Filmkritika

Sherlock Holmes

Durucz Dávid kritikája
2010. január 7. 11:32

Sherlock Holmes minden idők legismertebb mesterdetektívje, akiről sokan a mai napig nem hajlandóak elhinni, hogy valójában nem is létezett (elnézést kérek, ha most valakinek pont én tettem tönkre az illúzióit). Holmes ettől függetlenül a brit történelem szerves része, halhatatlan kultúrkincs. Sokan, sokféleképpen feldolgozták már a hűséges bajtárssal, Dr. Watsonnal átélt kalandjait - most Guy Ritchie érezte úgy, hogy neki is lenne mit mesélnie a Baker Street legendás lakójáról.

Rendhagyó Holmes-filmmel van dolgunk, hiszen a mozi alapját egy olyan képregény adja, amely egy teljesen más Sherlock Holmes-t mutat be nekünk, mint aki a hosszú évtizedek alatt rögzült kánonban szerepel. Lionel Wigram munkájában Holmes egyáltalán nem egy pipázgató, kifogástalan modorú, középkorú angol úriember; a Robert Downey Jr. által életre keltett címszereplőt leginkább az őt alakító színészhez lehetne hasonlítani: az új Holmes fiatal, energikus, jóképű, izmos, gyakran keveredik balhékba, és nem veti meg sem a szép nők, sem a különböző pezsdítőszerek társaságát.

Ennek a szokatlan főhősábrázolásnak - és persze a rendező előéletének - megfelelően a filmbéli London mocskos és büdös, az utcái pedig tele vannak vér áztatta kockakövekkel. Sweeney Todd bűnös, taszító Londonja ez, aminek romlottsága valamiért mégis csábító. A gusztusosan visszataszító várost jól ismeri Ritchie, épp ezért sikerült minden apró zugát ugyanolyan tökéletes hitelességgel ábrázolnia, mint a grandiózus, emblematikus épületeket - Philippe Rousselot operatőrrel igazán emlékezetes képekkel ajándékoznak meg minket.

Valami mégis hiányzik nekünk a Ritchie-féle London-képből, ám ez nem a direktor hibája. A kultrendező filmjei mindig az ékes angol nyelv csodáinak tárházai voltak – egészen addig, amíg magyar szinkront nem kaptak. Számomra érthetetlen módon egyesek most úgy érezték, hogy sokkal viccesebb lesz a Sherlock Holmes, ha Downey Jr.-t megint az a Fekete Ernő szinkronizálja, akit a Trópusi viharbéli taplóparasztkodása miatt egy életre ki kéne tiltani a szinkronstúdiókból; s ha ez nem lenne elég, Jude Law-hoz megkaptuk ajándékba “a nemzet Buciját” is. Ezzel tulajdonképpen egyszerre sikerült csökkenteni két remek színész játékának élvezeti értékét, és közben a filmben elhangzó poénok számát is minimalizálni (ennek ellenőrzéséhez bőven elég, ha kiszámoljuk, az angol nyelvű előzetesen mennyit nevettünk, és utána a moziban összesen hányszor – a végeredmény döbbenetes).

Van olyan hibája is a filmnek, amit nem lehet az erőltetett magyarítás számlájára írni. Tény, hogy a máskor zseniális Mark Strong eredeti hangja sokkal karakteresebb, mint amit mi hallhatunk a magyar mozikban, ám az ő figurája sajnos már a forgatókönyv oldalain elvérzik. A főgonoszt (?) enyhén szólva sem “írta túl” a háromfős klaviatúrás brigád, pedig egy erősebb jelenléttel bíró, gőgös arisztokrata Strong nagyon jót tett volna a mozinak. Így csak annak örülhetünk, hogy Ritchie a Spílerrel nem zárta le a közös munkáik sorát.

A sztori egyébként kellőképpen csavaros, és a néven meg a kötelező pipán túl itt látszik leginkább, hogy kiről is szól ez a mozi; ilyen tekintetben hagyománytisztelő a film. Kellemes adagokban kapjuk a fordulatokat, ahogy azt el is várjuk. Számomra a legmegdöbbentőbb így is az volt, hogy az alkotók kifejezetten pikánsnak rajzolták meg Holmes és Watson doktor férfibarátságát - a köztük folyamatosan vibráló levegő elgondolkodtatott, hogy talán nem volt teljesen hülye az, aki egy tanulmányában a buddy movie-kban szexuális töltetet vélt felfedezni.

Ezzel együtt - vagy ki tudja, talán ezért is - a Sherlock Holmes nem váltja be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket. Ha valaki nem tudja, ki rendezte ezt a filmet, egészen a stáblistáig nem is fog rájönni (ott viszont nem azért, mert kiírják a direktor nevét, hanem mert amit lát, hihetetlenül és összetéveszthetetlenül stíl!). Talán a Spíler után túl sokszor mondogattuk - én magam is -, hogy a nagy kedvenc újra a régi. Akárhogy is, ez a rendhagyó nyomozósdi, bármennyire is tisztes iparosmunka, Guy Ritchie-filmnek túlságosan fékezett habzású. Nincs benne elég blöff, füstölgő puskacső, és főleg rocknrolla…

Értékelés:

Sherlock Holmes

Játékidő: 128 perc

Rendezte: Guy Ritchie

Szereplők: Robert Downey Jr., Jude Law, Rachel McAdams, Mark Strong, Eddie Marsan, Kelly Reilly

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Szkal
#1, 2010-01-13 03:05:52

én ezt mondom: www.fatumteam.com

kicsit pozitívabb kritika

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."