg is nyert) tanúskodik. A Nigériából menekült orvos-portás sziklaszilárdan a jó mellett kötelezi el magát, helyzetében ésszerűtlen, ámde erkölcsös ellentmondásai okozzák lelki drámáját. Rajtuk kívül említést érdemel még a kapus Ivánt alakító Zlatko Buric vagy a kurvát játszó Sophie Okonedo. Sergi López is jól oldja meg a szerepét a simulékonyan pénzéhes és erkölcsöket nem ismerő Juan bőrében.

A Gyönyörű mocsokságok sokkal inkább dráma, mint thriller, amelynek állítólag Frears eredetileg szánta (vagy hirdették). És szerintem ebben a műfajban hatásosabb és kiemelkedőbb is, minthogy megpróbáltak volna valamilyen bután egysíkú krimit megcélozni a kiváló történettel. Végezetül, ha a megérzésem nem csal, Steven Knight, a film forgatókönyvírója Iván, a hotel éjjeli kapusának figuráját - az emigránsok iránti tisztelete jeléül - Erich Maria Remarque A Diadalív árnyékában című világhírű regényének Borisz nevű szereplője ihlette. Ez a karakter nekem is egyik kedvenc irodalmi figurám.

Értékelés:

Gyönyörű mocsokságok

Játékidő: 97 perc

Rendezte: Stephen Frears

Szereplők: Chiwetel Ejiofor, Audrey Tautou, Sergí Lopez, Sophie Okonedo, Benedikt Wong, Zlatko Buric, Kriss Dosanjh

Forgalmazó: UIP - Duna Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."