Filmkritika

Két kopper

Kovács Patrik kritikája
2010. augusztus 16. 20:04

Ha Kevin Smith filmjei rögtön DVD-n érkeznek meg hozzánk, akkor tényleg baj van - nem, kivételesen nem a hazai forgalmazók (egyébként csapnivaló) szimatával, hanem azzal a pocakos-szőrös szerzői filmessel, akit a ’90-es évek derekán egész Hollywood megsüvegelt friss szellemiségű kultdarabjaiért.  Sőt, kegyetlenebb leszek: ez a pocakos-szőrös filmbarát, aki egykor saját képregényeit bocsátotta áruba, hogy összekalapozza a Shop-stop 27 ezres törpe-költségvetését, nyomtalanul felszívódott az álomgyár rejtelmes éterében.

Az Apja lánya (2004) cukormázzal bevont katyvasz-dramaturgiáját ugyan a Shop-stop 2. üdítő szellemességével öblíttette le velünk, a Zack és Miri pornót forgat (2008) alkalmával gátlástalanul kikacsintott az Apatow-istálló színészgarnitúrájára, és - valljuk be - asztal alól felszínre dobott kocsmahumorára is. Smith pályája mostanában annyira kalkulálható előre, mint az időjárás. A Két kopper-rel (2010) kapcsolatban azonban már nem kell kalkulálnunk: a gyökereit egyre lelkesebben irtogató Smith a ’80-as évek patinás zsarukomédiáit fölözte le gépiesen, s mindezt posztmodern eljárásokkal (intertextek, torzított figurák, szabados káromkodások) aknázta alá.

Igen, a rendező ezúttal a “buddy cop movie”: a 48 óra, a Halálos fegyver, a Beverly Hills-i zsaru és Az utolsó cserkész rajongóinak a seggébe dugja az orrát - és mindezt rendkívül átlátszóan, unottan, tőle szokatlan óvatlansággal. Mert hát miféle nyitány az, amelyikben pofátlan hatásvadászat közepette, pokolian erőszakosan rágják a néző szájába, hogy intertextekkel áthuzalozott főhajtás-filmet fog látni? Tracy Morgan idióta magánshowja (amelyben forradalmi módszerekkel izzaszt meg egy beszélni vonakodó gyanúsítottat) fésületlen idézethalom, ami legfeljebb annyira tudatos és megrendezett, mint az, amikor az embert hirtelen vécére parancsolják viharos bélmozgásai.

Smith szakadatlanul pergeti vissza a zsarufilmes tradíciót, folyamatosan utalgat, előássa az alzsáner jellegzetes konfliktusait és figuráit, a Két kopper mégsem dolgoztatja meg a rekeszizmokat. Ennek legfőbb oka, hogy az önreflexív szemlélet nem járja át kellő alapossággal és stílusossággal a filmet, ami nagyon hamar - a nézőt olcsó eszközökkel ostromló expozíciót követően - atomjaira hullik. Látszik, hogy a kamera mögött fel-alá futkos egy tehetségét vállvonogatva herdáló szerzői filmes, aki szemfülesen igyekszik kulturális humorral megtölteni egy roskadozó alapstruktúrával megáldott (illetve megvert) szüzsét. A történet megelégszik a kortárs álomgyári komédiák álmosító disznóhumorával, ürességtől kongó szituációival, plafonig rugaszkodó, infantilis marhaságaival, bárgyú sztoripaneleivel. Bruce Willis romkom szagú motivációjától kezdve a Morgan és neje bimbózó szerelmét beárnyékoló féltékenységi etűdökön keresztül egészen a papírmasé benyomást keltő főgonoszig, akit akár valami huszadik Jackie Chan filmből is szalajthattak volna. Sőt, azon sem lepődnék meg, ha Smith ezután szépen lehúzná a rolót, cenzúráztatná magát, és bekopogtatna Disney-ék ajtaján.

Ez persze enyhe túlzás: szorult még némi tartalék a rendezőbe, de szerzői énje már csak szánalmasan vegetál. Az igazán vicces, a direkte paródiától bátran elrugaszkodó jelenetek hordozhatnak valódi meglepetést, olykor még egy fáradtabb nevetést is kisajtolhatnak a nézőből. Seann William Scott kisstílű tolvaj-figurája pedig szinte ellopja a show-t: dilinyós kreténkedésével sikeresen szellőzteti meg a besavanyodó rohamdramaturgiát, amelyben jobbára a sokkal idegesítőbb Morgan mackós pogácsafejével kell beérnünk. Lazán eregetett egysorosai ritkán találnak célba, Willis pedig ezúttal sem a mosolyfakasztás szekerét tolja: mimikátlanul, dögfáradtan zötyögi végig a szerepét, mint akinek marhára tele van a töke az egésszel. Megértjük, Mr. Willis. Mi is hasonlóképp vagyunk vele.

Értékelés:

Két kopper

Rendezte: Kevin Smith

Szereplők: Bruce Willis, Tracy Morgan, Michelle Trachtenberg, Rashida Jones, Seann William Scott, Jason Lee, Kevin Pollak

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."