Filmkritika

Equilibrium

siz kritikája
2004. február 25. 12:40

komor jövő. A világ nyíltan halad az egységesülés felé, s egyre több olyan területen próbálnak szabályozni bennünket (mit higgy, mit fogyassz, mit gondolj, mit érezz), melyekre ugyan a történelem során már voltak próbálkozások, de ennyire karakteresen, erőszakosan és széleskörűen nem kíséreltek hódítani, mint most. Lassan elveszünk, mint egyéniségek, s marad egy távirányított, kiszámítható, és minden dimenzióban kizsákmányolható sejtje egy masszának, melyre már a mostani pejoratív “tömeg”-kifejezés is jócskán hízelgő lesz. “Megszületnek” a hús-vér robotok, hogy kiszolgálják azt a maroknyi elitet, amely minden ajtók utolsója mögött röhög a markába. Ugye milyen rémisztő látomás? Csakhogy biztos-e, hogy ezek az ideák megmaradnak csupán felturbózott fantáziának? Hogy nem válnak valóra a jövő nihil-létű emberének komor képzeletei? Hiszen ha mindez csak színtiszta fantazmagória volna, nem agyalnánk rajta egyre és egyre többet. Attól félek, amit mi ”élénk” képzelőerőnek könyvelünk el, az valójában intuitív prognózis. De ne legyen igazam!

Equilibrium című sci-fi nem került a magyar mozikba. Pedig bőven ott lett volna a helye! Kurt Wimmer, aki elsősorban forgatókönyveiről ismert (A Gömb, a Thomas Crown-ügy), olyan filmet bátorkodott írni és rendezni, amely a kulttá vált Mátrix szellemiségét (látszat-világra való törekvés, ellenállók) ötvözi a George Orwell-i látomás (1984) sterilizációjával. Az Equilibrium látszat-világa azonban merészebb, mint a mátrixi! Itt nem a gépek kreálnak egy megtévesztő ál-valóságot, hanem emberek próbálják kiirtani egymásból azt a tudományosan sokszor kémiai reakciónak degradált faj-vonást, amely igazán emberré tesz bennünket: az Érzelmeket. Ám nagy kérdés, érzelmek nélkül ember marad-e az ember? Anélkül, ami egyértelműen predesztinálja szociális kapcsolatainkat, nem leszünk-e olyan mértékben kevesebbek, melyek már puszta fennmaradásunkat fenyegetik? Erre a kérdésre az Equilibrium világa azt válaszolná: éppen ellenkezőleg! Ha nincs érzelem, akkor nincs harag, düh, bosszú sem, így nincsenek háborúk. De Kurt Wimmer éppen a leggyengébb pontján ragadja meg ezt a világot. Filmje (ironikus) középpontjába a háborúkat feledő emberiség ellenállókkal vívott harcát állítja. Az Equilibrium a tipikus szálka és gerenda esete, az elvakultság tökéletes példázata.

érzelemvétőket azonnal és kegyetlenül (embertelenül!) lemészárolják egy olyan világban, amely pont a gyilkolás ellen szerveződött. S mi áll a háttérben? Természetesen A “gyógyszert” (prózium) termelő gyár-lánc, amely vallási ideológiával uniformizálja az embereket, s egyúttal a lehetséges jövőt is. Méghozzá annyira szélsőségesen, hogy az Equilibrium világa egy hitelesen rémisztő utópia képét festi fel elénk. A film látványvilága lenyűgöző. A vizualitás nem számítógépes trükkökkel hódít, hanem jéghideg, érzelemmentes formákkal; végletekig steril színekkel (szürke, fekete, ezüst, fehér); és robot módjára közlekedő, révedő-lélegző embertömegekkel (Fritz Lang: Metropolis). Ilyen meddő világképpel legutoljára a Gattaca című sci-fiben találkoztam, valahol rokon is a két film szellemisége (szellemiségmentessége?). Dramaturgiailag is kevés helyen támadható az Equilibrium. Talán csak azt lehet felróni neki, hogy a film végén túlzásba esik a “csavarokkal” a forgatókönyv. Ellenben a szimbólumhasználat tökéletes! Nagyszerűsége annak egyszerűségében rejlik: Yeats-kötet, összetörő üveggömb, napfény, kiskutya.

John Preston Tisztelendő letisztult, nem túldimenzionált (hiba lett volna), és mégis hős alkat. Christian Bale (lásd még: Pat Bateman) tökéletes választás volt a szerepre. Figurája Neo-hoz mérhető magányos hérosz, valószínűleg nem véletlen a hasonlóság sem. Bale visszafogott mimikával hiteti el a teljes érzéketlenséget, az érzelmekre ébredést, a belső vívódást - alakítása egyszerűen zseniális. S bár a filmben az ellenpontja nem kimondottan egyetlen személy (hanem az érzelemmentes látszat-világ), mégis működik a rebellis-feszültség. Az akciójelenetek koreográfiája, könnyedsége és hihetősége annak ellenére lenyűgöző, hogy rengeteg Mátrix-beli elemet tartalmaz. Bale mellett a kisebb szerepekben feltűnő Sean Bean és Emily Watson szemmel nem, érzelmekkel viszont fogható színt visznek az Equilibrium steril világába. S amíg ellenállás létezik (márpedig az mindig létezik), addig a nyomasztó jövőkép ellenére is van remény.

Az Equilibrium közel tökéletes film. Világa döbbenetes, atmoszférája magával ragadja a szemet és az érzelmeket, fals eszmeisége lázadásra szít. Olyan film, ahol nincs lehetőség nem azonosulni a főhőssel, de ezt a kényszert gondolkodás nélkül befogadjuk. Az érzelmek életben maradásáért folyó harc elgondolkodásra késztet, s ezzel némi esélyt kínál, hogy jövőnk nehogy a vázolt utópia felé tendáljon. Aki vevő az enyhén filozofikus fantasztikumra, annak látnia kell!

Értékelés:

Equilibrium

Játékidő: 107 perc

Rendezte: Kurt Wimmer

Szereplők: Christian Bale, Sean Bean, John Keogh, William Fichtner, Angus MacFadyen, Emily Watson, Dominic Purcell

Forgalmazó: UIP-Dunafilm

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."