Filmkritika

Álomháború

Kőrösi Bogdán kritikája
2011. március 26. 17:41

Mielőtt jó nagyot kortyolnánk Zack Snyder legújabb akciókoktéljából, engedjétek meg, hogy a könnyebb érthetőség szempontjából átemeljek pár fogalmat az anime szcénából és kicsit rendhagyóbbá tegyem a mostani kritikát. A film ugyanis tökéletesen leírható e fogalmak kombinációjaként. Persze nem kell félnünk attól, hogy a moziba beülve érthetetlen beszéd és kibogarászhatatlan japán írásjelek várnak minket a képernyőn, de azok számára, akik egy kicsit is jártasabbak az anime műfajában, fel fog tűnni a hasonlóság.

Az első idegen kifejezés, amely a film kapcsán eszembe jutott, az a shounen. Ez legtöbbször fiatal fiúk számára íródott alkotás telis teli csinos lányokkal és mindennel, amely a pubertáló srácok fantáziáját megmozgathatja. Innen csak egy lépés az ecchi kifejezés, vagyis ami a H betű japán kiejtésének hangalakja. A hentainál finomabb, softcore jeleneteket tartalmazó mű, ahol szinte nincs is képkocka kivillanó bugyik, melltartók, vagy lehulló törölközők nélkül. Az ilyen alkotásokban rendszerint előforduló lolik is meghatározó részét képezik az ágazatnak. Az elnevezés a lolita szóból származik, és fiatalkorú (sokszor nagyon fiatalkorú) lányokat ábrázol a fent említett szituációkban, amelyek egyébként mind nyugaton, mind japánban megosztják a nézőközönséget. Ahogy a fanservice fogalom is, amely olyan jeleneteket takar, amelyek a történet előrehaladását nem, inkább csak a néző különböző igényeit hivatottak kielégíteni. (Vér, csomó vér, még több vér, brutalitás, öncélú meztelenkedés, szóval a szokásos.)

Persze nem kell sokáig gondolkodnunk ahhoz, hogy hasonló jellemzőkkel bíró filmek címei ugorjanak be, de a keleti vonalat erősíti még Babydoll (Emily Browning) iskolai egyenruhája is, amely a japán lányok által legsűrűbben viselt ruhadarab, valamint a szamuráj kard, amelynél erősebb kulturális utalást el sem lehet képzelni, ha Japánról van szó. Jogosan merül fel sokakban a kérdés: van-e olyan anime, amelyben fiatal, törékeny, szexi kislányok karddal és a legkülönbözőbb lőfegyverekkel játszanak szuper kommandósokat. Van. Nagyjából négy millió. Viszont az is elég, ha láttuk Snyder korábbi rendezését, a 300-at.

Tudom, hogy a negyedik bekezdés környékén nem ártana már magáról a filmről is ejtenem pár szót, de előre bocsátottam, hogy ez egy rendhagyó kritika lesz, hiszen a fent említett fogalmakkal tökéletesen leírható a film. A Thermopülei-szoros egy elmegyógyintézetté, a spártaiak pedig szexi táncoslányokká változtak. Persze a gonoszok továbbra is gonoszok. Babydoll anyja halálát követően mostohaapjával marad, akivel a viszonya - miután kiderül, hogy a férfi nem szerepel a végrendeletben - gyorsan megromlik. Testvére halálát követően elmegyógyintézetbe dugják, mely környezetből hamar (és igencsak érthetetlen módon) vált a film, és egészen a végéig benne is marad.

Az intézet egyfajta bordélyházzá, a lányok táncosokká, az orvosi kezelések pedig táncórává változnak. Innen akarnak kiszabadulni… blablabla. Senkit nem érdekel. Csapnivaló párbeszédek, “mondd meg anyunak, hogy szeretem” típusú utolsó mondatok. Egyszóval amatörizmus magas szinten. Érzelem és jellemfejlődés csak annyi van a filmben, amennyit egy ilyen alkotás megkíván, és legalább annyira bénán előadva. Ez a mennyiség pedig erősen közelít a nullához. A film végén, ha esetleg nem vettük volna le a mélyen szántó mondanivalót, megkapjuk mindezt szájba rágva, a nagyon érzékeny lelkű nézők pedig talán úgy gondolják majd, hogy az akciójelenetek és a vérengzés ellenére ez egy érzelmileg mély, komoly drámai tartalmat hordozó mű. De nem! Köze sincs hozzá.

Az Álomháború falatnyi ruhákban lövöldöző lányokról szól, akik sárkányokkal, gőz működtette náci katonákkal, futurisztikus robotokkal harcolnak egy álmodott világban, amelynek bitang jó a háttérzenéje. Tényleg csak ennyi. Vizuális orgazmus, amelyért a beszédek végighallgatásával, és a szívszorító jelenetek átvészelésével törlesztünk. Az ilyen filmek áldása, hogy a színészi képesség a végeredmény szempontjából lényegtelen tényező. Éppen emiatt lesz az Álomháború egy baromi szórakoztató, izgalmas és akcióban bővelkedő film, amelyet mindenképpen érdemes moziban végigülni.

Értékelés:

Álomháború

Játékidő: 109 perc

Rendezte: Zack Snyder

Szereplők: Emily Browning, Jena Malone, Vanessa Hudgens, Jamie Chung, Abbie Cornish, Carla Gugino, Jon Hamm, Oscar Isaac, Malcolm Scott, Ron Selmour

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."