Nem férek a bőrödbe

vígjáték egyszerre hálás és hálátlan műfaj. Hálátlan, mivel kevésszer mond újat, s így nagy az esélye, hogy egy újabb remek komédia végérvényesen elfeledteti az előző bolondozást. Viszont hálás is, mert a legtöbb embernek nem kell sok, hogy nevessen és jól szórakozzon (ez nem kritika!). Ám nagyon oda kell figyelni, hogy mikor milyen hangot üt meg, melyik korosztályt kívánja célba venni, és mindezt hogyan, mely eszközökkel teszi. A Nem férek a bőrödbe (Freaky Friday) mindkettőbe belekóstolt. Mary Rodgers 1972-es regényét ‘76-ban már egyszer megfilmesítették Barbara Harris-szel és Jodie Fosterrel a főszerepben, s ezért ez a mostani remake-lét “alkalmas” lehet arra, hogy egy újabb feldolgozás mindörökké száműzze majd az emlékezetből. Ellenben a “hálás”-rubrika igazán humoros és megszerkesztett jeleneteket tartalmaz, amely miatt Mark S. Waters (Nyakiglove) filmje nagyon korrekt hangsúllyal szól célkeresztbe állított közönségéhez (anyák és lányaik :-) ). S itt szó nincs testnedvek zuhatagáról. Ez pedig kapásból remek kiindulópont.

Nem férek a bőrödbe esetében nyilvánvalóan erről van szó (mivel a Disney gyártotta), hiszen egy mai, modern család (senki nem ér rá, mindenki csak magával törődik, jól zárt egók csapnak össze) viszontagságait tárja fel. Anya és lánya két eltérő individuum, antagonisztikus életvitellel, -stílussal és gondolkodásmóddal. Konzervativizmus versus liberális-radikalizmus. A makro világ tökéletes leképezése. A feszült konfliktushelyzetből a forgatókönyv (a regény nyomán) úgy csinál vígjátékot, hogy a két önző és merev személyiséget egymás testeibe juttatja. Ezzel kész is a téboly, lehet rendbeszedni a másik életét. Lássuk be, a történet nem mond semmi újat, és nem csak azért, mert ez már egy remake. Egyszerűen köztudott, hogy a szülők és a kamaszok világa között egyre nagyobb szakadék tátong. 2000 után ez pedig hatványozottabban érvényes, mint a ‘70-es években. Vagyis egy szociológiai problémával állunk szemben, melynek megoldására a film nem is mond hülyeséget! Csakis úgy tudjuk megérteni a másik homlokegyenest eltérő életét, ha tapasztalati úton kóstolunk bele.

két fő karakter Tess Coleman, az anya, és Anna Coleman, a lány. A többi szereplő feladata csupán arra szorítkozik, hogy őket segítse vagy gátolja. Ők ketten annyira kidolgozottak, amennyire egy vígjátékban lehetséges az ilyesmi. A többiek: Harry, a kisöcs, a nagypapa és Tess vőlegénye, Ryan teljesen kétdimenziósak. Ha anya és lánya nem lennének, ők sem léteznének (Anna “pasija”, Jake is halvány, mint egy elkenődött ceruzarajz). Ám ez tulajdonképpen nem baj, hiszen a Nem férek a bőrödbe a két főszereplő másik bőrében való vívódásáról szól, hogy a végén elju(tha)ssanak egy vígjátéki szinten teljesen elviselhető személyiségbővüléshez. Anya és lánya jelenetei jól eltalált ritmusban váltogatják egymást, amely a film fő dinamikáját szolgáltatja. Úgy érzem, a párbeszédekben rejlő humorforrást nem sikerült 100%-osan kihasználni, de az mindenképpen a pozitívumok közé írható, hogy csínján bántak az érzelmes és a szájbarágós jelenetekkel. Az Anna bandája által játszott rock-zene is egész jó, képes arra, hogy lendületet adjon a filmnek (a film végi “koncertnél” nem is ártott…).

sikeresen működik: Tess és Anna egymás bőrében való komédiázása. Én nem szeretem azt a kifejezést, hogy jutalomjáték, de Jamie Lee Curtis alakításáról tényleg elmondható. A Curtis hölgyre valóban illik, hogy örökifjú (‘58-as születésű), és a Tess szerepe rárótta konzervativizmus éppúgy jól áll neki (lásd még pl. a True Lies - Két tűz között fásult feleségeként), mint a fiatalos lendület. Ebben a vígjátékban mindkettőt “kiélheti”, és tényleg nagyon emlékezetesen csinálja! Lindsay Lohan sem marad el mögötte Anna szerepében, aki hol véresen tinédzser, hol végzetesen a saját anyja. Persze szó szerint! Irtó jól játssza a szerepét, és az az érdekes, hogy akkor is ő irányítja az anyját, amikor tinédzser, és akkor is, amikor Tess személyisége lakik benne. Ez pedig egyértelmű üzenete annak, hogy valójában mekkora hatalommal is bírnak a tizenévesen felnőttségre készülődő fiatalok. Kedves szülők, tessék rájuk odafigyelni (persze empatikus értelemben)!

A Nem férek a bőrödbe élvezhető vígjáték. Nem több és nem kevesebb - s ez nagyon fontos! Két remek főszereplő “átváltozása” a vásznon, mely az idősebbeket lendületre tanítja, a fiatalokat pedig felelősségre. Tucatfilm a kivételesebb fajtából.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!