Scott Pilgrim a világ ellen

A legtöbbünknek volt már zűrös kapcsolata. Ebben semmi furcsa nincs. Beleszólhatnak a szülők, lehetnek aránytalanul magas elvárásaink, és az is megesik, hogy rosszul mérjük fel a terepet. Pilgrim legújabb kapcsolata viszont nemcsak, hogy zűrös, de egyenesen halálos. Akik ismerik a Mortal Kombat nevű játékot, azoknak könnyebb elképzelni a szituációt. Pilgrim-nek ugyanis végig kell verekednie magát szíve hölgyének 7 gonosz ex-pasiján (a Gonosz Exek Ligájának tagjain), hogy elnyerje a randijogot.

Pilgrim egy 23 éves kanadai fiatal, aki basszgitározik a Sex Bob-omb együttesben és az éjszakákat homoszexuális lakótársával tölti… közös ágyban. Nagyjából ennyi, amit tudni érdemes (és amit tudni lehet) a karakterről, illetve az, hogy legutolsó kapcsolata valamivel több mint egy éve zátonyra futott. Ennek sérelmeit a mai napig sem sikerült kihevernie. Ex-barátnője mára híres énekesnő, Pilgrim pedig ahogy tud, menekül az emlékek elől. Éppen ezért kezd kapcsolatba egy 17 éves ázsiai diáklánnyal, akivel Ramona felbukkanását követően kénytelen szakítani. Chau ettől kezdve személyes küldetésének tekinti Pilgrim visszaszerzését, valamint kiderül az is, hogy Ramona közelébe férkőzni közel sem annyira egyszerű, mint azt Scott remélte.

A képregényadaptáció, mint műfaj, nem újkeletű, de hasonlót jómagam még nem láttam. Néhány módosítástól eltekintve a képregény elevenedik meg előttünk, nem pedig csak arról van szó, hogy megfilmesítenek egy másik síkon már létező történetet. Számomra újdonságot jelentett a képregényekből jól ismert hangfestő “szavak” alkalmazása, és egy-egy vágás olyan hirtelen történt, mintha az egyik képkockáról egy pillanat alatt átsiklott volna a szemünk a következőre. (Például Cear egyik pillanatban sapka nélkül van, majd miután megemlítik, hogy kócos a haja, a következő snitten már sapkát visel.) Mindenképpen vérpezsdítő hatású ez a vizuális turbó és a konzoljátékokból már jól ismert hangok, szövegek és effektek megléte.

Michael Cera munkássága egyelőre elég egysíkú, és ebből a Scott Pilgrim is csak abszurd és újszerű humorával lóg ki a sorból. A srác egyre inkább beskatulyázódik, bár - valljuk meg - tökéletesen hozza a szerethető szürkeegeret. Éppen ezért furcsa, hogy Pilgrim a legkeményebb harcművészeket megszégyenítő mozgáskultúrával rúgja szét legtöbb ellenfele seggét, és tökéletesen megtalálja magát a szerepben. Szerencsére Edgar Wright-nak sikerült olyan környezetet teremtenie a filmhez, amelyben a néha túljátszott szerepek sem zavarnak igazán. Sajnos azonban nem sikerült nem közhelyesnek lennie, és ez sok karakter esetében inkább ellenszenvet, mintsem mosolyt vagy derűt válthat ki a nézőből, ám a vezérfonalon jól megférnek egymással a vizuális újítások és a harsány karakterek.

Mindazzal együtt, amit a szigorúan megformált karakterek, a képregény-feelinget idéző effektek és a vicces szövegbeszúrások, vágások és operatőri megoldások hozzáadnak a filmhez, a Scott Pilgrim a világ ellen egy nagyon kellemes, élvezhető mozi, és a legkevesebb előismeret sem szükséges ahhoz, hogy ellazulhassunk rajta. Kicsit azonban szomorú vagyok amiatt, hogy a hihetetlenül profi harcjelenetekből nem került több a filmbe. De így is Michael Cera az új kedvenc szuperhősöm!

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!