Zöld Darázs

Bár szuperhős-mozik korábban is készültek (aki látott már ilyen filmet, valószínűleg soha nem felejti el a rettenthetetlen latexruhás hősöket és a korhoz igazodó szenzációs maszkokat), de az igazi szuperhős konjunktúra a Pókember 2002-es bemutatójához fűződik. Sam Raimi azóta is a “pókemberrendező” címkét igyekszik lemosni magáról, míg más, szintén jeles rendezők épp most érzik úgy, hogy ideje beszállni a játékba.

Ilyen Michel Gondry is, akit a forradalmi Egy makulátlan elme örök ragyogása, a bájos Az álom tudománya és az egyszerűen csak szórakoztató Tekerd vissza, haver! után napjaink egyik legegyedibb látásmódú, formai bravúrokra is képes rendezőjének tartott számon a szakma. Addig nem is volt probléma, míg a szkripteket ő maga írta, esetleg Charlie Kaufman is besegített, ezúttal viszont nagy stúdiófilmről lévén szó, a könyv valószínűleg egy egész futballcsapaton átment, és még az egyébként íróként sem tehetségtelen Seth Rogen sorai is megkoptak valamennyire.

Az elmúlt évtizedben láthattunk viszonylag komoly hangvételű szuperhős-filmeket, megtudhattuk, hogy a nagy erő mindig, de mindig nagy felelősséggel jár, láthattunk önmagukat komolyan vevő, de röhejes héroszokat, majd egy idő után eljutottunk a megannyi szuperparódiához a még friss és remek A Hihetetlen család-tól a már megfáradt Hancock-on át a filmnek csúfolt Superhero Movie-ig. A trend olyannyira elharapódzott, hogy - Nolan után szabadon - úgy tűnik, a reboot válik divattá. A Zöld darázs a vígjátékok vonalát erősíti, de paródia helyett szerencsére a kikacsingatásokat és az enyhe karikírozást választotta.

Máshogy nem is igen tehetett, hiszen maga a történet is erre rendelteti. Reid (Seth Rogen), a duhaj milliomos palánta apja halála után összeáll az alkalmazott Kato-val (Jay Chou), aki amellett hogy harcművészeti zseni, a gépekhez is ért. Összeraknak egy mindentudó autót és Reid titkárnőjének (Cameron Diaz) hathatós segítségével az alvilág meghódítására indulnak, ami persze nem tetszik a bűn önjelölt vezérének (Christoph Waltz).

A történetben rejlő csavarokat nem nehéz kitalálni, mióta áll Hollywood, kötelező, hogy ha feltűnik egy nő, azzal együtt bonyodalom jár, két egymással ellentétes társnak pedig muszáj kierőszakolnia egy félreértésen alapuló veszekedést. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ezúttal is valami hasonlót várhatunk. A Zöld darázs annyiban okoz meglepetést, hogy hasonszőrű társaival ellentétben nem húzza túlságosan a dolgokat a szuperhős-lét kialakításáig. Minden olyan gyorsan és úgy folyik le, mintha teljesen egyértelmű lenne, hogy így kell mindennek történnie. Ennek az az előnye, hogy átugrunk jó néhány sablonokkal tömött buktatót, de sajnos mindezt csak azért, hogy egy következő kátyúba simán belegázoljunk.

Gondry inkább Reid és Kato kapcsolatára koncentrált, ami - szó se róla - működőképes és jól mutat a vásznon, elsősorban Rogen-nek és Chou-nak köszönhetően, karaktereik ugyanis papírvékonyra sikerültek. A másik probléma, hogy egy-egy ilyen baráti szál általában csak úgy mellékesen van jelen a hasonló mozikban, a Zöld darázs pedig buddy movie-ként igencsak döcög. A történet egy idő után elfárad, a főszereplőkhöz hasonlóan az írók sem igen tudták, hogyan görgessék tovább a dolgokat, hogy azok végre eljussanak a fináléig. A történet ívének csorbaságát viszont korrigálják a poénok, melyek nagy része Seth Rogen-t dicséri. Aki nem látta az előzetest, annak azt tanácsolom, ne is tekintse meg, a gegek nagy részét ugyanis már ott ellőtték.

A mellékszereplőket tekintve Waltz tehetsége mára már széles körben (el)ismert, ezúttal is próbálkozik erősen, és nem is lehet rá panasz, egyszerűen maga a figura rossz. Diaz kisasszony is jelen van, ha esetleg valaki számára még nézőcsalogatóként hatna, de egyébként bármilyen másik attraktívabb (színész)nővel helyettesíthetnénk, hiányát nem szenvedné meg a film.

Az akciójelenetek dicséretre méltóak, a beállítások is jól sikerültek, tehát egyszerű popcorn moziként nem igen lehet panaszunk a Zöld darázs-ra, a játékidő közepe táján tapasztalható lelassulás után bőven kárpótol minket a finálé. Az utalások és célzások tovább színesítik a filmet, így nyugodtan kijelenthető, ha az év első blockbusterétől rosszabb mozi nem születik 2011-ben, akár még egészen kiváló évet is zárhatunk.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!