Filmkritika

Londoni csapás

siz kritikája
2004. február 19. 15:56

elütő karakterek. Régi varázsszer ez, mellyel számtalanszor próbálkoztak már a filmtörténetben. Csupán az utóbbi évekből sorolok párat: Stallone és Russell (Tango & Cash), Gibson és Glover (Halálos fegyver-széria), Nolte és Murphy (2x 48 óra). Az ázsiai filmpiac Hollywoodba vonulásának egyik mérföldköve volt, amikor Jackie Chan is az újvilágba merészkedett. A producerek úgy gondolták, a legjobban úgy vethet lábat Amerikában a Jackie-stílus, ha partnert (méghozzá karakteresen hollywoodi partnert) házasítanak össze vele. Hogy papírszagúan fogalmazzak: a siker nem is váratott magára. Chris Tucker és Jackie komoly dollármilliókat termeltek az ostobácska Csúcsformában két részével. Ám mivel végtelen bőrt nem lehet lenyúzni egyetlen ötletről (biztos, hogy nem…?), kellett egy új felállás: így jött létre a sármos (?) Owen Wilson - Jackie Chan páros. S ha ítélkeznem “kell”: a legújabb Wilson-Chan “CSAPÁS” kenterbe veri a Csúcsformában afroamerikai-ázsiai kettősét.

David Dobkin (hallott már valaki róla?) rendezte Londoni csapástól! Mert az előző Wilson-Chan duó, az Új csapás eléggé gyengére sikeredett. Úgyhogy nagy is volt a meglepetésem, amikor végignéztem Jackie Londonban játszódó, Owennel karöltött “bohóckodását”. Mert a Londoni csapás JÓ! Nem csap át unalomba, nem (túlzottan) erőltetettek a szóviccek (nem úgy, mint a Csúcsformában esetén), és a meglévő klisék is tűrhetőek. Nem akar több lenni magánál, s ez jól áll neki, mint Jackie-nek a hosszú indiánhaj! Sőt, meglepetésem fő vonalát az jelentette, hogy még stílusa is van a Temze-menti fővárosban játszódó akció-kalandnak. Ezt pedig sem az Új csapás, sem pedig a két Csúcsformában nem mondhatja el magáról. A történet persze roppant egyszerű és egy szálon futó, de a kidolgozása hemzseg a friss ötletektől. Hol Madame Tussaud viaszpanoptikumában folyik a küzdelem, hol a Stonehenge-be száguldanak bele Jackie-ék az elkötött automobillal, hol a Big Ben óralapján kapaszkodnak hőseink. A non-fiction szereplőknek pedig olyan előkelő társasága vonul fel, mint Hasfelmetsző Jack, a Sherlock Holmest kitaláló Arthur Conan Doyle, vagy éppen a gyerek Charlie Chaplin. És akkor még nem is beszéltem John Wayne-ről, aki a későbbiekben Jackie Chan “bőrébe bújva” fogja eljátszani saját maga kaszkadőrét az újonnan feltalált némafilmekben.

körítésre is jutott energiájuk (vagy ambíciójuk). A jelmezek szépek és látványosak, a díszlet nagyon színes és kidolgozott, a zenei válogatás pedig igazán ott van a topon (csak egy példa: Jackie egy köteg esernyővel és rosszfiúval “táncol” egy piac kellős közepén a “Singing in the rain”-dalra). Jackie újra elemében van: ugrik, fut, verekszik - nagyon jó látni, hogy messze áll még az öregedéstől. Ehhez sikerült olyan partnert találni neki, aki nem nyomja őt el a vásznon. Owen Wilson játssza a mafla, puhány, ámde szexi (legalábbis állítólag…) figurát, de szerencsére “elegánsan” teszi mindezt, nem pedig túlzott színpadiassággal, idegesítően, mint Chris Tucker a Csúcsformában. A szőke amerikai és az ázsiai eredményesen egymáshoz csiszolódtak, a film dinamikáját pedig még csak fokozza, hogy közéjük ”állítottak” egy harmadikat, Jackie kishúgát. Fann Wong szépsége lenyűgöző, akárcsak karatetudása. Ugyan alig beszél a filmben (szerintem egy kukkot sem tud angolul), megjelenése mégis nyomot hagy a vásznon. A férfinézők (akárcsak én) rögtön belebolondulnak szabályos vonásaiba.

A Londoni csapás élvezhető, szórakoztató és látványos film. Több helyütt olvasni, hogy a Jackie-rajongóknak csalódást okoz, az új nézők pedig nem emiatt fogják megszeretni. Én ezzel vitába szállnék, mert szerintem Jackie amerikai filmjei közül talán ez áll a legközelebb a Chan-stílushoz. Úgyhogy csak azt tudom ajánlani: hallgassatok rám!

Értékelés:

Londoni csapás

Játékidő: 110 perc

Rendezte: David Dobkin

Szereplők: Jackie Chan, Owen Wilson, Donnie Yen, Aidan Gillen, Fann Wong, Tom Fisher, Gemma Jones, Aaron Johnson

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."