Filmkritika

Alkonyat - Napfogyatkozás

Kőrösi Bogdán kritikája
2010. július 1. 11:20

Nos, a Napfogyatkozás a saját kategóriáján belül… egy kedves (Twilight rajongó) barátnőmnek megígértem, hogy olyannyira szem előtt tartom ezt a fajta “saját kategóriás” nézőpontot, hogy még a kritikát is így fogom kezdeni, történjék bármi. És az igazat megvallva, sokat segített ez a nézőpont. Kölcsönösen befolyásolva a másikat, ő lényegesen kritikusabb, én pedig sokkal engedékenyebb lettem a filmet illetően, és szerintem én jártam jobban a szemléletváltással.

Ugyanis a film a saját kategóriáján belül tényleg remek. Ez itt annyit jelent, hogy a Twilight rajongók rajongók maradnak, akik pedig eddig nem voltak azok, ők ezután sem fogják érteni, hogy egy félmeztelen kreol bőrű-, és egy rúzsozott ajkú púderes srác hogyan képes kultuszt teremteni pár buta mondattal. De lényeges ez? Persze, hogy nem. Ez a Twilight sorozat legújabb gyöngyszeme, az Eclipse (Napfogyatkozás). Minden más mellékes.

A helyzet tovább fokozódik. Victoria dühe nem csillapodott, mióta Edward szétkapta James-t, és még mindig Bellára fáj a foga. Éppen ezért úgy dönt, hogy újonnan átváltoztatott (newborn) vámpírokból álló sereget uszít Cullen-ékra, ezzel egyszer, s mindenkorra leszámolva a klánnal. Ám jól tudjuk, hogy nem csak vámpírék, de a kutyusok is (legalábbis a falkából egy) komoly érzelmeket táplálnak Isabelle iránt, s ez akár még kapóra is jöhet a zöldfülű vérszívók serege ellen. Illetve dehogy is. Nem erről szól a film. Ez az álca. Mert mi izgalmasabb egy szimpla szerelmi háromszögnél? Egy szimpla szerelmi háromszög emberrel, vámpírral és vérfarkassal. De megígértem ugye, hogy nem leszek ünneprontó, hogy saját kategóriáján belül kezelem a mozit. Ez következik most.

Azzal a költői kérdéssel is kezdhetném a kritikát, hogy “Mitől jó a Twilight – Eclipse?”, de erre a kérdésre még így engedékenyen is az lenne a válaszom, hogy a Twilight - Eclipse nem jó, ezért átfogalmazom magamnak a kérdést, hogy könnyebb helyzetbe kerüljek, s tartsam magam az ígérethez. “Mi jó a Twilight - Eclipse című moziban?”. Így már el lehet kezdeni okfejteni. Mert az egyik pozitívum, hogy a film nem árul zsákbamacskát. Marad ugyanaz a hihetetlenül giccses romantikus tini mozi, amelynek elindult az első részben, és marad ugyanaz a túldramatizált szerelmi háromszög, amit a második részben láthattunk. Hosszú, mély pillantások, valamint rövid, érzelemteljes érintések ritmikusan váltakozó hullámain ringatnak bennünket az alkotók. Néha feltűnik egy morcos (szigorúan félmeztelen) Jake, máskor egy melankolikus Edward, kettőjük között pedig cikázik Bella azzal a furcsa mimikájával, amit én az első film óta nem tudok megszokni. Éppen ezért lehet nyugodtan készülni a filmre, nem ér senkit sem meglepetés. A mozinak azt a felét sem, akik rajongóként ülnek be, és azt a felét sem, akik ezeknek a rajongóknak a pasijai, férjei, bátyjai, kísérői.

Be kell valljam, sok esetben kevés választott el attól, hogy egy-egy monológ alatt hangosan felnevessek, de hogy kicsit lekattanjunk az egész sorozat hajtóanyagaként szolgáló folyékony romantikáról, térjünk át az akcióra. Ugyanis van. Míg a második rész nagyjából arról szólt, hogy Edward elment és visszajött, addig itt történnek dolgok, azon felül is, hogy mindenki úgy viselkedik, mint valami túlkoros kőemo. Itt harcolnak és izgulunk. Vagy ha nem izgulunk, legalább nem akarunk hangosan felnevetni minden második mondat után. Hatalmas farkaskutyák gyilkolnak vámpírokat. Vámpírok gyilkolnak vámpírokat. Vámpírok gyilkolnak embereket, úgyhogy a kör majdnem teljes (csak mi, emberek vagyunk papírból, de ezt már megszokhattuk). Az üldözéses jelenetek, a harcok mind jól megszerkesztettek, és habár emberi munkavégzés nem sok volt bennük (az animátorok munkáján kívül), azért látványosra sikerültek. Várjuk, hogy megtörténjenek ezek a dolgok, és ez nagy előnye a filmnek. Szóval éljen, sikerült ráhúzni a mázon kívül egy másik réteget is az alkotásra, ez pedig azok számára, akik fülgyulladást kapnak a buta szerelmi enyelgésektől, kifejezetten kellemes lehet. Hiszen tudjuk, rövidesen férfias akciókra lehet számítani, így inkább várunk egy kicsit ahelyett, hogy kimenekülnénk a moziból. Végül, de nem utolsó sorban pozitívumként említeném a Victoriát játszó Bryce Dallas Howard-ot, akibe A falu vak leánya óta minden egyes filmjében újra beleszeretek.

Mindent összevetve azt kell mondanom, ha az ember hosszú órákon keresztül mondogatja magában, hogy nem röhög, nem menekül ki, nem alszik el és nem lesz megrögzött pesszimista, még akár élvezheti is a filmet, ahogy azt egyébként én is tettem. Elnézést kérek továbbá mindenkitől, aki egy véresszájú lehúzó kritikát várt a filmről (mert habár csont nélkül tudnék írni egy olyat is, amely nem saját kategóriáján belül kezeli…), de ez két dolog miatt lett volna nehézkes. Egyrészt a Twilight saga pont azért tetszik a rajongóknak, amely miatt az utálkozóknak nem, vagyis a két kritikai véglet nem is áll olyan távol egymástól, másrészt pedig biztos vagyok benne, hogy ezer és egy olyan kritikát lehet majd olvasni szerte a világhálón, ahol jól odamondanak Pattisonéknak. Nagy volt a kísértés, elhihetitek, de valami mást, valami üdítőbbet szerettem volna alkotni. Az új Potter filmekkel már nem leszek ennyire kíméletes.

Egy valamit viszont ne felejtsünk (illetve ne értsünk félre), hiszen azzal még a rajongók nagy többsége is tisztában van, hogy ez gagyi. Púderrel borított, farkasbundába bugyolált gagyi. Egy filmként nem igen értékelhető termék, amely azt a célt szolgálja, hogy a felhajtás ne szűnjön meg, a Twilight mánia ne hagyjon alább, és hogy még több Jacob-os hálóinget, Pattison-os tolltartót és Bella-s párnahuzatot lehessen eladni. Ennek a célnak viszont tökéletesen megfelel, azzal az aprócska plusszal, hogy ha sem magunkat, sem a filmet nem vesszük komolyan, még akár jól is szórakozhatunk.

Értékelés:

Alkonyat - Napfogyatkozás

Játékidő: 124 perc

Rendezte: David Slade

Szereplők: Kristen Stewart, Robert Pattinson, Taylor Lautner, Billy Burke, Ashley Greene, Jackson Rathbone, Nikki Reed

Forgalmazó: Fórum Hungary

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."