Filmkritika

Thor

Kovács Patrik kritikája
2011. május 7. 00:11

Tünetértékű jelenség, hogy az álomgyári tollnokok milyen sűrűn merítenek az univerzális mítoszok és hitvilágok tárházából. A kifejezetten erre építő produkciók (Légió, Villámtolvaj - Percy Jackson és az Olimposziak, A titánok harca) - amellett, hogy szemléletesen illusztrálják a filmváros berkeiben dúló ötletválságot - a befogadók kollektív tudatalattijából felgőzölgő egyetemes tudásra játszanak rá. A baj azzal van, hogy a forgatókönyvírók mesterségesen gerjesztik a mitikus témákat, s rendszerint hiába udvarolnak a néző készen hozott előismereteinek: a hagyományidézés inkább csak alibi, amivel a kockáztatni nem merő mesteremberek elkendőzik a bugyuta látványpornók egysíkú világképét, primitív cselekményét. A mítosz ugyan önjáró hatásmechanizmus, amelynek toposzai viszonylag jól eladhatók, de ha nem illeszkedik szervesen a film alapközegébe, a kudarc szinte garantált. Sajnos Kenneth Branagh is hasonló hibába esett: a szebb napokat is megélt Shakespeare-rendező kezei között a Marvel-istálló legfrissebb szuperhősmozija egy ízig-vérig trendkövető, eszképista mamutshow lett, amit inkább az ellazulás szándéka, semmint a hősi eredettörténet mélyrétege lendít előre.

Hiába harangozta be százszor a promóciós hadjárat, hogy a skandináv hérosz nagyszabású királydrámában látogat a vászonra: a komor hangvétel szinte csak nyomokban jellemző a filmre. Pedig az első félóra még sok reménnyel kecsegtet. Thor-t (Chris Hemsworth) gőgje és állatias vadászösztöne sodorja egy bolygóközi háború szélére (a jégóriásokkal vívott csata a legszebb kiállítású akciójelenet a filmben), ezért apja, Asgard bölcs és nagyhatalmú uralkodója, Odin (Anthony Hopkins) elkobozza tőle mágikus erejű pörölyét, kiátkozza a nemzetségből és a Földre száműzi. Az eseménysor nagyszerűen működik a bonyodalmak katalizátoraként: hihető, megindító és maximálisan átélhető. A lejtmenet akkor kezdődik, amikor a főszereplő egy lelkes fizikuscsapat (Natalie Portman, Kat Dennings, Stellan Skarsgaard) pátyolgatása közepette beolvad a sivatagi díszletváros szeszáztatta pofái közé.

Branagh ekkor mintha teljesen elfelejtené, miről is akart regélni, és megnyitja az esetlen Disney-humor zsilipjeit. A dramaturgia nagy része a két világ - a mitikus és a földi - bájos ütköztetésére van felhúzva, a nézőnek pedig olyan ostoba fordulatokon kellene teli szájjal röhögnie, mint hogy Natalie Portman rendszeresen elgázolja a hőst a terepjárójával, a politológus asszisztens szemtelen vigyorral hápogja a trendi divatszavakat (Facebook, IPod, laptop), Skarsgaard eleinte megfontolt tudósalakja pedig a bárpult alá issza magát egy kantinban. Furcsa tónuskevercs teremtődik így, és a „feel good” jelleg, amely a Vasember-szériának kimondottan jól állt, itt látványosan elnyomja a fővonalat. A pátoszmentesség önmagában dicséretre méltó erény, de ha egy ilyen szakállas alapmítosz mellett betombolja magát a képsorokba a „rockandroll” életérzés, az minden, csak nem hiteles.

Az egyedi hangnemből már egyenesen következik, hogy a jellemfejlődésre, mint alapvető dramaturgiai mozzanatra egyáltalán nem nyílik tér. Thor barbár harciassága és önzetlen bátorsága között nincs semmiféle átmenet, és a figura ugyan elnyeri a néző kegyeit, sőt, helyütt még azonosulásra is csábít (már amennyire azonosulásra csábíthat egy kisportolt testű, zombiként flangáló új-mexikói félisten), lélekrajza zavaróan egysíkú. Buta egysorosai mögött nem rajzolódik ki sem a trónra termett királyjelölt, sem pedig az idegen közösségért kiálló hős alakja. A színes-szagos adrenalinbomba meg szorgosan ketyeg, és a csokornyi dinamikus csatajelenetért még azt is megbocsátjuk, hogy a grandiózus Asgard látványterve feltűnően elszabott. Az egyesek által modern Jágóként emlegetett Loki (Tom Hiddleston) karakterére még áldoztak némi spirituszt, de az ifjabb örökösjelölt ármánykodásai - hála a földi főszál aránytalan primátusának - töredezettek, felszínileg ábrázoltak, és valódi súlyuk nincs a történetben. Az pedig már egyáltalán nem meglepő, hogy az illusztris színészgárda nem kap igazi kihívásokat: Portman ugyan bájos, de nem kiemelkedő a szemfüles asztrofizikus bőrében, a zseniális Hopkins-nak egyáltalán nincs mozgástere villanásnyi epizódjaiban, Hiddleston és Skarsgaard pedig csuklóból hozzák a kötelezőt. A film így válik a kilúgozott Marvel-adaptációk legújabb árumintájává.

Értékelés:

Thor

Játékidő: 114 perc

Rendezte: Kenneth Branagh

Szereplők: Natalie Portman, Anthony Hopkins, Chris Hemsworth, Idris Elba, Kat Dennings, Stellan Skarsgaard, Ray Stevenson, Rene Russo, Tom Hiddleston

Forgalmazó: UIP-Duna Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."