Filmkritika

Harry Potter és a Halál ereklyéi - 2. rész

Kőrösi Bogdán kritikája
2011. július 15. 10:30

Minden jó, ha jó a vége, tartja a közismert mondás. Ez legtöbbször igaz is. Hogy mennyire húzható rá ez a kijelentés a Harry Potter utolsó, befejező részére, már keményebb dió. David Yates nem kockázatott semmit. Mondhatnánk úgy is, maradt a kaptafánál. A Főnix Rendjét, a Félvér herceget és a Halál Ereklyéi első részét jegyző rendező koherens egésszé formálta az általa rendezett részeket. A hangulat, a zene, a történetvezetés mind-mind ugyanazon ember keze nyomát mutatják. Nincs ez különben az utolsó résszel sem. Egyesek örülnek, mások szomorkodnak emiatt. Én az utóbbi csapatot erősítem véleményemmel, de mielőtt téves következtetéseket vonnátok le a bevezetőből, megsúgom, ne tegyétek. A hamis elvárásokkal eddig sem foglalkoztunk, a reálisakat viszont kicsit túl is szárnyalta az alkotás, így amitől féltem nem következett be. Nem voltam dühös, vagy csalódott a film végén. Nem akartam visszacsinálni mindent, vagy újraforgatni az egész filmet. Persze lehet, hogy csupán belefáradtam azokba a hamis elvárásokba. De ne rohanjunk ennyire előre.

Nem tudom, hogy egy mindenki által ismert mozi eseményeinek taglalása mennyire számít spoilernek, de feltételezem, hogy a legtöbb olvasó számára nem titok, hogy ér véget a kis varázslók kalandos története. Voldemort és kiscserkészei komolyabb ellenféllel állnak szemben, mint pár lógós mágusdiák. A veszteség mindkét oldalon jelentős, már-már drámai, de pont kerül a mondat végére. Kedvenc kígyóbűvölőnk és a Roxfort üdvöskéje végre lejátszhatják azt a meccset, amit még Lilly Potter kezdett el sok-sok évvel ezelőtt. Nem lesz több horcrux, lélekdarab, vagy ökörnyálként tovaszálló léleknyaláb. Itt most tényleg minden véget ér. A suli állapotát elnézve pedig legkevesebb 3 évre szünetel a tanítás. Sok régi, ismerős arc hull porba a honért, de ilyen a háború, még varázslóéknál is. Látjuk a Gringottsot, ami mellett Moria tárnái koszos egérlyukak. Találkozunk sárkánnyal, és tiszteletüket teszik az óriások is, de mindez kevés ahhoz, hogy a sötét oldal győzelmet arasson. Nekik ugyanis nincs egy Harryjük sem.

Említettem a bevezetőben, hogy a film nem tartogat meglepetéseket. Legalábbis színészi fronton semmiképpen sem. Tetszett az előző? Ez is fog. Nem tetszett? Nos… igen. Nem lehet minden igényt maradéktalanul kielégíteni. A „gyermek”szereplők és tanárok közti kontraszt most nem olyan erős, mint megszokhattuk, de nem is igen találkozunk tanárokkal, úgyhogy ez érthető. A trió próbálja, de továbbra sem találja a helyes utat. A színészet és színészkedés közti gyökeres ellentét jól megfigyelhető rajtuk. Fejlődés persze tapasztalható, de nem kerekedik el a szánk egyetlen szívszorító, lélekemelő vagy drámai pillanatban sem. A hangsúly természetesen a végső összecsapáson van, és ezt Yates elég jól érzékelteti. A horcruxok, a szövődő szerelmi szálak és a fájdalmas veszteségek mind áttetsző mellék sztorik, amelyekre vagy odafigyelünk, vagy észre sem vesszük és már el is múlt a snitt. A csata ezzel szemben jól kidolgozott és bár a heroikus pillanatok, átlényegülős megmozdulások kevesen vannak, és rövidek, azért néha beleborzong az ember a látottakba. Jómagam oda vagyok, ha egy gyakorlott varázsló végre nem elsősök számára tanított lefegyverző bűbájokkal próbál harcolni. Itt azért kiderül, mitől lesz valaki roxforti tanár. Kár, hogy az ilyen jeleneteket vadászni kell a filmben. De legalább vannak.

Az összképet sajnos tovább rontotta, hogy magyar hanggal, ráadásul 3D-ben kellett végignézni az alkotást. Nem vagyok szinkron ellenes (sőt, egyes filmeket kifejezetten csak magyarul vagyok hajlandó hallgatni), de a Potter sorozat ezen a fronton régóta nem változtatott. Nálam speciál nem vált be a gyermekek hangja és a tanárok küzöl is csak kevéset szerettem hallgatni. CGI és zene fronton hozza a film az elvárható maximumot. A jól ismert főtéma mellett helyet kapnak epikusabb szólamú művek, a varázslatok pedig úgy csillognak-villognak, ahogy 2011-ben illik.

Mi hát a végső következtetés, ha van egyáltalán? Hogy marad meg generációnkban a Harry Potter filmek emléke? Továbbra is maradunk a Gyűrűk Ura maratonoknál, vagy áttérünk a Harry Potter ultramaratonokra? Azok, akik a filmen nevelkedtek, talán nem is értik, miről beszélek, de akik velem együtt, olvasva cseperedtek általános iskolás kissrácból (vagy kislányból) huszonéves felnőtté még sokáig inkább a könyveket fogják a polcon őrizni a díszdobozos DVD-k helyett. Amit Rowling hét kötetben adott nekünk sokkal több volt, mint amit négy rendező nyolc filmmel alkotni tudott. Ettől függetlenül a Harry Potter széria ott van a filmklasszikusok között. Rengeteg gyermek és sok felnőtt fantáziavilágát segített életre kelteni. Be kell valljam, sokszor még nekem is jobban tetszettek a látottak, mint az általam elképzelt varázslóvilág. Ideje dehopponálnom.

Értékelés:

Harry Potter és a Halál ereklyéi - 2. rész

Rendezte: David Yates

Szereplők: Emma Watson, Daniel Radcliffe, Ralph Fiennes, Helena Bonham Carter, Tom Felton, Gary Oldman, Alan Rickman, Bonnie Wright, Rupert Grint, Jason Isaacs, Michael Gambon

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."
A figyelmedbe ajánljuk