Filmkritika

Woodstock a kertemben

Durucz Dávid kritikája
2010. január 9. 14:15

Ang Lee egy ritka kedves filmet rendezett. Ha a Túl a barátságon megosztó volt, akkor a Woodstock a kertemben az egyesítő mozi iskolapéldája. Nincs olyan perce, amit ne lehetne imádni, és emellett szórakoztatva tanít az együttélés szabályaira; szülő és gyerek, kisváros és kívülálló lakója, férfi és nő, férfi és férfi, idős és fiatal, liberális és konzervatív, sőt, rendőr és rendbontó viszonylatában egyaránt.

Woodstock-mozi, mint szociálpszichológiai oktatófilm? Nem, erről szó sincs. Az történik csupán, hogy a híres (egyesek szerint inkább hírhedt) zenei fesztivált sikerült olyan emberközeli módon bemutatni, hogy a néző sem tudja kivonni magát az “össznépi szerelem” hatása alól. Annak ellenére, hogy megtörtént eseményeken alapul, minden ízében játékfilm – mégis, abban az értelemben igenis dokumentarista, hogy magát a Woodstock-élményt hitelesen adja vissza. Amiről sokan csak beszélnek, hogy mennyire jó és szép volt szabadon, együtt szállni a zene szárnyain, nos, ezek a közhelyek most megtelnek élettel.

Ilyenformán a Woodstock a kertemben remek lábjegyzet a Hairhez, hiszen részletesen megmutatja mindazt, amihez a Forman-mozi hősei annyira ragaszkodnak, amitől elszakadni csakis tragikusan lehet. S ha már itt tartunk, a fesztivál főszervezője nem véletlenül hasonlít Bergerre – Ang mesterék is nagyon jól tudták, hogy archetipikus hippi csak egy van. A többi figurával viszont annál kreatívabban bántak, ennek köszönhetően a film jutalomjátékok egész garmadájával ajándékoz meg minket.

Imelda Staunton, Európa egyik legnevesebb színművésznője ritkán kirándul az Atlanti-óceán túloldalára, most viszont egy parádés alakítást láthatunk tőle: a végletekig hagyománytisztelő, közmondásosan zsugori kelet-európai zsidó asszony tragikomikus figurája a mozi egyik fő humorforrása. A férjét alakító Henry Goodman remekül játszik alá a domináns nagys’asszonynak, rezignált arca, szikár, néhol vad gesztusai pompásan kiegészítik Staunton verbálisan túláradó jelenlétét. Az idősebb generációból még valakit ki kell emelnem, méghozzá azt a Eugene Levy-t, akit már orrvérzésig láthattunk az Amerikai pite mind a hatvanhat hivatalos és nemhivatalos folytatásában, és aki most végre kitörhetett ebből a skatulyából, hogy egy hasonlóan vicces, de sokkal összetettebb személyiséget formáljon meg. Liev Schreiber is új oldaláról mutatkozik be a moziban: az általa játszott meleg testőr kidolgozott izmaival és hosszú, szőke parókájával leginkább a pályája csúcsán lévő Matthias Hues-ra hajaz. Alakítása példás, ugyanis egyszer sem riszál vagy affektál, inkább a mély érzelmek oldaláról közelíti meg a férfiszerelem kérdését – bármilyen fura is ez egy fegyvermániás travi esetében.

A főhős, a nálunk még kevésbé ismert, de az USA-ban önálló műsorral rendelkező Demetri Martin a Michael Cera-Jesse Eisenberg-féle szimpatikus lúzer életszerű karakterét hozza, érzékenységével hiteles közvetítőként munkálkodva a film különböző, szembenálló világai között.

A színészek jók, a forgatókönyv túlcsordul a poénoktól, a zene magától értetődően zseniális; és a filmet annyira áthatja az egész világot keblére ölelő szeretet, hogy nincs olyan hülye, aki a nézőteret elhagyva háborúzni, és nem szeretkezni akar majd.

Értékelés:

Woodstock a kertemben

Játékidő: 110 perc

Rendezte: Ang Lee

Szereplők: Demetri Martin, Henry Goodman, Emile Hirsch, Paul Dano, Jeffrey Dean Morgan, Imelda Staunton, Kelli Garner

Forgalmazó: Budapest Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."