Filmkritika

Ellenség a kapuknál

siz kritikája
2004. február 23. 12:05

A háborús film az alapműfajokon (dráma) belüli meghatározás. Nyíltan használható kategória (például a “misztikus thriller” megnevezéssel ellentétben), így bizonyos kereteken belül ab ovo szabályozza a történet dramaturgiáját. És itt fel is merül a nagy kérdés: mi fér bele ezekbe a keretekbe? Háború, komédia esetleg szerelem? Nálam a háború és a szerelem ütik egymást! Sőt, még másféle érzelmek is. Mert az például nem hiteles, hogy egy kisebb szakaszt - életüket kockára téve - elküldenek egyetlen katona felkutatására a háború kellős közepén (Ryan közlegény megmentése). Igaz, hogy a harcmezőn mindent elnyomva érvényesül a bajtársiasság (lásd Erich Maria Remarque könyvei), de az ésszerűtlen, csupáncsak az amerikai pátosz “szítására” szolgáló idea távol áll a háború “eszményétől”! Éppúgy, ahogy a szerelem az ellenség csőre töltött fegyverei előtt. Bizonyos formában ugyan előfordulhat (Szerelemben, háborúban), de ha ez az érzelem pont a film vezérfonalától szakítja el a “figyelmet”, az nagy baj. Nagyon nagy baj! Ezért lett feledhető film az Ellenség a kapuknál.

Pedig Jean-Jacques Annaud tudatosan csinálja a filmeket, nem esik bele a műfajkeveredés és a “kötelező” (pl. happy end-jelleg) csapdájába. A rózsa neve, A szerető vagy A medve a bizonyítékok rá. Az adott műfaj keretein belül marad, s lenyűgöző atmoszférán keresztül bonyolítja történeteit úgy, hogy még az adódó klisék sem csikorognak a szemünk előtt. Az a hangulat, amely alapfeltétele lett volna, hogy az Ellenség a kapuknál jó film legyen, most is hiba nélkül jelen van. Viszont a háborús műfaj szabta miliő a mesterlövész-párbajról szóló filmnél kitágult, új elemeket fogadott magába, s ezáltal belülről rombolta le úgy a feszültséget, mint a történet hitelét. A szerelmi szál (Vaszilij és Tánya) nemcsak az izgalmat oltja ki teljesen, hanem egyenesen érdektelenségbe taszítja a filmet. Teljesen eltereli a figyelmet a vezérszálról (a párbaj), s a végén klisékkel próbálja menteni a menthetőt - persze még jobban tönkretéve a mozit. Így a túlzottan és indokolatlanul elnyújtott, 131 perces film teljes érdektelenségbe fullad.

Annyit hibázik az Ellenség a kapuknál, hogy felsorolni is nehéz. Bántóan kétdimenziósak a karakterek (se lélekábrázolás, se motivációk), s a néző nem igazán tudja eldönteni, a harcban melyik fél mellé álljon. Hiszen az orosz Vaszilij “alapból” a jók oldalán áll, viszont a német König őrnagy sem az a fogcsikorgatóan vadállat (főleg, mikor elesett fia érdemrendjét adja át a felettesének). Ezért aztán a film vége felé gyorsan felköti az orosz kisfiút, Szását, hogy rögtön átvegye a rossz szélsőséges szerepét. Most már könnyű eldönteni, melyiküknek szurkoljunk, csakhogy! Csakhogy ekkorra a feszültség úgy elszáll, mintha itt se lett volna, s a bugyuta végkifejlet már csak mosolyra fakaszt. Az a Walt Disney kreálta happy end pedig, amidőn Tánya felépül a halálos repeszsérüléséből, már csak hab a tortán. Amerikai vég egy koprodukciós filmben, ez az igazi globalizáció!

A színészválasztással viszont nincs gond. Bár én Jude Law-t (Vaszilij) átlagos színésznek tartom (most is csak “van”, ő a legszürkébb), Joseph Fiennes (Danyilov) igazán ott van a vásznon. Örülnék neki, ha sűrűbben láthatnám őt, hiszen nagy része volt abban is, hogy a Szerelmes Shakespeare az lehetett, ami. Rachel Weisz (Tánya) hozza a formáját, őt inkább el tudom képzelni valódi drámai szerepekben, mint a Múmia-féle kaland-vígjátékokban. És egyébként is, még a harctéren is gyönyörű! Ed Harris (könig őrnagy) játéka számomra nem meglepetés (4-szer jelölték már Oscarra), régen megérett már a nagy kiugrásra. Kitűnő karakterszínész, most is végtelenül elegánsan alakítja az “érzéketlen” német katonát. Aztán feltűnik még Bob Hoskins (Hruscsov) is, aki a Felícia utazása (zseniális!) óta a szívemben van, és a legkarakteresebb arcú színész, akit ismerek: Ron Perlman. A színészek mellett jó még a zene is (bár nagyon Schindler-gyanús!), illetve a díszletek. Amire viszont teljes mértékben támaszkodhatott volna Annaud, az igazi főszereplő lehetett volna, az háttérben maradt: a mesterlövész-puskák.

Pedig igazán jól indul az Ellenség a kapuknál! Csodásan komponált naturalizmus, valós feszültség, igazi dráma. Aztán a dramaturgia nagyobb lyukakat kezd ütni a filmen, mint a német golyószórók, hogy a végén egy szita-történettel gazdagodjunk. Egyértelmű csalódás Jean-Jacques Annaud-tól!

Értékelés:

Ellenség a kapuknál

Játékidő: 131 perc

Rendezte: Jean-Jacques Annaud

Szereplők: Jude Law, Joseph Fiennes, Rachel Weisz, Ed Harris, Bob Hoskins, Ron Perlman, Gabriel Thomson, Eva Mattes, Matthias Habich, Sophie Rois, Ivan Shvedoff, Mario Bandi, Hans Martin Stier, Clemens Schick, Mikhail Matveyev

Forgalmazó: UIP-Duna Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."