The Expendables - A feláldozhatók

Sylvester Stallone az utóbbi években csendesen újratatarozta megfáradt karrierjét. A John Rambo és a Rocky Balboa nemcsak egy sztárikon életpályájához csapott lábjegyzetként működött: klasszicizáló stílusuk és dinamikus vonalvezetésük vérbeli szakértelemről árulkodott. Úgy tűnt, hogy a The Expendables is jó szelet fog majd ki, és az akcióműfajon végigsöprő nosztalgiahullám (A szupercsapat, Ragadozók, Machete) díszpéldánya lesz. Csak közben a direktorral csúnyán elszaladt a ló, ugyanis nagyszabású tablófilmjéhez, melyben összehozza a videókorszak nagyágyúit, elfelejtett akciójelenetet rendezni.

Egyvalami mellett viszont töretlenül kitart: hogy minél drámaibban ábrázolja a saját maga által játszott veterán (aki ezúttal egy Barney fedőnevű zsoldoskatona) lelki síkon zajló bíbelődését. Mindezt a John Rambo és a Rocky Balboa esetében még csak-csak eltűrte a néző, hiszen cserébe feszesre húzott történetet és látványos akciókat kapott, a The Expendables-ben viszont röhejesen fest a morális tisztítótüzet kereső, félrecsúszott életén kesergő erőember. Jó esetben talán észre sem vesszük, hogy az öreg Stallone ilyesmivel is terheli a fabulát, de ebben a filmben bizonyára szemet szúr majd a közönségnek, ugyanis ritka lesz az az alkalom, amikor más is megragadja a figyelmüket. A történet annyira egyszerű, mint egy fogpiszkáló: Stallone és bátor alakulata azt a megbízást kapja, hogy Vilena szigetén számoljanak fel egy katonai diktatúrát, amelynek erélytelen vezetőjét egy valamikori CIA-ügynök (Eric Roberts) tartja a befolyása alatt. A probléma az, hogy ezt az alibi-dramaturgiát Stallone nem képes profi akcióbetétekkel, frappáns hangulattal és megnyerő szituációkkal kibélelni.

Stalloné-nak kevésszer sikerül felpumpálnia nézőjében az adrenalint, és ez kárára válik a produkciónak. Amikor Jason Statham a repülőorrba bemászva szétágyúzza a szigetöbölben összegyülemlett katonaságot, majd kerozinnal leszórja és lángra lobbantja őket, érezhetünk némi elégtételt a száraz nyitányért cserébe, de rendezőnk ezt követően egészen a fináléig szünetelteti a pazar, detonációkkal kísért tűzharcokat. A cselekmény sűrűjében meg kell elégednünk Dolph Lundgren és Jet Li feledhető párharcával, vagy az olyan könnyed etűdökkel, mint amikor a pipától nem látó Statham laposra veri a barátnőjét terrorizáló senkiházit. Ugyanakkor a végső összecsapás sem kecsegtet vizuális orgiával: néhány valóban lenyűgöző pirotechnikai látványosságot, feszesre vágott kézitusát és kemény puskaropogtatást leszámítva az utolsó húsz percnek sincs igazi vonzereje. Mindez abból is fakad, hogy a rendező egyáltalán nem teremt problémás szituációkat. Nincsenek függőjátszmák, nem sikerül igazi téttel felruházni a vérben, mocsokban, tesztoszteronban fürdetett jeleneteket, és ezért bizonyos tekintetben a csapatalapú akciórendezés okolható. (Stallone még arra sem szán időt, hogy saját karakterét legalábbis csapdába csalogassa.)

Így aztán a The Expendables nem más, mint néhány levitézlett akciósztár hangzatos dorbézolása: a feszülő bicepszek, szúrós tekintetek és átizzadt trikók csupán a csoportos hattyúdal kötelező díszletei, nem villan mögöttük valódi feszültség. Annál több műdráma. Amikor Mickey Rourke a régi szép időkről kezd borús nagymonológba, az fájdalmasabb, mint amikor az egy rugóra járó, fejükből kinéző zsoldosok filléres egysorosokat eregetnek izzadságszagú fészerükben. A villanásnyi cameók azonban szerencsére ennél sokkal kellemesebb pillanatokat is tartogatnak: Bruce Willis és Arnold Schwarzenegger Stalloné-val közös templomi nagyjelenete például simán a legnagyobb momentum a filmben. A kiöregedett alfahímek lakonikus tőmondatai - ha csak néhány pillanatra is, de - megnyitják a nosztalgikus humor zsilipjeit. Az ilyen pillanatokért érdemes szeretni a The Expendables-t, amelynek sajnos sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja. Sly fésületlen tablómozijában töltelékké zsugorodik a lényeg: a dinamikus akciózás. Semmi baj, talán majd a második részben. Addig is pihenj, bajnok!

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!