Filmkritika

A Passió

tufee kritikája
2004. március 27. 13:22

Jézusról filmet forgatni - mindig valamilyen magasztos cél vezérelte a rendezőket. Az eredmény aztán vagy tetszett az közönségnek, vagy kapásból rásütötték a botrányfilm jelzőt. Ráadásul tették ezt úgy, hogy alig néhány százezer ember látta a filmet. Kérem szépen, ezt hívják tömegpszichózisnak! Az egyház már akkor megtámadta A passiót, mikor azt még csak néhány helyen játszották, és híveik - természetes volt, hogy - melléjük álltak. Ezek az ún. “kritikusok” antiszemitának, zsidóellenesnek tartották a filmet, pedig nincsen benne egy csöppnyi antiszemitizmus sem, a zsidóellenesség kérdése pedig csak azért fajulhatott el idáig, mert Jézus korában ugyanez a tömegpszichózis volt jelen. ”Áruló?”, “Igeeen!”, “Keresztre vele!”, “Igeeen!”.

A hasonló témájú és megvalósítású filmeket nem lehet zseniálisnak nevezni, de még csak szépnek sem. Hisz mi abban a szépség, amikor egy ember mellkasából kiszakad a hús? A passiónál látványra nincsen panasz. Minden tökéletesen illeszkedik, olyan, mint egy kirakós játék darabjai, amelyek finoman fogják egymást. Júdás csókja, Péter árulása, Simon terhe - mind-mind ott vannak a történetben. Mel Gibson hihetetlenül aprólékos óvatossággal figyelt az eredetiségre, a történet hitelességére, és hiába kötnek bele a ruházatba, az akkortájt beszélt nyelvbe, vagy a szakállba, A passió az eddigi legelképesztőbb mozgóképes dokumentum Jézus (Jim Caviezel) utolsó óráiról.

A passió messze nem a legtökéletesebb film. A drámai hatás kedvéért rengeteg lassítással operál, amelyeket a film vége felé már kezdhetünk megszokni, de az elején igencsak zavaró úgy végignézni öt percet, hogy az a jelenet elvileg két és fél perc lett volna. Illetve ide vehetjük a film utolsó öt percét, ami lényegében a feltámadást mutatja be, de túlságosan felületesen ahhoz, hogy elhiggyük. Amit inkább elhiszünk az az, hogy lesz ”Passió 2 - A visszatérés”, és ez persze - remélem, említenem se kéne - teljességgel lehetetlen egy érzés. Az Ördög folyamatos testi jelenlétét dermesztő ötlet volt belevenni a filmbe. Alakja hátborzongató és a vele együtt járó egy-két, apróbb speciális effektus csak dob a hangulatunkon, elmélyíti ijedtségünket. Pont annyi trükköt látunk, amennyi kell - így lehet igazán és hitelesen előadni egy történetet. A hangeffektek nemegyszer dobhártyaszaggatóak, kényszerítenek arra, hogy eltakarjuk szemünk elől a látványt. A film sok közül is egyik legelképesztőbb jelenete, amikor Jézus testébe verik a szögeket. Szinte vele együtt érezzük a fájdalmat. A zenére sincs panasz: illeszkedik képekhez, hangulathoz, emberekhez, bár a dobok bevitele kissé még idegen ebben a műfajban.

Máriát alakító színésznőt (Maia Morgenstern), aki fájdalmát olyannyira vászonra varázsolja, hogy nemegyszer én is majdnem vele együtt sírtam.

Vajon Gibsont miféle cél vezérelte, amikor egyik nap arra ébredt, hogy filmre kell vinnie Jézus szenvedéseit? Mi volt az oka annak, hogy végtelenül brutális kelléktárból építkezett? Szerintem a megfélemlítés, méghozzá a szó legnemesebb értelmében. Meg akarta mutatni, hová halad a világ: terrorakciók, féktelen gyilkosságok, árulások, állati brutalitás. És hogy van-e belőle kiút? Amikor meghallják Jézus szavait (“Szeressétek egymást!”) elgondolkoznak-e rajta, vagy elsiklanak felette, mondván sablonszöveg?

Egy biztos. Gibson a saját fegyverével lépett ki az emberek elé. Ő megtehette, hogy filmben szólt hozzánk. A kérdés csak az: hányan értjük meg és fogadjuk el.

Értékelés:

A Passió

Játékidő: 120 perc

Rendezte: Mel Gibson

Szereplők: James Caviezel, Monica Bellucci, Maia Morgenstern, Francesco Cabras, Rosalinda Celentano, Claudia Gerini, Ivano Marescotti, Matt Patresi, Sergio Rubini

Forgalmazó: Budapest Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."