Filmkritika

Éli könyve

Czehelszki Levente kritikája
2010. március 8. 16:57

A Hughes-bratyók nem tartoznak Hollywood tömegtermelői közé; kollégáikhoz képest meglehetősen ritkán aktívak filmrendezői minőségükben. A két fivér legutóbbi közösen jegyzett munkája Alan Moore képregényének vászonra álmodása volt, s A pokolból-nak is kilenc éve már. Az újabb közös munka alapjául egy pályakezdő forgatókönyvíró apokaliptikus sci-fije szolgált; a Hughes-fivérek végítélet-litániája pedig bár nem átall minden létező helyről lopni, érdekes módon mégis nézhető mozivá válik.

Hogy Gary Whitta ügyes forgatókönyvíró lesz, az éppenséggel ordít róla, de Éli könyvére keresztelt elsőfilmjével belelép a tipikusan pályakezdő filmeseknek odakészített medvecsapdába: vagyis abba, hogy első munkáját barokkosan túlsűríti. Az Éli könyve klasszikus poszt-apokaliptikus sci-fiként indul, amelyben az egyedülálló főhős horrorisztikus ijesztgetésekkel tarkított átlagnapját szemlézzük, hogy aztán a kisvárosba történő úgyis-betévedésének szemtanúi lehessünk (á la Resident Evil - Teljes pusztulás, ugye). A kisvárosban magunkra öltjük a legtradicionálisabb western-stílt, annyi módosítással, hogy a hatlövetűk helyét helyenként bozótvágó kések veszik át, és hát a hagyományos napmeleg helyett holmi nukleotidfelhő mögé rejtőzött döglődő égitest pörköli csupán a kopár szík sarját, de azért a klasszikus westerni felállások, leszámolások és helyszínek (pl. kocsma, vagy maga a kisváros) megvannak. És aztán szólni ildomos a bibliai áthallásokról is - én vagyok a legjobban meglepve, hogy az ebből elvárt katyvasz helyett egy többnyire átgondolt és konzekvens, de elsődleges szórakoztatási funkcióját soha szem elől nem tévesztő mozifilm lett.

A már említett Gary Whitta korábban különféle PC-s játékmagazinok szerkesztőjeként tevékenykedett; ilyen minőségében pedig nem kell csodálkozni rajta, ha az embernek elsőfilmje láttán minden percben a számítógépes szerepjátékok legeslegje, a temérdek minden idők legjobb játéka-titulussal elhalmozott Fallout első két része jut eszébe. A filmbéli poszt-apokaliptikus alig-világ sokat köszönhet híres játék-elődjének, amellyel a tematikai-hangulati elemeken kívül egyes szereplők hasonlóságában is rímelnek egymásra. Whitta forgatókönyvének bravúrja egyébként, hogy a kötelező tömegfilmes baromságokat, mint amilyen az éjszaka közepén is kötelező, a lazaságot szimbolizálni hivatott napszemüveg, dramaturgiailag megindokolja mindenféle veszélyes napfoltra meg tömeges megvakulásokra hivatkozva.

A legérdekesebb az egészben azonban a keresztény szimbolika megjelenése. Már eleve a cím úgy fest, mintha valamelyik Újszövetség-szövegrészletről lenne szó; pedig ugye csupán a cselekmény mozgatórugóját, a kisváros megátalkodott irányítója által olyannyira áhított könyvet jelöli. Egyértelmű Krisztus-parafrázisát (Denzel Washington tökös, de színészileg nem túl megerőltető alakításában) állítja szembe az Írást öncélú hatalmi ambícióiban kamatoztatni kívánó Belzebúb-figurával. Utóbbi annak rendje és módja szerint meg is kísérti a főhőst (nőkkel, lakhellyel, luxussal és az ezekkel járó egzisztenciával - no meg vízzel, ami a legnagyobb érték a sivatagossá lett világban), aki azonban mindenkori erkölcsi útjelzője szerint cselekszik, céljául az Írás konzerválását tűzi ki, ami a korábbi önérdekkel szemben hittétel a közjó egyértelmű szolgálata mellett. S eközben lemészárol ugyan egy falunyi embert, de hát a Biblia sem éppenséggel egy séta a parkban ilyen téren. (lásd bővebben itt: http://www.religico.com/2009/12/17/who-killed-more-people-in-the-bible-god-or-satan/)

Az Éli könyve érdekes, de szórakoztató elegy, aminek ha sajnálatos logikátlanságaitól eltekintünk (mint a kiszolgáltatott prostituálandó rabszolgalány gyökeres átalakulása a film végére egy Lara Croftba öltött terminátornővé), akkor kellemes két órának nézünk elébe. Egyben érdemes megfigyelni Hollywood kivételes trendérzékenységét és mindent túllicitálni kívánó attitűdjét, amennyiben szinte napra pontosan egy évvel az első fekete elnök beiktatása után már rá is kontráznak egyet a mainstream amerikai akciófilm főszereplőjévé megtett fekete Krisztussal.

Értékelés:

Éli könyve

Rendezte: Albert és Allen Hughes

Szereplők: Denzel Washington, Gary Oldman, Malcolm McDowell, Michael Gambon, Jennifer Beals, Tom Waits

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."